Ha van egy kis szerencsénk, az időjárás tényleg teljesen megbolondul, és soha többé nem kell fűtenünk abban a néhány maradék évtizedben, amit a klímaváltozás még élni enged nekünk ezen a bolygón. Ha nincs, akkor viszont van már rendeletünk arról is, hogyan használjuk a radiátort. Hurrá!
A korábbi posztokhoz fűzött kommentekből, valamint a magam több mint 30 éves paneles tapasztalataiból kiindulva két nagy csoportra tudnám osztani a télen nem fűtők táborát. Az elsőbe tartoznak azok, akik azért nem fűtenek, mert szomszédaik a nyelvrokonságon kívül génjeikben is őrzik a finnekkel közös őshaza emlékét, így származási alapon vonzódnak a szaunához. Hiába van odakinn mínusz 20, ők gatyában kívánnak izzadni a tévé előtt. Ilyen szomszédok mellett felesleges fűtést kapcsolni, mert ugye jön a hő a szigeteletlen falon keresztül.
A másik csoport az aszkéta-típus. Kabátban járkál a lakásban, kezében hőmérő, és kékre fagyott családját győzködi arról, hogy télen teljesen természetes a 15 fok otthon, ki lehet bírni, minek fizessenek tízezerrel többet, mint a többi puhány a szomszédban, különben is, neki ott a rum. Az aszketizmus annyira meditatív állapotba helyezi az ilyenek agyát, hogy képtelenek felfogni az egyenletet, miszerint a szomszéd nem azért fizet többet mert gyenge, hanem mert a létfenntartásra való koncentráláson túl másra is szeretné használni az agyát - így helyette is bedurrantott.
Kivételek persze vannak: aki az - okosan - szigetelés nélkül hagyott hőszolgáltatós könyökcső mellett lakik az sem fűt, aki meg a legfelső emeleten, a ház sarkában, az meg pont hiába erőlködik. Az ellentéteket egy jó kis panelprogram tudja kiélezni igazán, amikor mindenki arra számít, hogy majd neki jobb lesz, aztán kiderül, hogy mégsem. Az a sztori ugye mindenkinek megvan, hogy a mintapanelnek felújított óbudai faluházban a közös képviselő nem merte szóba hozni az elszámolós számlákat, mert gyakorlatilag lincseléstől tartott?
No, ezért lett most nyáron kormányrendelet [104/2011. (VI. 29.) Kormányrendelet], amiről sajtóközlemény formájában kapott tájékoztatást a Panelblog. Elég érthető, úgyhogy a lényeget bemásoltam ide. A teljes közlemény itt található.
„A fűtéskorszerűsítés során olyan eszközök kerülnek felszerelésre a radiátorokra, melyek egyrészt lehetővé teszik a szobahőmérséklet, és így az egyéni hőfogyasztás szabályozását (termosztatikus radiátorszelep), másrészt a felhasznált hőenergia fogyasztással arányos elszámolását (fűtési költségmegosztó). Az eszközök beépítése azonban önmagában nem garancia arra, hogy minden lakó megtakarítást érjen el, hiszen ehhez a megfelelő fogyasztói magatartás elsajátításán kívül az is szükséges, hogy a társasház közgyűlése, illetőleg a lakásszövetkezet döntéshozó szerve az épület tulajdonságainak megfelelő költségmegosztási mód alkalmazásáról döntsön, és ennek megfelelően készüljön el a fűtési költségek elszámolása” - mondta Tófalvi György, a Techem magyarországi leányvállalatának ügyvezető igazgatója.
Sarkalatos pont annak az aránynak a meghatározása, hogy az elszámolásban milyen súllyal jelenjen meg a lakásokban felszerelt radiátorok általi hőfogyasztás, illetve az a hőfogyasztás, melyet az épületben található kiterjedt vezetékrendszer fogyasztása eredményez. Az előbbi elszámolását és lakások közötti fogyasztás arányos elosztását teszi lehetővé a fűtési költségmegosztó, míg az utóbbi elszámolására nem lehet hasonló eszközt alkalmazni, így ez célszerűen a lakások méretével (légköbméter) arányosan kerül felosztásra a fogyasztók között. A rendelet kiköti, hogy a légköbméter arányos résznek 30 és 50 százalék közötti súllyal kell megjelennie az elszámolásban.
„Ennek eredményeként mérséklődnek a távhőszámlák közötti szélsőséges különbségek, hiszen az épület hőfelhasználásának akár 50%-át kitevő vezetékrendszer hőfogyasztásának megfizetéséhez minden lakónak hozzá kell járulnia lakásának méretétől függő mértékben. Így ezen túl nem lesz lehetőség arra, hogy egyes fogyasztók adott esetben nulla közeli saját hőfogyasztás mellett, és ebből fakadóan aránytalanul alacsony költségek megfizetésével élvezzék a vezetékrendszer, illetve a többi lakás által vételezett hő komfortját, míg más fogyasztók ebből fakadóan kiugróan magas fűtési díjat fizessenek” – tette hozzá Tófalvi György.
További fontos eredmény, hogy kötelező jelleggel bevezetésre kerülnek az ún. korrekciós tényezők, melyek a kedvezőtlen fekvésű helyiségek (két külső fallal határolt helyiség, tető alatt, pince felett stb.) esetében, meghatározott százalékos mértékben (pl. -20 százalék lapostetős épület esetében, közvetlenül a tető alatt stb.) csökkentik a helyiségek fekvéséből adódó többlet-hőfogyasztást a költségek felosztásánál. Ezen túlmenően a szabályozás a lakóépület átlagos fogyasztási értékeihez képest maximalizálja a fizetendő költségeket, mégpedig oly módon, hogy a fogyasztásarányos rész felső határát az átlagos fogyasztási érték 2,5-szeresében húzza meg.
Így a maximálisan fizetendő összeg legfeljebb az épület légköbméterenkénti átlagfogyasztásának maximum körülbelül 2-szerese lehet, szemben az eddig tapasztalt akár 300-500 százalékos eltérésekkel. A további rendelkezések között szerepel, hogy amennyiben a fogyasztó nem tette lehetővé a költségmegosztó felszerelését, vagy leolvasását, illetve önkényesen leszerelte a berendezést, fűtési díjként a lakás méretéhez képest megállapított átlagfogyasztás 2,5-szeresét kell fizetnie.
Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a rendelet előírásait lehetőség szerint azok a lakóközösségek is kövessék, akik a költségmegosztást már régebben alkalmazzák, függetlenül attól, hogy a rendelet előírásai esetükben csak a szerződések módosításától számítva lenne kötelező” – világított rá Tófalvi György.
