Névtábla:

"Őrjítő ez a lakótelep, ahol lakom veled." /Bizottság: Már megint ez a depresszió/ - egy blog, amelyben panellakók, csótányok és más házi kedvencek, lakások, radiátorok és fúrógépek a főszereplők.
panelblog@gmail.com

Nincs víz a Havannán

Pár hét múlva lehet, hogy ismét megtapasztalhatjuk Putyin bácsi kreativitását, ami különböző energiacsapok zsarolási szándékú ide-oda tekergetésében nyilvánul meg. Valószínűleg a Havannán már erre készítik fel a panellakókat, mert ott a vizet zárják el rendszertelen időközönként mostanában. Krizzta levele:

 

 

Hello!

 

Krizzta vagyok, panellakó a Havanna szélén. Hátha érdekes témát hozok fel, eléggé kezdek felháborodni, és nem tudom, hogyan lehet eredményre jutni.

 

Negyedik hete zárják el minden hétfőn a vizet, hideget - meleget (a mai napon a meleget nem zárták el), illetve múlt hét pénteken sem volt víz. A múlt heti hétfői alkalommal pedig valamit rosszul nyitottak vissza a hidegvíznél, így  az egyik házban további fél napig nem volt, csak meleg, vagyis forró vízben kellett volna fürdeni... Holnaputánra már ki van írva a következő víz nélküli nap. Állítólag alapvezetéket cserélnek. A közös képviselő már nem veszi fel a telefont, mert többen is hívhatják, elégedetlenül.

 

Kérdések, amiket feltennék neki:
- Miért tart ilyen sokáig ez a munka?
- Ha tudták, hogy ez több hetet vesz igénybe, miért nem közölték?
- Miért ünnep előtti időszakban csinálják ezt, télen, miért nem mondjuk nyáron?


Üdv
Krizzta

 

Annyit vetnék csak fel Krizztának, hogy a nyári víz-elzárás sem frankóbb. Nálunk Szolnokon mindig akkor csinálják az ilyesmit, mikor 40 fok van, úgyhogy el lehet képzelni a kétségbeesett pillepalack-töltögetést, hogy legalább valami minimális tisztálkodásra legyen félrerakva némi víz, ha beüt az aszály.

 

 

 

Megosztás

 

Dzsoki panelt venne

Tőzsdéznél a megtakarított pénzeddel? Hülyeség! Betennéd egy bankba? Nem vagy normális! Panelt vegyél ember, panelt!

Az Otthon Centrum ingatlanközvetítő cég ugyanis kiszámolta, hogy nagyon jól dönt aki most a lakótelepek felé kacsintgat:

 

A lakásbérbeadás örök üzletnek tűnik, jövedelmezősége felveszi a versenyt az állampapírok hosszú távú hozamával. A bérbevevői kereslet a lakáshitelek korlátos volta miatt nem csökken, és a válság első évéhez képest idén már nem esnek az albérleti díjak sem. Főként az olcsóbb kategóriában tapasztalható, hogy a lakásvétel és hitelfelvétel elhalasztása miatti keresletnövekedés megfékezte az árak további esését.

(...)

Panellakásoknál a hozam 6,1-8,1 százalék között mozog. Ez egyrészt kedvezőbb a tégláénál - aminek oka, hogy bérleti díjban kisebb a különbség a téglához képest, mint árban -, illetve kategórián belül is kisebb a szórás területenként, mint a téglánál. 7-8 százalék már elég vonzó hozam ahhoz, hogy megérje befektetésnek, kiadási céllal lakást venni, nem is számolva a várható értéknövekedéssel.

A teljes elemzés elérhető itt.

 

Lefordítom: ha panellakást veszel, és gyorsan kiadod, az olyan, mintha olajkútjaid lennének a Mexikói-öbölben. Okés, mégsem teljesen olyan, az ingatlanközvetítő közleménye is becsülettel hozzáteszi, hogy "fontos megjegyezni, nem számoltunk a járulékos költségekkel, sem vásárlásnál, sem kiadásnál (pl. adózás, amortizáció)."

Én mégis annyira fellelkesültem ezen az elemzésen, hogy eldöntöttem: meló után hazamegyek, nyakkendőt kötök, fejembe nyomok egy szalmakalapot, és a lábam az írószatalon pihentetve boldogan pálinkázgatok egy kicsit. Egy igazi stetson kalap mondjuk jobb lenne, a házi barack után pedig jöhetne a viszki is, de sajnos még nem kerestem halálra magam a panelen. Még csak ilyen fél-Dzsoki vagyok.

Egyelőre nem adom ki a lakást sem, ugyanis sajnos most benne lakom. De minden a legjobb úton halad, a kártyákat én keverem!

