Nézegettem az idei díjazott sajtófotókat, és az egyik képen megakadt a szemem. Radisics Milán szabadúszó fotós "Urbán állatok" című sorozata a "Természet és tudomány" kategóriában első helyezett lett, a sorozat egyik darabja ez a kép:

Kinagyítva jobban látszik, hogy ezek itt erdei fülesbaglyok. Nem tudom biztosan, hogy ez a felvétel Szegeden készült-e, de elképzelhetőnek tartom ezt a lehetőséget. A város északi részén található, Tarjánnnak nevezett lakótelepi övezetben 2005-ben történt meg először, hogy rengeteg erdei fülesbagoly költözött a beszédes nevű Retek utca környékére. Lehetetlen volt nem észrevenni őket, fürtökben lógtak a nyírfák ágain. Egyik napról a másikra jelentek meg. Furcsa is volt, hogy megy az ember reggel dolgozni, és 20-30 szempár kíséri útját egy rövid szakaszon.

Azóta minden télen visszatérnek, és tavaszig maradnak.

Madárfóbiás ismerőseim nem sokáig bírták a kiképzést: a szúrós bagolyszemek ellen meredt járdabámulást alkalmaztak egy ideig, de mikor megjelentek a földön a bagolyemésztést kísérő köpetek, bennük az apró pocokcsontokkal, inkább feladták, és messzire elkerülték a környéket.

A helyi napilap 2005-ös cikke szerint a "fülesbaglyok az utóbbi ötven évben szoktak be ennyire az ember közelébe, a mozgás és az autózaj kevésbé zavarja őket, ráadásul a panelházak védelmében egy-két fokkal melegebbet is találnak".

Szóval, megjelenésük nem az Armageddon jele, egyszerűen élvezik a szegedi távhőszolgáltató (SZETÁV) gondoskodását.

Valószínűleg ők az egyetlenek, akik maradéktalanul meg vannak elégedve a cég szolgáltatásával.