Bevallom, elméleti fizikában nem vagyok annyira jó. Sosem hallottam például a "tüköranyag-elméletről" egészen addig, amíg a Tunguzka-rejtélyről szóló összefoglalót el nem olvastam a Konteo blogon. Rögtön tudtam, hogy megvan a magyarázat, miért tűnik el állandóan a nevem postaládákról, kaputelefonokról, bejárati ajtókról.

Magamnak úgy dekódoltam a tüköranyag mibenlétét, hogy az mindenben megegyezik a rendes, hétköznapi anyaggal, csak mégis tök más. Adott mondjuk egy hidrogénatom, van neki egy atommagja meg egy elektronja, ez az elektron kering a mag körül balról jobbra (vagy fordítva, fogalmam sincs, kering-e egyáltalán, mindegy). A tükör-hidrogénre ugyanez jellemző, csak éppen az elektron nem balról jobbra kering a mag körül, hanem jobbról balra.

Ennél persze biztosan bonyolultabb a történet, mindenesetre a tüköranyagot hívják még árnyék anyagnak, Lewis Caroll meséje alapján Alice-anyagnak is. A lényeg, hogy az anyag és a tüköranyag nem érzékelik egymást, nincsenek - vagy csak nagyon kis mértékben vannak - kölcsönhatásban.

És itt világosodtam meg.

Érkeztem már haza panelbe az éjszaka közepén, hajnalban és délben is. Este 10-kor és reggel 10-kor. Csúcsidőben és azon kívül. De soha, egyszer sem találkoztam olyan emberekkel, akik éppen névmatricákat tépkedtek volna le kaputelefonokról, piros filccel húzták volna át, ne adja ég, szarral kenték volna be az ugyanilyen cetliket a postaládákon.

Pedig minden kiragasztás, minden kiírás után le van tépve, át van húzva az a matrica. Egyszer kutyakakival is be volt kenve.

Szerencsére megoldódott a rejtély: a tüköranyagból épült tükörvilág tükörlakói teszik ezt a neveinkkel, azért nem látjuk őket soha. Itt élnek mellettünk a tüköremberek, akik okosabbak nálunk, egy csomó mindenre rájöttek, például két nagyon fontos dologra.

Az egyik, hogy a tüköranyag-világából miként lehet átnyúlni a nem tüköranyag-világba. Így férnek hozzá a névmatricákhoz, -táblákhoz.

A másik, hogy ezekre a nevekre az ég világon semmi szükség. El kell tütetni, át kell húzni, le kell tépni, el kell rabolni, mert a név nem fontos. Főleg nem postaládákra, meg kaputelefonokra kiírogatva, az végképp hülyeség.

Ha ugyanis nincs nevünk, nem talál meg minket sem az illetéktartozásról értesítő APEH-levél, sem a hiteltartozás miatt lefoglalásra érkező végrehajtó.

Ha pedig végre lemondunk a kétségbeesett próbálkozásról, hogy újra és újra ide-oda ragasztott cetliken hirdessük amúgy is felesleges nevünket, nagyon fontos lépést teszünk meg Tükörország felé, ahol már nemcsak, hogy velünk nem lép kölcsönhatásba senki, de mi sem kívánunk hasonlót cselekedni másokkal.

Esetleg csak neveket áthúzni néhány postaládán.