Úgyhogy csak nevetek: haha. Hahhahahahaha.

 

 

 

 

 

 

Megosztás

 

A főtáv szerint a panellakók állatok

Véget ért a Főtáv panelfestő pályázata, megvan a végeredmény, amivel természetesen nem értek egyet. A Főtáv még augusztusban hirdette meg a versenyt, tulajdonképpen bárki elindulhatott, a kiírás jellegéből adódóan viszont inkább iparművészek, dizájnerek, grafikusok, képzőművészek rúghattak labdába szerintem. A lényeg, hogy a céget ért viharok (új felállás az önkormányzatban, a vezérigazgató letartóztatása, stb.) becsülettel végigvitték a pályázatot, most pedig eredményt hirdettek. Íme:



1. helyezett - Csáki István: Szomszédok

 



2. helyezett - Nagy Diána: Táj-ház

 



3. helyezett - Ezer százalék csoport: 50 éve otthonosan

 



Az online szavazás győztese - Molnár Ádám: A galamb

 



Hajlandó vagyok kijelenteni, hogy egyáltalán nem értek hozzá, de az a helyzet, hogy nekem ezek a pályaművek pont nem tetszenek. Nem feltétlenül a poszt címben megfogalmazott eshetőség zavar, nem hiszem, hogy valóban a panaszkodó panellakók ellen kiagyalt titkos Főtáv-fricska húzódna meg a döntés hátterében (bár az első helyezett pályaműben szerepel ökör is, liba is meg disznó is, ami nem gyengíti a gyanút, de tényleg abbahagyom a gyerekeskedést).

A problémám inkább az, hogy túl sok a képeken a konkrét figura, ami most divat, de mi van, ha 10 év múlva meg nem lesz az? Ráadásul ezek a figurák egy erősen idealista, meseszerű világot idéznek, átlógnak némileg a bugyuta cukizmus felségterületére: aranyos szarvasocska bőg az első képen, ici-pici nyuszika figyel a sarokból a másodikon, és milyen helyes már az a kádacska a harmadikon. A cukizmus is divat, persze, de - mint minden igazi divat - megosztó. Nehezen képzelem el például, hogy a lépcsőházunkban lakó kopasz, elvált biztonsági őr ne káromkodná el magát minden egyes alkalommal, mikor reggel munkába menet felnéz az ablakára, és mondjuk egy kis mókuska pislog vissza rá aranyosan. Nem vidámabb lesz, hanem mérgesebb, márpedig ha a ő ideges, akkor azt a vásárlók szívják meg a tecsóban.

Az első helyzett ráadásul olyan színorgiát szabadít az érzékszervekre, ami - szerintem - ízléstelen. Utálni fog Csáki István, de ez a fajta harsányság, ekkora - háznyi - méretben kiegyensúlyozatlanságot sugall, vizuálisan környezetszennyező, legalább annyira, mint például a blogon már többször szereplő kék-sárga orosz panelek.

Persze, az is igaz, hogy minden jobb, mint az egyenszürkeség.

Találtam egy-két zseniálisat is a pályáművek között, és úgy érzem magam, mint a számomra hátrányos döntést elfogadó lakógyűlés után: azt hiszem, hogy mindenki hülye, csak én vagyok eszemnél.

Itt van például Szűcs Dóra visszafogott formákkal is szögletesség-bontó, ráadásul a zseniális szövegbuborékos ötlettel tényleg mosolyra ingerlő "Pletyka" című pályaműve. Csak nekem tűnik fel, hogy ez mekkora már?

 



Vagy az ablakokkal megtört felületet tökéletesen kihasználó, egyáltalán nem szájbarágósan figuratív "Főtáv fa" című pályamű Alvégi Lőrinctől. Még cuki alakok is vannak, ha valakinek nagyon hiányozna ez a stílus, de annyira ügyesen van megoldva az egész, hogy ha nem akarom, észre sem veszem.

 



Na mindegy. Biztos tényleg én vagyok a hülye.

 

Ha minden az eredeti tervek szerint alakul, akkor hamarosan kiválasztják azokat a házakat is, ahová a győztes pályaműveket felfestik.

 

(A fotók a Főtáv pályázatának honlapjáról származnak. A linkre kattintva mindenki kiválaszthatja a saját kedvencét!)

 

 

 

 

Megosztás

 

Miért fáznak a fehérváriak?

