A múltkori poszthoz fűzött kommentekből kiderült, hogy a kismegszakító: fegyver. Éjszakai mosás, porszívózás, zenehallgatás esetén lehet bevetni.

"Simán, lakáson kívül van úgyis" - mondja szemig jimmy. "Panelban lakni ősi román szokás. Én is gyakoroltam 25 évig. Valaki említette a kismegszakítót, azt is gyakoroltam a felettem lakó ájult-részeg szomszéddal szemben, így behatolás nélkül le lehetett kapcsolni a bömbölő tévéjét" - teszi hozzá Leonard Zelig. Azso nem tudja mi az, szerencsére Borcsika segít neki: "Biztosíték. ha a lakáson kívül van a kismegszakító tábla, akkor oda kell menni, oszt lenyomni. jó eséllyel mire talál gyertyát, meg ilyesmit, addigra a szomszéd el tud aludni :-) de ettől nem fog kapcsolni, sőt vérig lesz sértve."

A kismegszakító tehát a nehéztüzérség. Kézifegyverek: seprűnyél (plafonhoz), fenőkő (kiválóan, nagy hatásfokkal lehet vele ütni a radiátorcsövet). Csúzli: felmész és szólsz...

Azt viszont senki nem gondolná, hogy a lépcsőházi dzsungelharc napalmja, ami mindent visz, nem más, mint a rágógumi.

Kamaszként alkalmaztam először. Fúrt a fölöttünk lakó, egész hévégén. Végigfúrta az egész gyerekkoromat. Kisebb koromban írtam miatta, nem bírtam a hangját, féltem tőle. Szüleim hiába kérlelték, fenyegették, dulakodtak vele: ő a házirendre hivatkozott és fúrt tovább.

Forrófejű tizennégy évesen már nem sírtam, hanem átvettem a kezdeményezést. Rágózni kezdtem, bevettem egyszerre négyet is, aztán felmentem a fúrómániás ajtajához, hogy szóljak, hagyja abba. Nem hallotta a csengőt. Nyomtam folyamatosan, de nem hallotta. Tovább nyomtam, ő ugyanezt tette a lakásában a fúróval, de én ekkor már a rágóval is dolgoztam: szép komótosan, hatalmas lelki nyugalommal és nagy odafigyeléssel nyomkodtam befele az egészet a csengőkapcsoló réseibe. Mikor végeztem, a csengő úgy maradt benyomva, a nyálas rágó odapasztotta. Csak az undorító massza kikapargatásával, vagy cserével lehetett újból használható állapotba hozni.

Öt perc után a fúrás abbamaradt. És nem kezdődött újra legalább két hétig.