Adott egy budapesti panelház a bizalomgerjesztő nevű kaszásdűlői részen, ami, hát finoman szólva sem hasonlít egy Dubai toonyházra. Tudja ezt az ott élők többsége is, de azért ők igyekeznek lehetőség szerint még inkább észrevehetővé tenni a különbségeket, például a lépcsőházi liftek hatékony amortizálásával.

Mások meg pont leszarják, hogy a háromker nem Dubai, ráadásul azt képzelik, hogy ha valakinek panel meg tuningsuzuki jutott Lexus és ezer négyzetméter luxuspenthouse helyett, még nem kell merő undorból szétrókázni mindent, ami elég közel van. Na, ezek az emberek vesznek például festéket, és kifestik a liftet, saját pénzen, ha már a lakógyűlés általában hülyék gyülekezetévé válik.

A társadalmi munkával ráadásul nemcsak a saját pénzüket költik, hanem testi épségüket is kockáztatják. Merthogy a fatális félreértések, és az aktuális kormányzat származási összetétele miatt éppen nem milliárdosokat csak az érdekli, hogy "nem jár az a kibaszott lift". Nem jár, mert szárad a festék, és az előre látó önjelölt közmunkás arra a pár órára kiakasztotta az ajtót, mert a papírt ugye letépnék.

Mikor ezt megtudja a körülmények áldozata, mit csinál? Lemegy pár emeletet, becsönget a piktorhoz, majd se szó, se beszéd pofán vágja. Mert kiakasztotta a liftet a köcsög. És menjen a picsába az ilyen.

Az élet meg ugyebár csodálatos.

(Köszönet a történetért Tamásnak)