Tegnapi tapasztalataim arra engednek következtetni, hogy a Szavazófülkékben Vívott Forradalom, és az abból kibontakozó Nemzeti Együttműködés Rendszere a lakótelepeken sajnos még nem nyert teret, hogy úgy mondjam. Mind Szolnokon, mind Budapesten sarokig kitárt bejárati ajtókkal találkoztam ugyanis, amiből azt szűrtem le, hogy a nemzet panelben élő tagjai nemhogy nem működnek együtt, hanem egyenesen egymás ellenében dolgoznak. Úgy, mint negyven éve mindig.
A sarokig tárt bejárati ajtó ugyanis szimbólum, az agyatlan rendpártiság elleni suttyó küzdelem jelképe. Elmagyarázom!
Van ugye az a típus, aki kifogástalanul vasalt ruházatban, simára borotvált arccal, némi alkoholgőzt lehelve az ablaküvegre, hevesen mutogat a lépcsőház belsejéből, hogy nem ismer téged, soha nem is látott, kihez jöttél, ő nem nyit ajtót. Pedig tíz éve nap mint nap ráköszönsz reggel, ő pedig vissza. Ha előbányászod a kulcsot a táska aljáról, és a lift előtt kérdőre vonod, hogy mi a faszért csapta be előtted az ajtót, itt laksz, ismer, akkor azt hebegi, hogy ő nem tudhatta, meg különben is, a szabály szerint mindenkinek be kell csuknia maga után a bejáratot, ő sem tett mást, csak betartotta a szabályt, menj te hát a picsába.
A definícióm szerint ő a rendpárti ember: túlzott és szemforgató igyekezetében mindenkivel megutáltatja az egyébként ésszerű előírásokat. Sajnos, sok esetben egybeesik a rendpárti életszemlélet a házmesteri hivatással, ilyenkor még súlyosabb a helyzet.
A lakótelepeken hosszú évtizedek óta zajlik az amorf lázadás a tahók ellen. A magukat normálisnak gondoló emberek eszköz híján, mint az önsorsrontó ludditák, úgy küzdenek: ha a házmester, vagy az önkéntes rendőr múltjára büszke földszinti lakó bicskanyitogató hangvételű backdoor-ban hívja fel a figyelmet a bejárati ajtó helyes használatára, tuti, hogy néhányan pár napig, csakazértis-alapon tárva-nyitva hagyják a lépcsőházat. Mert ennek a faszfejnek nem lehet igaza.
Pedig a partizántaktika ez esetben sehova sem vezet, csak árt. A nyitott ajtó fűtési szezonban egyrészt pazarlás, másrészt pedig nem olyan vidám dolog egy unott rendőrnek transzállapotban magyarázni, hogy a számítógép max. 20 ezret ér, csak az összes rohadt családi fénykép ott volt rajta, szóval nem tudod megmondani, mekkora kár ért igazából.
Ráadásul, a rendpárti tahók, akik ezt az egész lavinát végülis elindították, ilyenkor ujjonganak, a szemtelenebbje elő is jön, megjegyzi, hogy nyitva volt a lépcsőház ajtaja, pedig ő a lakók figyelmét a faliújságon hívta fel, és egyébként is, ismer mindekit a régiek közül a kapitányságon.
A helyzet tehát nem jó, hanem rossz.
Nem tudom, de lehet, hogy a Szent-Korona tan beemelése az új Alkotmányba talán segít.
Biztos mondjuk nem vagyok benne.