Az Index is megírta, hogy tartozás miatt kikapcsolták a fűtést 330 székesfehérvári panellakásban. Könnyen el is lehetne intézni a dolgot annyival, hogy néhány büdös panelproli már megint inkább féldecis vadászkeserűre költi a segélyt ahelyett, hogy a számláit fizetné. Egy kis gugglizás után viszont árnyaltabb a kép: az önkormányzat zsarolásról beszél, a lakók átverve érzik magukat, a fűtést végző cégnek pedig valahogy mindig a hideg idő megérkezésekor fogy el a pénze. Évek óta húzódó szappanopera következik Székesfehérvárról.

Az egész 2002-ben kezdődött, amikor a város szélén lévő, eredetileg szovjet katonáknak épülő, de félkész állapotban elhagyott lakótelepet egy vállalkozó helyrepofozta, és olcsón árulni kezdte a lakásokat. A házakat - gondolom stratégiai megfontolásból - az oroszok nem szándékozták rákötni a városi távhőrendszerre, hanem két saját, gázzal működő kazánnal oldották volna meg a fűtést eredetileg. A felújító is folytatta az orosz koncepciót, a Vásárhelyi úti lakótelepnek így saját fűtésrendszere lett. A tulajdonosok és a fűtést is magára vállaló építőipari cég 2002-ben írta alá a szolgáltatási szerződést. Ebben az szerepelt, hogy a felek figyelembe veszik a városi távhőárakat. A lakók tehát abban bíztak, hogy nem járnak rosszabbul, mint a város többi polgára, és ugyanannyit fognak fizetni a fűtésért.

Nem így lett, és ebben nagy szerepe van annak, hogy az építtető 2004-ben eladta a két kazánházat az események szempontjából beszédes nevű Stopping Hungária Kft.-nek. Annak a cégnek ugye, amelyik most megint leállította a fűtést. Ez a vállalkozás már a kezdetekkor nyilvánvalóvá tette, hogy a maga részéről nem érdekli a városi távhődíj, ő emel. Arra hivatkozott, hogy a lakótelepi szolgáltatás nem kapja meg a távfűtés besorolást, hanem központi fűtésnek minősül, így a cég nem kap olyan olcsón gázt mint a város többi részén szolgáltató önkormányzati Széphő Kft. Bonyolítja a történetet, hogy időközben kiderült: az építőiparban szokásos felszámolás indult a kazánházak eredeti tulajdonosával szemben, erről nem tudott a Stopping - egy darabig az sem volt biztos, hogy jogszerűen jutott-e hozzá a kazánházakhoz. A lényeg, hogy a felszámolóbiztos ekkor kínálta először megvételre a fűtési rendszert a városnak, 34 millióért - az önkormányzat ezt soknak tartotta, nem lett üzlet.

2008-ra a Vásárhelyi úton élők már 12-18 százalékkal fizettek többet a melegért, mint a város szerencsésebb panellakói. Volt, ahol harmincezer forint volt a havi számla. Próbáltak kiszállni a szerződésből: felmerült, hogy saját kazánházat építenek, de az olyan sokba került volna, hogy nem tudták megfizetni. Pályáztak volna földhőt, napenergiát használó fűtési megoldások építésére, de erre sem volt pénze a lakóközösségeknek.

Közben a Stopping Kft.-nél olyan ötletek merültek fel, mint a hőmennyiségmérők leszerelése: a nem sokkal korábban hitelesített órákat kellett volna kiiktatni, és a cég átállította volna a rendszert a késő-szocialista átalánydíjas elszámolásra- ahol ugye mindenki rosszul jár. Ez a lehetőség végül nem következett be, mindenesetre a cég és a lakók között annyira elmérgesedett a viszony, hogy néhányan nem is kötöttek szerződést, és dacosan nem fizették a fűtésszámláikat, mer' minek.

A bili tavaly borult ki: a Stopping Kft. a fűtési szezon kezdete előtt küldött egy hatmilliós számlát a lakóközösségeknek, akik viszont akárhogy számolták, nem értették, hogyan jött ki ez a tartozás. A társasházak nem fizettek, erre a Stopping Kft. októberben - mint most - leállította fűtést. A cégvezető arra hivatkozott, hogy a kintlévőségek miatt ő sem tudta fizetni a gázszámlát, mire nála az E.On zárta el a csapot. A terület önkormányzati képviselője próbált egyeztetni a vállalkozás és a lakók között. Több vizsgálat is kimutatta, hogy a háztömbök közös mérőórái rosszul lettek felszerelve, ráadásul az a gyanú is erősödött, hogy a rosszul szigetelt fűtéscsövek miatt egyszerűen "elszivárog" a meleg, mire a kazánházakból a lakóépületekhez ér. Tavaly végül az önkormányzat behunyta a szemét, és fizetett, mint a katonatiszt: hétmilliót kaptak a szereplők, lett gáz, lett fűtés. Rendes megoldás, az nem lett. A Stopping Kft. ekkor 30 millióért már eladta volna a két kazánt.

