Megúsztuk, a hg.hu mostani panelfórumán nem gyújtogattak, mint az elsőn. A zuglói polghiv. házasságkötő termének pihepuha, és érzésre igen könnyen lángrakapó padlószönyegét megtapasztalva, azért ez nem olyan nagy baj szerintem. Az önjelölt "csóvás emberek" tűzvető kedvét nyilván a külső szigetelőlapokat gyártó Austrotherm céget képviselő  Kruchina Sándor vette el, aki a felújított házak tűzzel szembeni ellenállásáról tartott megdöbbentő képekkel gazdagon illusztrált előadást.

Ismét elhangzott a sokat idézett tétel: ha minden szabályt betartanak a felújítók, nem lehet baj. A fórum moderátora viszont kiválóan érzett rá a hallgatóság gondolataira: ha a tűz ilyen remekül terjed a szellőzőkön és a csővezetékeknek helyet adó réseken, akkor igen gyorsan be kell szereznem néhány tűzálló vasajtót. Vagy rá kell beszélnem a lakóközösséget, hogy sürgősen ki kell találni valamit, különben továbbra is csücsülhetünk a saját, különbejáratú időzített bombánkon.

A kép eredetije Azso fotója. Megtekinthető ide kattintva.

Ez pedig - mármint rávenni a lakóközösséget bármire - ugye a legnehezebb, de úgy tűnik nincs más út.

A legnagyobb tanulság ugyanis az volt, hogy az ember a végletekig szomszédjára van utalva, ha panelban lakik. Egyszerűen nem menekülhet, ez a kíméletlen igazság. Például az a környékünkön is elterjedt szokás, miszerint a környezettudatosabb lakók néhány sikertelen közgyűlés-puccsolás után maguk kezdenek felújításba, teljesen értelmetlen, felesleges pénzkidobás. Ilyenkor ugyanis legtöbbször az önálló, dacos ablakcserébe menekül a zöld gondolat, viszont az a helyzet, hogy ez - legalábbis energiatakarékossági szempontból - kábé semmit sem ér. A valóban kimutatható fűtési költségcsökkentéshez nem elég a tüneti kezelés, mindenképp elő kell venni a szikét: vagy szigetelés-ablakcsere-radiátorcsere kombó, vagy semmi - mondták legalábbis az előadók.

Az önálló ablakcserével például duplán szívhatunk, ha időközben mégis úgy dönt a lakógyűlés, egy visszautasíthatatlan "zöldbanki" ajánlat okán belefog a szigetelésbe. Általában ugyanis ilyenkor derül ki, hogy a mi méregdrágán vásárolt ablakkeretünk nem jó, mert nem lehet miatta a párkányra hajtani a szigetelést védő hálót. Vagy túl alacsonyan van ahhoz, hogy például egy sikeres felújítás után ki lehessen nyitni magát az ablakot. És akkor dobhatjuk ki az egészet a francba.

Láttunk - és remélhetőleg hamarosan itt a blogon is láthatunk majd - képeket olyan tervekről, amik az óbudai paneldzsungel házait kívülről dobnák fel. Nem is sejtettem volna, hogy egy kicsit fantáziadúsabb színezéssel milyen kiválóan elgörbíthető a szocialista-realista téridő-kontinuum.

Persze, azért a rögvaló itt is gátat szab a fantáziának: az óbudai faluház (képünkön) ugyanis lehetett volna még színesebb, ha a lakók nem tesznek keresztbe sajnos érthető okból a művészi fantázia szárnyalásának. Ők ugyanis festkesvödörrel harcolnak a falfirkálók (tegelők) ellen. Azaz: hülyegyerek firkál, lakóközösség másnap fest egy foltot a firkára. Megint firkál, megint lefest. Majdcsak megunja, remélik a lakók, akik azért elhúzódó frontharcra rendezkedtek be, azaz jó előre betáraztak festékből. Egyszínűből. Tehát, ha túl színes a ház, lehet új vödröket vásárolni a hülyegyerekek ellen, arra meg kinek van pénze?

Mert a hülyéket sajnos nem lehet belekalkulálni a kamattámogatásba.