Mivel hanyagoltam a blogot az utóbbi időben, jóvátételként ma még egy posztra (sőt, este lehet hogy még egy harmadikra is) vállalkozom. Téma: a szerelem.

Messziről lehetne kezdeni, nyilván számtalan története van mindenkinek, hogyan törte be a fejét Verácska, mikor pusztán a gyengéd érzelmek kinyilvánításaképpen felbuktatta az ovis fiúcska a bitumentalajú lakótelepi játszótéren. Vagy ott vannak ugye a szenvedélyes kamaszkori kukkolások is, ahogy arról Vik becenevű kommentelőnk megemlékezett nem olyan rég. Felnőttebb fejjel már azt találgathattuk, hogy vajon Józsi bácsi és Joli néni épp véget érő, borgőzös, a másnapi újságban következetesen "szerelemféltésnek" elnevezett vitája utolsó jelenetét a mentők vagy a rendőrök érkezése teszi-e színesebbé.

Mondom, történet van bőven. Én mégis egy győri barátom nemrég elmesélt sztoriját citálnám most:

- Lakott a házunkban egy bolond púpos - kezdte a történetet a politikailag korrekt beszéd iránt kevésbé érzékeny haver. - Na, az szerelmes lett egy fiatal lányba a harmadikon. Ezt úgy próbálta meg finoman tudtára adni, hogy folyamatosan lehugyozta a lábtörlőjét. Persze a házban lakó összes kutyatulajdonos gyanús lett, mire tetten értük a Don Juan-t. Szegény lány még abban a hónapban elköltözött a lépcsőházból. A púpossal nem tudom mi van, már nem láttam egy ideje - fejeződik be kurtán a történet.

Hmm... Valahogy az ilyen részek mindig kimaradtak a Szomszédokból...