Ötvenöt négyzetméter, papírvékony falak, elfojtott indulatok, elfojtott vágyak. Gondolom ez lehet az oka annak, hogy néhány panellakónak egy idő után teljesen hétköznapi rutinná válik az apró vagy kevésbé apró gonoszságok elkövetése. Imitto levele következik, amit a panelblog@gmail.com címre küldött.

Szia!

Említetted már vékonyka falak és a vizesblokk hangvivő képességét (itt - a szerk.), de nem volt még szó a víznyomásról...bár ott egy négyemeletes volt a siló, esetünkben viszont egy klasszikus újpalotai tizes a téma.

Nemrég költöztünk be, eddig a harmadiknál magasabban nem laktunk. Most itt 9. emelet, gondoltuk az utca zaja már annyira nem zavar (ez legalább bejött). Ebben a magasságban a kedves szomszédok egy jópofa szórakozást találtak ki: elég ha az ember hallja (és hallja!!!), hogy az alatta/fölötte lakó elment zuhanyozni - nosza irány a wc, majd mikor már folyik a víz odafönn/odalenn, csak rá kell nyitogatni a wc öblítőre...ettől aztán a kedves szomszéd kínkeservesen beállított hőmérsékletű vize egy pillanat alatt alkalmassá válik a szőr (kellő hosszúságú öblítés esetén a bőr) eltávolítására, majd elzárás után gyorsan le is jegeljük...velem ezt játssza egy kedves lakó fél éve, bármikor is zuhanyzok este - de már a zuhanyrózsa apró rántásából tudom hogy gáz lesz, így ma már 90%-ban sikerül kivédeni...

Még csak annyi, hogy képzeljük el a forrázó szomszéd arcát, mikor meghallja, hogy a embere zuhanyzik. Szája széle nem rándul, szeme ugyanarra a pontra mered, mint előtte. Csak magában számol. Mikorra kisakozza, hogy a zuhanyzó személy beállította a vízhőmérsékletet, feláll székéből, benyit a budiba és megrántja a láncot. Arcán továbbra sem változik semmi, még akkor sem, mikor hallja a szomszédot üvölteni. Tulajdonképpen nem élvezi már. Csak csinálja. Mert megszokta.