A vállalkozás idén is októberben, a komolyabb hidegek beköszöntével jött rá arra, hogy a lakók tartoznak: a tét is emelkedett némileg, most éppen nyolcmilliót követel a Stopping Kft. a lakókon. Fűtés nincs, mert várják a pénzt. Az önkormányzat viszont idén már nem akar naivnak tűnni, egyenesen zsarolásról beszél, és követeli a cégtől, hogy indítsa el a szolgáltatást.

Érdekesség, hogy a Stopping nemrég - még a fűtés leállítása előtt - ajánlatot küldött a lakóknak: kössenek velük szerződést 15 évre. A lakóknak nem tetszett az ötlet.

A kazánok persze még mindig eladók: a vezérigazgató a Fejér Megyei Hírlapnak tegnap azt mondta, hogy egy friss banki értékbecslés szerint 90 milliót érnek.

 

 

 

Megosztás

 

Halottak vettek részt a lakógyűlésen

Panelfelújításra vett fel banki hiteleket az a százhalombattai közös képviselő, aki halott emberek aláírását is felhasználta a hitelkérelmekhez - számolt be a Hírtükör című helyi lap. A feltételezhető átverés méretei sem hétköznapiak: körülbelül 1200 lakás közös képviselőjeként, 100 és 400 millió forint közötti kárt okozhatott a jelenleg ismeretlen helyen tartózkodó nő. A bank a pénzt követeli a társasházaktól, a lakók viszont nem tudnak, és nem is nagyon akarnak fizetni, írja a helyi lap.

 

 



A Hírtükör konkrétan megnevezi a közös képviselőt: Hart Andreáról azt írják, hogy a társasházi közgyűlések jelenléti íveit kozmetikázta: "egyebek mellett olyan tulajdonos aláírása is szerepel bizonyos jelenléti íveken, aki a keltezés idején már nem volt az élők sorában" - olvasható a lapban. A cikk szerzője viszont ennél is tovább megy:  a csalássorozatot "nem lehet másként véghezvinni, csak a közgyűlési határozatok és egyéb dokumentumok meghamisításával." Az említett hölgy egyébként a jelenlegi polgármestert is támogató Értünk Százhalombatta Közéleti Egyesület (ÉSZKE) színeiben önkormányzati képviselő is volt az előző ciklusban.

A kétszeresen is ex-képviselő asszony módszere egyébként klasszikusnak mondható:
 

2008-ban 22,94 millió forintos kölcsönt vettek fel a banktól (az egyik társasház lakói - aszerk.), 9,3 milliót nyílászárócserére, a többit az elektromos vezetékek cseréjére és a szellőző rendszer felújítására. Utóbbi két munkálatról azonban senki semmit nem tudott. Elhangzott, nem ez az egyetlen tulajdonosi közösség, amely "nem vette észre, mi minden lett megcsinálva a házban", de a bank képviselői arra is láttak példát, hogy egy-egy munka el lett ugyan végezve, a kivitelező azonban még mindig kéri, hogy kifizessék.

Nem egy esetben olyan társasházak részére is nyújtott hitelt a bank az elektromos szellőztető rendszer felújítására, az elektromos motor a cseréjére, ahol ilyen rendszer soha nem is létezett, illetve ahol van, ott nem lett felújítva, ahogyan az elektromos hálózat és főelosztó szekrény sem – tájékoztatott Kiss József, a Polgármesteri Hivatal Műszaki Irodájának vezetője.

Az iroda a tulajdonosok utólagos felkérésére több társasházban ellenőrizte a fentieket, és mindannyiszor arra jutottak, hogy a közös képviselő nem létező felújításokra igényelt hitelt.

 

Forrás: Hírtükör cikk



A polgármesteri hivatal képviselője azt mondta a lakóknak, hogy "az álberuházásokkal sem az egyharmados, sem az önkormányzat által biztosított ötven százalékos felújítási támogatásokra nem lehetett pályázni, így ezeket a munkákat semmilyen módon nem támogatta a város, ebből kifolyólag az elvégzésüket sem ellenőrizhette". A lap viszont máshol úgy fogalmaz, hogy a közös képviselő iránti "bizalomnak a bank és az önkormányzat is áldozatul esett".

Úgy tűnik egyébként, hogy a lakók túlságosan jóhiszeműek voltak, mert a közös képviselő ellenőrzésére hivatott társasházi számvizsgáló bizottság sehol sem működött.

