"A kurva anyádat" - ordítja rendszeresen a hiperaktív gyermekét fegyelmező önkritikus lakó, szórakoztatva ezzel a szolnoki panel többi családját az antenna nélkül fogható Vasbeton FM hullámhosszán.

Békásmegyeren a sikítva üvöltözés megy, szerencsére a felettünk lakó gyermeknek előrelátó módon magas hangrendű nevet adtak, így anyuka minden dühét, csalódottságát és gyűlöletét kieresztheti, amikor elüvölti magát, hogy "Miiiiiikiiiii". A 6-7 évesnek tűnő gyermek ettől megijed, és jól hallható rettegéssel a hangjában ordítja vissza, hogy "aaaanyaaaaa".

A harmadik történetet pedig rég nem látott barátom mesélte, akinek két gyermeke van, ebből az egyik csecsemőkorú. Lakik a szomszédjukban egy másik pár, szintén babával. A csecsemőkről azt érdemes tudni, hogy időnként felsírnak maguktól, láthatóan minden ok nélkül. Ennek a korosztálynak ezen kívül még van egy olyan tulajdonsága is, hogy tagjai nem beszélnek, tehát ha van is éppen ok a hisztire, egy ideig eltart annak feltárása.

A két szomszéd gyerekei jó csecsemőhöz méltón néha felsírnak, mivel azonban az időzítéshez még kevés érzékük van, előfordul, hogy nem egyszerre. Ilyenkor a szomszéd átkopog a barátomhoz azzal a kéréssel, hogy hallgattassa el a gyerekét, mert az övé éppen most aludt el. A barátom esze ilyenkor megáll.

Az ilyen eseteket hallva nincs az embernek kedve a gyermekvállaláshoz.

A KSH tegnap tette közzé az információt (pdf), hogy már csak 13 ezer fővel vagyunk a 10 milliós álom-létszámhatár felett mi, magyarok.

Nem lenne ideje elgondolkodni egy kormányzati panel-hangszigetelési programon? Abszolút nemzetmentő céllal, persze!