Nem kell ahhoz a Panelblog kommentjeit olvasgatni, hogy tudjuk: panellakásban általában kényszerből lakik az ember. A modernül árérzékenységnek hívott csóróságból azonban nem feltétlenül következik, hogy a legolcsóbb barkácsáruházas egyenbútorokkal kell teledurrantani a kecót, főleg, ha van olyan alternatíva ami kevesebbe kerül, viszont jól fotózható akár egy dizájnblogon is.
Ott van mindjárt a szemét. Nemrég a SZIN-en jártam Szegeden, ahol a koncerteken és a szüleik elől elbújva cigiző tizenéveseken kívül akadt más látnivaló is, pedig nem gondoltam volna. Volt egy olyan területe a fesztiválnak, ahol a háztartási hulladék kreatív újrahasznosításával foglalkozó alkotócsoportok mutatták be dolgaikat. Ott láttam például ezeket a puffokat, amik az Index figyelmét is felkeltették. Sarokban, falnak dőlve laptopozáshoz egyáltalán nem tartanék cikinek ilyen ülőalkalmatosságokat:
Kicsit utánajárva a kiállítóknak, eljutottam a Cellux csoport nevű közösséghez. Ők rendszeresen tartanak foglalkozásokat az újrahasznosítás lehetőségeiről gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Egy ilyen alkalommal csinálták ezt a vállalható könyvespolcot is cipős- és más dobozokból. Ez a cucc egyrészt azért izgalmas, mert hulladékpapírból van, másrészt meg azért, mert így már nemcsak a festés miatt izgulhatunk, ha véletlenül eláztatna a szomszéd.
A Cellux csoport egyik alkotója Pais Panni, aki szólóban is dolgozik, többek között lámpákat csinál. A kedvencem ez a joghurtos dobozokból készített kék darab, aminek erotikusan höpölygő fénye azonnal kukkolásra ingerli a szemközti lépcsőház ablakában könyöklő tatát.
A mosógép pedig kis átalakítás után a nappaliban is hasznosítható. Íme:
A kép eredetije a Borsa.hu galériájában.
Az ilyen bútorok elkészítése és rendszerbe állítása azért is nagyon hasznos, mert az ember végre szemrebbenés és önirónia nélkül mondhatja: én bizony egy szemétdombon lakom!