A helyzet egyelőre úgy áll, hogy a bank a társasházakon - tehát a lakókon - követeli a hitelek 2009 óta akadozó törlesztőrészleteit. Ha viszont hivatalosan is megállapítják a közös képviselő büntetőjogi felelősségét, akkor elvileg rajta lehet behajtani a bűncselekménnyel okozott kárt, fogalmaz a Hírtükör. "A lakóközösségek természetesen nemcsak a korábbi közös képviselő felmentéséről, hanem a rendőrségi feljelentésről is döntöttek" - írja a lap.

És akkor egy battai barátom kiegészítő információi:

Ja, hallottam az ügyről! A nő egyszer nálunk is bepróbálkozott, "át akarta venni a társasházat". Megjelent egy barátnőjével, akinek az apja a házban lakott, erre hivatkozva szólalt fel. Minősíthetetlen hangnemben kezdte pocskondiázni az egyébként tényleg szenilis közös képviselőnket, de miután valaki szólt, hogy a hivatkozási alapul szolgáló rokon tartozik úgy százezer forintnyi közös költséggel, befogta a száját és elhúzott. Utólag megköszönhetjük a beszólást.

 

 

 

Megosztás

 

Nyitott ajtók mögött

Tegnapi tapasztalataim arra engednek következtetni, hogy a Szavazófülkékben Vívott Forradalom, és az abból kibontakozó Nemzeti Együttműködés Rendszere a lakótelepeken sajnos még nem nyert teret, hogy úgy mondjam. Mind Szolnokon, mind Budapesten sarokig kitárt bejárati ajtókkal találkoztam ugyanis, amiből azt szűrtem le, hogy a nemzet panelben élő tagjai nemhogy nem működnek együtt, hanem egyenesen egymás ellenében dolgoznak. Úgy, mint negyven éve mindig.

 

A sarokig tárt bejárati ajtó ugyanis szimbólum, az agyatlan rendpártiság elleni suttyó küzdelem jelképe. Elmagyarázom!

 

Van ugye az a típus, aki kifogástalanul vasalt ruházatban, simára borotvált arccal, némi alkoholgőzt lehelve az ablaküvegre, hevesen mutogat a lépcsőház belsejéből, hogy nem ismer téged, soha nem is látott, kihez jöttél, ő nem nyit ajtót. Pedig tíz éve nap mint nap ráköszönsz reggel, ő pedig vissza. Ha előbányászod a kulcsot a táska aljáról, és a lift előtt kérdőre vonod, hogy mi a faszért csapta be előtted az ajtót, itt laksz, ismer, akkor azt hebegi, hogy ő nem tudhatta, meg különben is, a szabály szerint mindenkinek be kell csuknia maga után a bejáratot, ő sem tett mást, csak betartotta a szabályt, menj te hát a picsába.

 

A definícióm szerint ő a rendpárti ember: túlzott és szemforgató igyekezetében mindenkivel megutáltatja az egyébként ésszerű előírásokat. Sajnos, sok esetben egybeesik a rendpárti életszemlélet a házmesteri hivatással, ilyenkor még súlyosabb a helyzet.

 

A lakótelepeken hosszú évtizedek óta zajlik az amorf lázadás a tahók ellen. A magukat normálisnak gondoló emberek eszköz híján, mint az önsorsrontó ludditák, úgy küzdenek: ha a házmester, vagy az önkéntes rendőr múltjára büszke földszinti lakó bicskanyitogató hangvételű backdoor-ban hívja fel a figyelmet a bejárati ajtó helyes használatára, tuti, hogy néhányan pár napig, csakazértis-alapon tárva-nyitva hagyják a lépcsőházat. Mert ennek a faszfejnek nem lehet igaza.

 

Pedig a partizántaktika ez esetben sehova sem vezet, csak árt. A nyitott ajtó fűtési szezonban egyrészt pazarlás, másrészt pedig nem olyan vidám dolog egy unott rendőrnek transzállapotban magyarázni, hogy a számítógép max. 20 ezret ér, csak az összes rohadt családi fénykép ott volt rajta, szóval nem tudod megmondani, mekkora kár ért igazából.

 

Ráadásul, a rendpárti tahók, akik ezt az egész lavinát végülis elindították, ilyenkor ujjonganak, a szemtelenebbje elő is jön, megjegyzi, hogy nyitva volt a lépcsőház ajtaja, pedig ő a lakók figyelmét a faliújságon hívta fel, és egyébként is, ismer mindekit a régiek közül a kapitányságon.

 

A helyzet tehát nem jó, hanem rossz.

 

Nem tudom, de lehet, hogy a Szent-Korona tan beemelése az új Alkotmányba talán segít.

 

Biztos mondjuk nem vagyok benne.

