Helyes kis szakmai vita bontakozott ki egy múltkori bejegyzés kapcsán arról, hogy miként kell felragasztani a panelek falára a hőszigetelő EPS-lapokat, illetve, hogy mikor és hogyan kezd el penészedni a fal. A vita kapcsán leveleztem Kruchina Sándorral, a szigeteléseket gyártó Austrotherm Kft. marketingvezetőjével. Ő ezekre a felvetésekre reagált:


-  Sancho   2009.10.28. 08:20:43  

 
Az EPS habnak tényleg rosszak a páratechnikai tulajdonságai. Pont emiatt teszik fel tappancsokkal a falra, hogy a tappancsok között a párás levegő a kéményhatás miatt felfelé ki tudjon menni.


-  Bit Rot   2009.10.28. 09:10:20  

 
Ez a kéményhatás egy vicc! Ha lenne kéményhatás, akkor a szigetelés mögött is ugyanolyan hideg lenne, mint "kint".

 
- Kopasz szuzukis   2009.10.28. 10:16:12  

 
rosszul tudod. Az összes, úgynevezett zártcellás szigetelőhabot légréssel KELL felszerelni. Különben tökéletesen pára, és légzáró lesz, aminek következtében a szigetelt falfelület belülről teljesen átpenészedik. A felragasztós módszer az óccsósításra van. Mert az eredeti technológiai leirat szerint négyzetméterenként 5db +4db sarok távtartóval kell felfogatni a táblákat. A távtartókkal pont 2x annyiba kerül a szigetelés, mint annélkül. Ráadásul a távtartókat fúrással, vagy belövéssel lehet a betonfalhoz rögzíteni.

 
- bergengóc   2009.10.28. 10:23:39

 
Frászkarikát. Ha a hőszigetelés és a fal között szellőztetsz, akkor kimegy a meleg. Semmi értelme.

 
-  Kopasz szuzukis   2009.10.28. 15:05:38  

 
Még nagyobb frászkarikát! Az alsó és felső légréshez van külön olyan lezáróelem, amelyikben légáramlást lassító labirintelemek vannak. Csak, ugye ezt is fel kéne szerelni. A kemény habokat mindenre fel LEHET ragasztani, ezt senki sem vitatja. Tipikusan az az eset. ha bele lehet nyúlni vizes kézzel a konnektorba, hát akkor szándékosan belenyúlnak.

 
Volt szerencsém olyan lakásban lakni, amelyiket irgalmatlanul körbeszigeteltek. Nyáron nem is volt ott semmi gond. Csak télen. Csurgott az ablakokról a pára. A szobák sarkaiban, a plafon alatt, és a padló fölött virított a feketepenész. Ha kinyitottuk a bejárati ajtót, csak úgy hömpölygött a pára a lépcsőn lefelé. Mindez egy 8 éve épült házban!!!

 
A mai építészeti szabványok gyakorlatilag csak a hőátbocsátási tényezőket nézik. Olyasmivel, hogy hőtárolás, páraáteresztés, átszellőzés, nem foglalkoznak!

 
-  Paulybird   2009.10.29. 02:04:16  

 
háhá, azsziszetek pogácsával kéne felragasztani, mi?
neeeeeem.
Teljes felületén fel kellene ragasztani, de az iszonyú macerás, és sok ragasztót kívánna, ráadásul mivel a fal legtöbbször girbegurba, mer a sanyi úgy csinálta, ezért nem is nagyon lehet máshogyan csak pogácsával. a Sarkokon egy egy pogi, és lehet nyomkorászni, és beállítani a síkot.
Ezt szinte mindnehol így csinálják, de ettől még nem jó, nem így kéne.

 
A páralecsapódást részben az okozza, hogy a leszigetelt házban már kevesebbet kell fűteni, így belülről kevésbé intenzíven melengetjük a falakat, és a hőhidak szerepe relatíve felerősödik.
És általában a hőszigeteléssel együtt szokott járni a nyílászárócsere jól tömítő ablakokra, amivel pedig a filtrációs szellőzést szüntetjük meg, így a páratartalom magasabb lesz.

 
Oszt erre jön a gomba. 
 
 
- mcs 2009.10.29. 14:46:57 

 
bármilyen relatív hideg felületen le(ki) fog csapódni az a szegény pára, ahol a hőmérséklet-esési és a páratartalom-megtartási görbe metszi egymást. Ez ugye falazattól, külső-belső hőmérséklettől, falban lévő nedvességtartalomtól, lokális hőhidaktól, vagy akár a ps hab sérüléseitől is függ. Meg ne feledkezzünk meg a falban levő nedvességről se, ami ugye a kisebb ellenállás felé fog menni, ami ps hab esetén a beltér lesz.

