Nem tartozik szorosan a blog profiljába, de végülis "lakáskérdés", úgyhogy akkor megnyilvánulnék kicsit ennek a devizahiteles megsegítésnek az egyik lényeges momentumáról is, ha nem baj.
Népszerű lett Magyarországon az utóbbi időben, hogy mindenki jobban tudja, mire kellene elkölteni az általa befizetett adót. Teljesen normálisnak tűnő fiatal emberek képesek egyik pillanatról a másikra görcsbe rándulni, és semmibe révedő szemekkel rákezdeni a "felháborít, hogy az én adómból fizetik ezeknek az akármit" című mantrára. Az "akármi" helyére tetszőlegesen beilleszthető a börtönkoszt, a szociális segély, a nyugdíj, extrém légköri butaságkoncentráció esetén a krónikus betegek egészségügyi kezelése is.
A mantrázók közül sokan tényleg keményen dolgoznak, tényleg kevés fizetésért. Viszont szeretnének úgy élni, ahogy azt a Jóbarátokban látják. Lakás, kis amerikai konyhával. Jófej a szomszéd is. Mindig felugrik valami jóbarát, ugye. Pörköltszaftos trikóban havonta betrappoló főbérlő pedig nem szerepel a történetben.
Az álmokat - még ha ilyen földhözragadtak is - illik valóra váltani. Vettek hát egy fasza lakást az ötödik kerületben, Rogán "Jóbarát" Antal birodalmában, közel az irodához, ahol havi százhúszezerért güriznek. Hitelből, nulla önerővel vették azt a lakást. 20 évesen, 30 éves futamidőre. Mert ők a dolgozó lányok, és fiúk. Megtehetik.
Mások nem vettek fel hitelt, mert túl soknak, hihetetlennek tűnt már akkor is az ölükbe pottyanó húszmilla. Ilyen nincs, gondolták, és inkább "gyáván" maradtak albérletben, súlyosbítva a rettenetes főbérlővel.
A dolgozó lányok és fiúk most bajban vannak. Úgy tűnik, segítségre szorulnak. Hatalmi szóval arra utasítják a bankokat, hogy hozzanak értük áldozatot. Eddig ez oké, a bankok is hülyék voltak, látták a jövedelemigazolást, miért adtak hitelt annak, akiről lerítt, hogy a szülinapos bögréjén kívül más fedezete nincs.
Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű, mert a bank-és pénzrendszer sem az. A Véleményvezér kiválóan levezette, hogy miért az adófizetők, azaz én fogok szívni, ha végül mégis a bankokat táncoltatják:
A bajba jutott hitelfelvevők nyilván nem tudnak fizetni, hisz éppen ezért jutottak bajba. A bankokat nem nagyon sajnálná senki, de a gazdaságpolitika nagy öngólt lőne (visszaesne a gazdaság - a szerk.), ha csak velük fizettetnék meg mindezt. Ezért a gyakorlatban a terhek egy nagyon jelentős részét a magyar államnak kellene viselnie, tehát egészen pontosan: a magyar adófizetőnek.
Akkor most én is elkezdhetnék hőbörögni, hogy habala-habala, az én adómból, he, há' mitképzeltek, he?
Viszont mégsem kezdek. Mert igaz, hogy végeredményben az járhat rosszul, aki "gyáván" nem sétált be a maga húszmillájáért a bankba. Viszont legalább attól nem kell tartani, hogy egy kicsit még rosszabb lesz ebben az országban élni. Ha ugyanis nő a saját hülyeségük, és az állami cinkosság okán elszegényedett emberek száma, akkor itt rosszabb lesz élni, az biztos.
Egyet kérnék csak azoktól, akik esetleg segítséget kapnak: tessék majd kicsit kevesebbet okoskodni arról, hogy kinek mire költsék el az adóját, kitől milyen segélyeket vegyenek el. Mert ha a megsegített devizahiteles továbbra sem vesz vissza az arcából, úgy jár, mint az egyszeri kommentelő, aki egy helyesírási hibáktól hemzsegő hozzászólásban csúfolta ki a posztoló ótvar helyesírását.