 

 

 

Megosztás

 

Megint lejött a szigetelés Nagykanizsán

Most nem volt szél, nyáron volt szép napos idő is, de a nagykanizsai Rózsa utca magasházán valahogy csak nem akar megmaradni a 2007-es szigetelés. Tavasszal mi is foglalkoztunk vele, hogy a szél lefújta a panelprogram keretében felragasztott hungarocell borítást a falról, viszont a Zalai Hírlap mai híréből kiderül, hogy a helyreállítás sem sikerült tökéletesen:

 

"csak a szerencsén múlt, hogy megint nem történt baj a nagykanizsai Rózsa utca 11. alatt található 10 emeletes társasháznál, melynek szigetelése ismét elvált a faltól" - a teljes cikk itt olvasható.

 

A lap beszámolója szerint a púpot a ház takarítója vette észre, aki szólt a közös képviselőnek, ő meg felhívta a kivitelező céget (Comfort Panel Kft. Szombathely).  Mivel a javításhoz májusban felállított állvány még mindig a ház falánál van, nem kellett sokat a helyszínen vacakolni: csak fel kellett mászni rá, és már mehetett is az újabb veszélyhelyzet-elhárítás, gond egy szál se.

 

 

 

Ezek még májusi képek, továbbiakért katt ide.

 

A lap egyébként azt is írja, hogy

 

"Gáspár András (a szombathelyi vállalkozás fő építésvezetője - a szerk.) ígéretet tett arra, hogy most befejezik a Rózsa utca 11. munkálatait."

 

Ha én abban a házban laknék, udvariasan megkérném Gáspár urat, hogy húzzon a fenébe az állványával meg a cégével együtt, csak a pénztárcáját ne tegye el messzire, mert megcsináltatnánk egy másik céggel az elcseszett szigetelést, a számlát meg vinnénk hozzá. De nem ott lakom, ez tény.

 

Az is tény, hogy a rendőrség nem talált egy árva gondatlan veszélyeztetéses tényállást sem, amikor még a tavaszi baleset után a lakók külön kérésére vizsgálatot folytatott. Ezek szerint nincs azzal semmi baj, hogy a lehulló vakolatdarabok majdnem kinyírtak egy babakocsis anyukát a gyerekével együtt, és nagyjából össze-vissza törtek egy autót.

 

Annak ellenére sem probléma ez, hogy a szakértői vizsgálat egyértelműen megállapította az emberi mulasztást: kétféle dübellel rögzítették a szigetelőlapokat a falakon, de a két dübel átmérője különbözött, az egyik 8, a másik 10 milliméteres volt. A falon dolgozó személy a dübeleknek lyukakat fúrva mindenhol 10 milliméteres fúrószárat használt. A nyolcas dübeleket is a tízes méretű lyukakba rakták, amik így lötyögni kezdtek, és nem tartották meg a szigetelőlapokat.

 

Részletkérdés, de mégis szórakoztató az az igyekezet, ahogy a Comfort Panel Kft. újra és újra előáll valami magyarázattal. Májusban első blikkre egyenesen az anyatermészetet hibáztatta Fejes Tibor ügyvezető igazgató, amiért a fránya hungarocell nem maradt a falon: túl hideg volt az idő mikor felrakták, azért nem kötött meg a ragasztóanyag. Mikor pedig azt kérdezték, hogy ha kész vannak a javítással, miért nem viszik már el az akadálymentes közlekedést akadályozó állványaikat a ház mellől, Gáspár András építésvezető azt mondta: majd megvizsgálják a többi falat is, azért nem.

 

Félelmetes, ugye?

 

 

 

Megosztás

 

Az én adómból?

Nem tartozik szorosan a blog profiljába, de végülis "lakáskérdés", úgyhogy akkor megnyilvánulnék kicsit ennek a devizahiteles megsegítésnek az egyik lényeges momentumáról is, ha nem baj.

 

Népszerű lett Magyarországon az utóbbi időben, hogy mindenki jobban tudja, mire kellene elkölteni az általa befizetett adót. Teljesen normálisnak tűnő fiatal emberek képesek egyik pillanatról a másikra görcsbe rándulni, és semmibe révedő szemekkel rákezdeni a "felháborít, hogy az én adómból fizetik ezeknek az akármit" című mantrára. Az "akármi" helyére tetszőlegesen beilleszthető a börtönkoszt, a szociális segély, a nyugdíj, extrém légköri butaságkoncentráció esetén a krónikus betegek egészségügyi kezelése is.

 



A mantrázók közül sokan tényleg keményen dolgoznak, tényleg kevés fizetésért. Viszont szeretnének úgy élni, ahogy azt a Jóbarátokban látják. Lakás, kis amerikai konyhával. Jófej a szomszéd is. Mindig felugrik valami jóbarát, ugye. Pörköltszaftos trikóban havonta betrappoló főbérlő pedig nem szerepel a történetben.

