Nemrég tudtam meg, hogy a divatos penthouse-lakás honnan kapta a nevét. A tetőtérben, a liftakna mellett általában csövestanya volt a New York-i bérházakban, egészen a múlt század elejéig, amikor egy nap valami tőzsdecápa nagyobb tisztaságú kokaint kapott Pablótól a megszokottnál. Mikor a csávó három nap rohangálás után magához tért, egy dolgot akart: nyugiban aludni délig azon az ágyfélén, ami épp ott van előtte, úgyhogy rohadt sok pénzt fizetett a meglepetten ordítozó hajléktalannak a helyért, ahová maga sem tudta hogyan keveredett, de legalább volt fűtés. Na, így lett a gazdagok hóbortos divatja a liftaknában lakás, a jelenségnek pedig gyorsan adtak valami menő nevet. Penthouse. Fasza.
Szerencsétlen hajléktalanok a 21. században sem járnak jobban, megint jönnek a kreatív elmék, elfoglalni a lakhatásra épphogy alkalmassá tett zugokat. Lengyelországban például azt találták ki, hogy - ránézésre - két panelház közé, a korábban szeméttárolónak használt, és így a két liter kannásbor elfogyasztása után kiváló menedéket nyújtó lyukba raknak lakást. Egy elég szűk lakást. Így e':
Az építészeti-dizájn projekt... na jó, ezt a mondatot kezdjük újra. Szóval, ez az első ránézésre orbitális baromságnak tűnő ötlet a lengyel Centrala - designers' task force nevű csapatnak jutott eszébe. Az volt a céljuk, hogy egy Izrael és Lengyelország között rendszeresen ingázó írónak, Etgar Keretnek hozzanak létre lakó- és alkotóteret arra az időre, amikor épp Varsóban van. Legyen valami kerete az életének, na. (Bocs'.)
A szemétdomb helyére tervezett, megmagyarázhatatlan teljesen érthető okokból Ermitázsnak keresztelt "kapszulakás" belmagasságban mindenképp felülmúlja majd a környékbeli paneleket, ráadásul többszintes lesz, ami menő. Elférni viszont ebben sem lehet majd: a dizájnercsapat szerint eséllyel indulnak a "Varsó legszűkebb lakása" címért, ugyanis a legtágasabb ponton faltól-falig 133 centiméter széles lesz a padló. Akárhogy is nézem, ebben a lakásban csakis oldalazva lehet majd közlekedni, ami amúgy élmény lehet, biztos írásra is inspirál, meg minden.
A dizájnerek ráadásul képesek voltak olyan mondatot is papírra vetni a látványtervekhez fűzött ismertetőben, hogy a lakás "will also fulfill a function of a studio for invited guests – young creators and intellectualists from all over the world." Magyarul, ilyen értelmiségi házibulikat is akarnak rendezni a srácok a kapszulában, ha megépül. Jó bulik lesznek, a hajnali körtáncot el lehet felejteni, az emeletek közötti vonatozás viszont talán megoldható, igaz csak egy irányba, mert a fordulást nem látom kivitelezhetőnek 133 centiméteren.
A földrengés intézménye pedig egy olyan riasztó lehetőség, ami miatt tutira nem költöznék ilyen szűk lakásba. Oké, Lengyelország nem a törésvonalairól híres, de ha csak egymillió az egyhez az esélye a földrengés bekövetkezésének, én akkor sem szeretnék ott lenni, amikor az egymástól amúgy sem túl távol lévő falak a két szomszédos panel kilengése miatt elkezdenek közelebb jönni.
Huhh, futkos is a hátamon a hideg, most hogy ezt az egészet végiggondoltam...