Névtábla:

"Őrjítő ez a lakótelep, ahol lakom veled." /Bizottság: Már megint ez a depresszió/ - egy blog, amelyben panellakók, csótányok és más házi kedvencek, lakások, radiátorok és fúrógépek a főszereplők.
panelblog@gmail.com

Az ismeretlen bogárirtó szobra

Gyönyörű és gyönyörű, mindig elcsodálkozom, milyen naiv az ember, ha fogyasztó. Még mindig képes elhinni, hogy ebben az állapotában nem tőle vesznek el valamit (a pénzét), hanem majd ő kap. A Tékozló Homár közölte Fairy Girl tanulságokkal teli levelét, melyben a győri lakótelepen éledgélő hölgy arról kesereg, hogy ál-bogárirtók jelentek meg lakásán, le akarták gombolni 12 ropival.

Én eddig akármerre éltem, csak és kizárólag ál-csótány, -hangya, -egér, -csatornalégyirtókkal találkoztam. Egy titokzatos idegentől eltekintve. Ő a kilencvenes évek elején, talán nem sokkal az első szabad választás után, de még a taxisblokád előtt jelent meg lakásunkban.

Előtte gyakorlatilag havonta jártak a halálfejes, sárga műanyaghátizsákos íkávésok, rosszallóan csóválták a fejüket, mikor édesanyámék kifejtették, hogy bizony a konyhaszekrényben tárolt kenyérből is előbújnak néha a bátrabb csótányok, este tévézés közben pedig előfordul, hogy a lábunkról kell egyet-egyet lesöpörni. Viccesen megkérdezték, hogy lefújják-e a kenyeret a méreggel, majd távoztak. Változni persze semmi sem változott.

Jött aztán az Ember. Fiatal volt, és józan. Ő azt mondta, irt. Kicsit többe kerül, de irt. Nem volt ugyan halálfej a kézben hordott piros színű műanyag-palackon, de mivel nem viccelődött, apámék adtak neki egy esélyt. Nem kérdezte, honnan jönnek a bogarak, csak fújt. Csendben dolgozott, mondhatnám átszellemülten, mint a kórboncnok a Helyszínelőkben. Mikor átvette a pénzt, csak annyit mondott, ha lehet ne fújjanak az íkávésok vagy két hónapig, ő akkor jönne. Nemcsak mi engedtük be aznap este.

Jött aztán, persze, hogy jött, az íkávé, az 5/A-ban mindenki mondta, hogy most ne fújjanak, volt itt valaki. Eltelt a két hónap, a csótányok érezhetően elfogytak. Nem tűntek el, de például este nem bőgtem elalvás előtt - hét éves voltam - félelmemben, hogy megint bemászik egy a számba. Ha kimentünk a konyhába, a villany felkapcsolásakor lehetett látni, hogy egy-két rémült példány próbál elslisszolni a résekbe, de ennyi. Szüleim ekkor gondolhatták utoljára, hogy volt értelme a rendszerváltásnak.

Az Íkávésok megint jöttek, csodálkoztak, hogy miért nem akarunk fújatni. A második rohamukat is hárítottuk, vártuk az embert, aki viszont nem jött el az ígért időpontra. Az Íkávésok viszont kitartottak. Szüleim hárítására színtelen hangon közölték, hogy a piros szifonos nem fúj többet, mert bevonták az engedélyét. Svarcba' csinálta, azt mondták. De a nagy bogárrohamok ezután már nem folytatódtak, talán nem tett tápot a vízbe a lakásfenntartó vállalat sem.

A bejegyzés trackback címe:

https://panel.blog.hu/api/trackback/id/tr25490098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eMM2 2008.05.27. 16:21:14

Miért volt hogy a csótány bemászott a szádba?

Telepi János · http://www.panel.blog.hu 2008.05.27. 17:02:38

Hát, mászott az államon. Én meg folyton attól paráztam, hogy bemászik a számba.

bandeenator · http://kritika3.blog.hu 2008.08.17. 18:07:40

Nálunk 3 éve meg hangyák voltak. Jöttek azok mindenre. De már kiirtottam.

Csótányok 2000-ben, mikor költöztünk. Még a sütőben is laktak, az első napon készült pizzáról még nem tudtam, hogy nem sült egyedül :D

Creative Commons License
Panelblog by Lakótelepi Blog Közösség is licensed under a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el! 2.5 Magyarország License.
Based on a work at www.panel.blog.hu.