Az álmokat - még ha ilyen földhözragadtak is - illik valóra váltani. Vettek hát egy fasza lakást az ötödik kerületben, Rogán "Jóbarát" Antal birodalmában, közel az irodához, ahol havi százhúszezerért güriznek. Hitelből, nulla önerővel vették azt a lakást. 20 évesen, 30 éves futamidőre. Mert ők a dolgozó lányok, és fiúk. Megtehetik.

Mások nem vettek fel hitelt, mert túl soknak, hihetetlennek tűnt már akkor is az ölükbe pottyanó húszmilla. Ilyen nincs, gondolták, és inkább "gyáván" maradtak albérletben, súlyosbítva a rettenetes főbérlővel.

A dolgozó lányok és fiúk most bajban vannak. Úgy tűnik, segítségre szorulnak. Hatalmi szóval arra utasítják a bankokat, hogy hozzanak értük áldozatot. Eddig ez oké, a bankok is hülyék voltak, látták a jövedelemigazolást, miért adtak hitelt annak, akiről lerítt, hogy a szülinapos bögréjén kívül más fedezete nincs.

Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű, mert a bank-és pénzrendszer sem az. A Véleményvezér kiválóan levezette, hogy miért az adófizetők, azaz én fogok szívni, ha végül mégis a bankokat táncoltatják:
 

A bajba jutott hitelfelvevők nyilván nem tudnak fizetni, hisz éppen ezért jutottak bajba. A bankokat nem nagyon sajnálná senki, de a gazdaságpolitika nagy öngólt lőne (visszaesne a gazdaság - a szerk.), ha csak velük fizettetnék meg mindezt. Ezért a gyakorlatban a terhek egy nagyon jelentős részét a magyar államnak kellene viselnie, tehát egészen pontosan: a magyar adófizetőnek.



Akkor most én is elkezdhetnék hőbörögni, hogy habala-habala, az én adómból, he, há' mitképzeltek, he?

Viszont mégsem kezdek. Mert igaz, hogy végeredményben az járhat rosszul, aki "gyáván" nem sétált be a maga húszmillájáért a bankba. Viszont legalább attól nem kell tartani, hogy egy kicsit még rosszabb lesz ebben az országban élni. Ha ugyanis nő a saját hülyeségük, és az állami cinkosság okán elszegényedett emberek száma, akkor itt rosszabb lesz élni, az biztos.

 

Egyet kérnék csak azoktól, akik esetleg segítséget kapnak: tessék majd kicsit kevesebbet okoskodni arról, hogy kinek mire költsék el az adóját, kitől milyen segélyeket vegyenek el. Mert ha a megsegített devizahiteles továbbra sem vesz vissza az arcából, úgy jár, mint az egyszeri kommentelő, aki egy helyesírási hibáktól hemzsegő hozzászólásban csúfolta ki a posztoló ótvar helyesírását.

 

 

 

Megosztás

 

Januártól vége a panelfelújítási botrányoknak?

Élezi a macsétát az új kormány, amivel majd a panelfelújítások dzsungelében tesz rendet: két új - és tegyük hozzá, első hallásra örvendetes - intézkedést jelentett be ma Csider László, a Nemzetgazdasági Minisztérium főosztályvezetője egy konferencián.

 

Az egyik, hogy januártól nem jár pénz a "díszítésért": a támogatás mértéke a felújítással megtakarított energia arányában nő, azaz, ha vékony a falra ragasztott hungarocell, vékonyan tejel a fejőstehén is. Nincs vita, logikus döntés, érthetetlen (khmm... persze azért végülis érthető), hogy eddig nem így működött.

 

 

 

A másik, hogy minden egyes felújítást a kormányzati szlengben "mentoroknak" nevezett szakértők irányítanak majd. A főosztályvezető azt mondta, hogy "a jövőben a mentor írja meg a támogatási pályázatot, és végezteti el a munkát minősített anyagokkal és akkreditált kivitelezőkkel."

 

Csak három példát hozok, ami miatt akár jó ötletnek is tűnhet a - részleteiben egyébként nem ismert - mentori rendszer felállítása.

 

Gondolom mindenki emlékszik még a miskolci paneltűzre. A három áldozatot követelő tragédia vizsgálata során - sok más szabálytalanság mellett - kiderült, hogy a felújítást végző vállalkozás nem azt a szigetelést rakta fel a panelház falára, mint amire engedélye volt. A miskolci tűzoltóság honlapján pedig még mindig olvasható az a könyörgő hangvételű levél, ami a társasház-kezelőket próbálja meggyőzni: ugyan tartsák már be a szabályokat, és hívják ki a tűzoltókat az elkészült szigetelések utólagos engedélyeztetésére.