Kruchina Sándor észrevételei:

1. Ragasztás


1. Körbekenés: Itt mindenképpen a rendszergazda utasításait kell betartani, még a szigetelő lap beszállítója sem szólhat bele. A rendszergazda ismeri a ragasztóját, ő tudja, hogyan kell alkalmazni. Ennek ellenére elég egyformán határozzák meg a ragasztás mikéntjét. Egy olyan rendszert nem ismerek, amely elhagyná a körbekenést! Ennek elsősorban mechanikai okai vannak. A tábla szélek így fixen meg vannak fogva, a felület becsiszolásakor nem nyomódik be, nem huppog, így szép, sík felületet lehet létrehozni. Az, hogy tűzvédelmi szempontból is ez a jó megoldás, csak később, az alapos tűzvédelmi vizsgálatok során derült ki. Egy a lényeg: nincs átszellőztetett légréteg a hőszigetelés és a fal között. Természetesen, a lapok közepét is le kell ragasztani. Itt már eltérnek az egyes rendszerek, van, aki két pontot mond, de láttam nyolcat is leírva.


2. Teljes felületű ragasztás: az előbb leírt módszer azért is jó, mert a viszonylag vastagon felhordott ragasztó kiegyenlíti a fal kisebb síkbeli eltéréseit (ha vannak nagyobbak is, azokat a táblák felragasztása előtt vakolattal kell elsimítani). Ha a fal teljesen sík (pl. valamilyen építőlemez), úgy vékonyan, fogas simítóval is fel lehet hordani a ragaszót. Ekkor semmilyen légrés nincsen, de nem is szükséges.

  
2. Pára


Először is a pára a közhiedelemmel ellentétben nem a falon megy ki, hanem a szellőző levegővel távozik. A téli szokásos légállapotok mellett az egy ember által termelt párát (70-80 g/h) a biológiailag szükséges 20 m3/h-s légcsere  (dohányosoknak 30!) kényelmesen el tudja távolítani. Aláhúznám még egyszer a szükséges friss levegő mennyiségét. Ha ez nincsen meg, az nem csak pára szempontjából nem jó, hanem előbb-utóbb fejfájásra, aluszékonyságra fogunk panaszkodni. Különösen gyakran fordul ez elő ablakcsere után, mert a korábbi, rossz ablakokon spontán módon megoldódott a levegőcsere, nem kellett vele foglalkozni. Az új, jól záró ablakok miatt ezt már a lakónak kellene elvégeznie (rövid, gyakori szellőztetések), és ha nem teszi, abból gondja lehet. Gyakran egyszerre cserélnek ablakot és szigetelik a falat, és a felújítás után a hőszigetelésre fogják a penész megjelenését (nem lélegzik a fal), pedig a falakon keresztül a pára 2-3 %-a megy csak át, a többit a levegő viszi el. A „lélegző falszerkezet” egy téves fogalom.


Mindezek ellenére a pára le tud csapódni, méghozzá két helyen is.


1. Egyrészt az épületszerkezetben, ha a külső réteg páraellenállása jelentősen nagyobb, mint a belső. Ez állékonysági problémákat is okozhat, ezért mindenképpen el kell kerülni. Szakszerű méretezés esetén nem is jelenthet gondot, és a hőtechnikai számítások mellé a tervezőnek illik páratechnikai számításokat is beadni. Általában elmondhatjuk, hogy ennek hiányában sem szokott probléma lenni. A legtöbb falazóanyag (tégla, beton, pórusbeton, stb.) és az EPS kombinációja páratechnikailag rendben van. Problémák csak a nagyon porózus, nagyon jó szigetelő képességű téglák vékony szigetelése esetén, illetve vályogfalaknál lehetségesek, de ebbe most nem mennék bele.

        
2. A másik gond a belső felületen lecsapódó pára. Ezt mindig valamilyen hőhíd okozza, vagyis amikor a környező szerkezetekhez képest a fal egy része fokozott hőleadásra képes. Ez lehet anyagváltás miatt (pl. szigeteletlen beton koszorú, lábazat), de lehet geometriai hőhíd is (sarkok). Ilyenkor szerencsétlen esetben olyan alacsony a fal hőmérséklete, hogy ki tud csapódni a nedvesség. Ez a hőfok függ a belső légállapotoktól, nagyobb páratartalom esetén magasabb hőmérsékletnél is megjelenhet a cseppfolyós víz. Erre a vízre pedig rá tudnak települni a penész spórák, ami mindennek nevezhető, csak egészségesnek nem. Gyakran megint csak szigetelés után jelenik meg a penész, mert a hőszigetelés nem volt elég körültekintő, és pl. nem szigetelték a padlást, vagy a szép terméskő lábazatot. A kihagyott részek erős hőhidat képeztek, ahol a felület hidegebb lett bent, mint a szigetelés előtt! Ezzel a korábban energiapazarlóan, de lakhatóan működő ház az utólag beépített hőhidak miatt elkezdett penészesedni, és lakhatatlanná vált. Természetesen, itt is a hőszigetelésre fogták a penész megjelenését. Pedig a hosszútávú megoldás mindig a külső oldali hőszigetelés, amivel megemeljük a fal belső felületi hőmérsékletét, és nem fog kondenzálódni a pára. De a hőszigetelést teljesen körbe kell vezetni az épület külső határoló felületein.