A lichthof-ot sok mindenre lehet használni, csak amire kitalálták, na pont arra nem - hogy ugye beengedje a kinti természetes fényt a konyhába vagy más félreesőbb helyiségekbe, ne kelljen állandóan villanyt kapcsolni. A kényelmes, lakásból elérhető kukaürítő, szemétleöntő funkció után a hétvégén újabb, számomra eddig ismeretlen lehetőséget tártak elém a szomszédok: a kihasználatlan teret zártláncú konferenciatelefon-hálózatként, afféle voice-chat módjára kezdték el használni.
A harmadikon lakó asszonyság ugyanis rászokott arra, hogy a konyhából instruálja hiperaktív gyermekét, miszerint "nem tudsz legalább egy pillantra a seggeden maradni, te hülye kis barom, a kurva anyádat". Az önkritika ilyetén módon való gyakorlásának, és ezáltal a pedagógiai paradigmaváltásnak két lépcsőház lakói lehettek fültanúi naponta húsz- harminszor, mivel ugyanoda nyílik az ablakuk. A tíz emelet magas, ötször öt méteres vasbeton falú szögletes cső - a lichthof maga - pedig igen jól vezeti a hangot.
Körülbelül egy hónap után próbált véget vetni ennek egy öblös férfihang, hogy "elhallgassatok mán', a büdös picsába mán'." Legalább fél órára valóban csönd is lett, viszont a gyermeknevelés nem állhat meg egy pillanatra sem, úgyhogy a kurvaanyázás újrakezdődött. Megismétlődött a "tartózkodó kérelem" is, mire a magyar anya a család védelmezésébe fogott, kijelentve, hogy "a magad dolgával foglalkozzál te alkoholista szar". Erre szállt be a harmadik lakó valahonnan az ötödik tájékáról, hogy igaza van a Pistának, ezt hallgatjuk már egy hónapja. Ment a viszontválasz, jött a következő lakó, az egész kezdett egy parlamenti vitanapra hasonlítani, konkrét sérelmek, megoldandó problémák, ideológiai nézeteltérések kerültek elő pillanatok alatt.
A felnőttek lelkesedése viszont úgy egy hét után ábbhagyott, pár nap elteltével már csak kisebb kölcsönügyletek szerveződtek, kocsmai (értsd: garázsbolt) sörmeghívások hangzottak el a panelchat-en.
A gyermeknevelés hevességének intenzitása is alábbhagyott, mert a hiperaktív fiúcska felfedezte lichthof-ban rejlő lehetőségeket, az ablakhoz hívta barátait, és azóta övék az éter. A főzőcskéző, és korábban kiabáló anyuka is megnyugodhat, a gyerek végre nem a szobában tör össze percenként egy vázát, hanem áll a nyitott ablakban, és beszélget a barátaival, akik hozzá hasonlóan a párkányon foglalnak helyet. Legalább ők sem a neten, meg a tévében nézik sutyiban a pornót, plusz nem kell izgulni sem, hogy az utcán elveszik tőlük a mobilt a nagyobbak, gondolhatja a többi szülő is.
Ráadásul eddig még nem zuhant le egy kölök sem, ami a panellakók már gyermekkorban megmutatkozó túlélési ösztöneinek megdönthetetlen bizonyítéka.