Reggel óta azon gondolkodom, hogy menő-e a lakótelep közepén árvíz miatt keletkezett sebes vizű folyócskán raftingolni, vagy sem.
A miskolci Kilián-telep néhány kalandvágyóbb lakója ugyanis a beszámolók szerint azt találta ki, hogy kihasználja a katasztrófa kialakulásának pillanatában adódott kegyelmi állapotot, és kielégíti utazás- és költségigényes hobbiját, a vadvízi evezést. Helybe jött a Niagara, hurrá!
Tudom, hogy ugyanabban a városban meghalt egy ember a Szinva-patak áradása miatt. Tudom, hogy az egész országban ezreket kell kitelepíteni, mert több hónapnyi eső hullott le pár óra alatt. Tudom, hogy egyes településeken hamarosan hivatalosan is életbe lép a katasztrófahelyzet. Nagyon nagy a baj, minden épképzláb ember segítségére szükség van, hogy ne legyenek újabb halálos áldozatok. Mindezt tudom.
De, ha a baj már úgyis bekövetkezett, és az ellen a gépekkel jól felszerelt tűzoltók is alig tudnak tenni valamit, bármennyire hősiesen is küzdenek, akkor mi lehet egy civilizált és jó humorú lakótelepi ember válasza a természet kihívására?
Még jó, hogy bemutat a tomboló elemeknek, és a lehető legszürreálisabb módon csap még pár percnyi felhőtlen, erőnlét- és adrenalinszint-növelő mókát. Ezután nekiáll megregulázni a gobális felmelegedés, bűnös életmód, felsőbb hatalmakkal való szembeszegülés vagy ki tudja milyen okból bosszúállóvá változott patakot.
Én azt gondolom, ez jó válasz.
Remélem, hogy hamarosan vége lesz ennek az őrületnek, és a károk gyors, hatékony helyreállítása után leginkább már csak a hasonlóan vicces történetek maradnak meg a kollektív emlékezetben.