 

Nagykanizsán egy erősebb nyári szél egyszerűen lefújta a bevakolt szigetelőlapokat a magasháznak nevezett panelépület falairól. A kivitelező azt találta hirtelen mondani, hogy valszeg a ragasztó nem kötött meg, mert - fájdalom - nagyon hideg volt, mikor dolgoztak.

 

Budapesten a valószínűleg paranoiás házbizalmi akadályozta hosszú hónapokig a felújítás befejezését, mert szerinte az építők hanyag munkát végeztek, meg különben sem voltak hajlandók teljesíteni a naponta módosított szerződés újabb és újabb feltételeit. A józanabb, a felújítás miaharabbi befejezését követelő lakókat az Intéző Bizottság elnöke filozófikus hangvételű levelekben fenyegette többször is.

 

Innen nézve teljesen okés próbálkozás, hogy valamilyen módon ki kell szabadítani a panelfelújítás ügyét a csaló kivitelezők és hozzá nem értő közös képviselők, pályázatírók karmai közül. Még akkor is, ha néhány városban - például Szegeden - a szerencse és egy kis önkormányzati ráhatás következtében nagyrészt hatékonyan és problémamentesen zajlottak a munkák. A szerencsére azonban nem lehet ilyen mértékű fejlesztéseket bízni, mert akkor ennyi erővel a magyarországi kispolszkisok klubja is építhetne autópálya-szakaszokat azon az alapon, hogy az utat ők használják, építőcéget meg nem olyan nehéz találni, minek fenntartani az egész bonyolult állami intézményhálózatot.

 

A bal vállamon ülő kisördög viszont folyamatosan azt suttogja, hogy "meg lehet vesztegetni a mentort is vazzeg, biztosan meg is fogják próbálni, akik eddig is csaltak". A jobb vállon ülő angyalka pedig az ártatlanság vélelméről kezdett hosszú és unalmas előadásba, úgyhogy konklúzió most (sem) lesz.

 

 

 

Megosztás

 

Rendezd be a lakásod szeméttel!

 

Nem kell ahhoz a Panelblog kommentjeit olvasgatni, hogy tudjuk: panellakásban általában kényszerből lakik az ember. A modernül árérzékenységnek hívott csóróságból azonban nem feltétlenül következik, hogy a legolcsóbb barkácsáruházas egyenbútorokkal kell teledurrantani a kecót, főleg, ha van olyan alternatíva ami kevesebbe kerül, viszont jól fotózható akár egy dizájnblogon is.

Ott van mindjárt a szemét. Nemrég a SZIN-en jártam Szegeden, ahol a koncerteken és a szüleik elől elbújva cigiző tizenéveseken kívül akadt más látnivaló is, pedig nem gondoltam volna. Volt egy olyan területe a fesztiválnak, ahol a háztartási hulladék kreatív újrahasznosításával foglalkozó alkotócsoportok mutatták be dolgaikat. Ott láttam például ezeket a puffokat, amik az Index figyelmét is felkeltették. Sarokban, falnak dőlve laptopozáshoz egyáltalán nem tartanék cikinek ilyen ülőalkalmatosságokat:

 

 

Kicsit utánajárva a kiállítóknak, eljutottam a Cellux csoport nevű közösséghez. Ők rendszeresen tartanak foglalkozásokat az újrahasznosítás lehetőségeiről gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Egy ilyen alkalommal csinálták ezt a vállalható könyvespolcot is cipős- és más dobozokból. Ez a cucc egyrészt azért izgalmas, mert hulladékpapírból van, másrészt meg azért, mert így már nemcsak a festés miatt izgulhatunk, ha véletlenül eláztatna a szomszéd.

 

 

A Cellux csoport egyik alkotója Pais Panni, aki szólóban is dolgozik, többek között lámpákat csinál. A kedvencem ez a joghurtos dobozokból készített kék darab, aminek erotikusan höpölygő fénye azonnal kukkolásra ingerli a szemközti lépcsőház ablakában könyöklő tatát.

 

 

A mosógép pedig kis átalakítás után a nappaliban is hasznosítható. Íme:

 

 

A kép eredetije a Borsa.hu galériájában.

 

Az ilyen bútorok elkészítése és rendszerbe állítása azért is nagyon hasznos, mert az ember végre szemrebbenés és önirónia nélkül mondhatja: én bizony egy szemétdombon lakom!

 

 

 

Megosztás

 

Creative Commons License
Panelblog by Lakótelepi Blog Közösség is licensed under a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el! 2.5 Magyarország License.
Based on a work at www.panel.blog.hu.

süti beállítások módosítása