Kár, nagy kár, hogy úgy tűnik, még mindig nem sikerült feltalálni a barátságos beszervezős üzletet, az átverésmentes piramisjáték-szerűséget, szimpatikus MLM-hálózatot. A Sciennet körül az a fajta felhajtás van, ami valahogy mindig bekövetkezik, ha valaki "gazdagodjon" kezdetű reklámszlogenekkel plakátolja ki az országot, anélkül, hogy kiírná a THM-et vagy az EBKM-et. Az ingyenautóról már kiderült, hogy nem létezik, Tribuszernének szép neve van, a gyémánt pedig annyit ér, amennyit - hogy csak címszavakban soroljak néhány "sikersztorit".
Persze a Sciennet-ügy még sehol sem tart, bagatell félreértésekről, néhány apróbb könyvelési hiányosságról, a vallási hevület izzásától függően pedig a gonosz erők összeesküvéséről szól a történet, legalábbis gyanúsítotti szemszögből vizsgálva.
Tulajdonképpen ez az egész nem is érdekelt volna, ha nem szembesülök tegnap azzal, hogy micsoda emberi sorsokat, micsoda mélységeket érint egy-egy jól kitalált MLM-történet válsága.
A Szatyi Büfé ugyanis belépett. Ott van a matrica, a bevásárlókosárral elpusztítani kívánt, de kenguruszörny-terminátorrá átalakult valami ott mosolyog a bejárati ajtón. A Szatyi Büfé egy kocsma, méghozzá lakótelepi kocsma Szolnokon.
A képlet tehát gondolom egyszerű: alkesz bemegy, iszik, abból gazdagszik, megmondta az óriásplakát is. Ha ráveszi a mellette ülőt, hogy lépjen be, akkor még jobban gazdagszik. A sör nem kerül többe vagy kevesebbe, a lényeg az, hogy minden pohár után, és minden beszervezett szomszéd után marad egy kis pénz a kifizetett pia árából.
A gyomorsav-büfögésben illatozó mennyország akkor jött volna el, ha emberünk annyi havert szervez be, és annyi sör-rumot iszik, hogy tulajdonképpen egy dolgos hétköznap után már többet keres, mint amennyit költ. A májrobbanásig hátralévő időben ki sem kellett volna mozdulni a kocsmából, a keresetet néha meg lehetett volna forgatni a cseresznyés tőzsdén.
Ezt az álmot vesztette most el. Nyert viszont még három évet a kórházig.
