Névtábla:

"Őrjítő ez a lakótelep, ahol lakom veled." /Bizottság: Már megint ez a depresszió/ - egy blog, amelyben panellakók, csótányok és más házi kedvencek, lakások, radiátorok és fúrógépek a főszereplők.
panelblog@gmail.com

Lakótelepeket színez a Főtáv

Tudták Önök, hogy a nagy ég, ami alatt élünk, a felhők, amik alatt sétálunk, bizony eredetileg is foltosak? Nos, ha nem, a Főtávtól most ezt is megtudhatják: a cég panelfestő pályázatot hirdetett, hogy a felújítás után ne csak a színesre festett szögletességgel szembesüljön a vidámságra vágyó lakótelepi. A kiírás pedig meglehetősen aprólékosra sikeredett, onnan tudom én is ezt a dolgot az éggel, a felhőkkel meg a foltokkal:

 

A FŐTÁV Zrt. (a továbbiakban Főtáv) pályázatot hirdet a szolgáltatási területén található 2 db négyemeletes panelház külső homlokzatára szánt, egyedi falfestés megtervezésére a megadott feltételek alapján.

A Főtáv fennállásának 50. évfordulója alkalmából a lakótelepeken található panelházak külső megjelenésének javításával szeretné a környék életminőségét kellemesebbé tenni. A művészeti pályázattal párhuzamosan a házak is pályázhatnak arra, hogy melyik épületre kerüljön majd fel a nyertes pályamű.

A budapesti távhőszolgáltató olyan terveket vár, amelyeket a környezetvédelem és/vagy a természet, a természetközeliség ihletett, ezzel is felhívva a figyelmet természeti értékeink megóvására, amely a vállalat egyik legfontosabb célkitűzése.

A cél egy figyelemfelkeltő, látványos homlokzat megteremtése, amely a homlokzat adottságait (szögletes ablakok ismétlődése, lakóházként funkcionáló belső tér, „szabványos” környezet, stb) kihasználva kelti életre a szürke házfalat.

Fontos tudnivalók

Nagyon fontos tudni, hogy a számítógépes grafikák sok esetben a tecnológiai korlátok miatt a homlokzatfestés során kivitelezhetetlenek.

Tudni kell, hogy a monitoron megjelent kép és a valóságban festett kép között színekben és árnyalatokban lehet különbség. A nyomtatott látványtervek inkább megfelelnek a majdani valóságnak.

A látványterv kialakításánál mindenképpen vegyék figyelembe, hogy a kivitelezett terv hozzávetőleges mérete 150m2 + a nyílászárók felülete. Ennél a méretnél fontos figyelembe venni, hogy az emberek által befogott látószög lehetőleg az épülethez közel is értelmezhető képet adjon, míg messziről is kivehető, letisztult formák legyenek láthatóak. A falfestés kivitelezési sajátosságai miatt a tervek elkészítése során feltétlenül kerülendők a színátmenetek, amelyeket nagy felületen csak sávos színezéssel lehet megvalósítani, ezért nem érvényesülnek eredeti szépségükben. Egybefüggö homogén átmenetek esetén a festés foltos vagy csikos lesz, viszont például felhő és ég esetében más a helyzet, mert ezek eredetileg is foltosak.

 



A kiírás szövege eszelős, az ötlet zseniális. Hogy a Főtáv tényleg vevő az elszállt ötletekre, azt talán a pályázat adatait tartalmazó honlap fejléce is mutatja, ahová ezt a képet helyezték el:

 

 

Cuki bukolika, lukas lombokkal.

 

A cég a határidőket is feszesre szabta, ami végülis nem feltétlenül baj, gondolom minden végzős műveszeti főiskolásnak lapul a fiókjában egy-egy kompozíció panelházra: a pályázat kiírása augusztus 23-án történt meg, a beadási határidő szeptember 20. A díjazott (szakmai zsűri által kiválasztott 3 helyezett és a közönségdíjas) pályaművek kihirdetése szeptember 27-én történik meg, októberben pedig már jönnek is a festékesvödrök, ha az időjárás is engedi. A négy győztes pályamű közül a festést bevállaló ház lakói döntik el, hogy melyiket szeretnék látni a saját homlokzatukon. A nyertesek pénzdíjat (500-, 300-, 150-, és 50- ezer forintot) kapnak.

 

Részletek a pályázat honlapján, ide kattintva érhetők el, én meg csak ötletszerűen idepakolok néhány - szerintem - elrettentő példát a messzi Oroszországból, ennél a magyar panelművész sokkal jobban tolja szerintem:

 

 

 

 

 

 

 

Lehet jó helyre tenni a plakátokat?

Kaptam két fotót:

 

 

 

És hozzá a kiegészítésre nem szoruló magyarázatot:
 

Szia blogger!

Fotóztam valami érdekeset neked. Békásmegyeren, a Csobánka téren járva ütköztem bele a csatolt életképekbe: az egyik legnagyobb fővárosi panelházas lakótelep kellős közepén az LMP "Lehet újra erős a vidék?" plakátokkal akarja meggyőzni az embereket :)))) Szerintem nagyon vicces, az almás bicepszű néni is, ott a tíz- és tizenöt emeletesek árnyékában.

Gondolkodtam, hogy mi lehet az oka annak, hogy pont ezzel szórták meg a telepet, de csak tippelni tudok:

- Olyan sokáig tartott kibiciklizni a Sirályból, hogy azt hitték, már vidéken vannak;
- mégsem viccből mondták, hogy lebontják a paneleket, és már az ott létrehozandó ökofalu lakóinak kampányolnak;
- valaki túl sokat tudatmódosított plakátolás előtt;
- összekeveredtek a pakkok, úgyhogy Bácsbokodot meg teleragasztgatták "Lehet tiszta a városi levegő?"-plakátokkal;
- nem akartak kiegészítő jegyet venni a HÉV-re, és csak Békásig volt érvényes a bérletük, hát itt szórták ki a maradékot;



Üdv: Andris a tizedikről

 

A nem túl LMP-kompatibilis frontemberrel rendelkező Suhancos zenekarnak volt egy olyan kérdése, hogy "épülhet vasból és aszfaltból vidék?" Nos, úgy tűnik igen.

Emlékparkot csinált a szánkódombra a hányós képviselő

A cím nem szürreálbulvár átverés, viszont száz százalékban fedi a valóságot.

 

Ha Apró Juhász János szegedi önkormányzati képviselő ritkán, de tesz valamit, az akkorát szól, hogy visszhangzik az egész Kárpát medence. Megint csak szó szerint kell érteni amit mondok, hiszen emberünk legutóbb 2003-ban került reflektorfénybe, mikor egy temesvári fogadáson a város küldötteként részegen behányt az asztal alá. Névjegy a javából.

 

Na, ő találta most ki, hogy a lakótelepi szánkódomb valójában ősi kárpát-medencei temetkezési hely, úgynevezett kurgán, ezért hát mindenképp körbe kell pakolni néhány székelykapuval. Meg kell találkozót szervezni is, mert íjászbemutató meg töki pompos nélkül nem lehet megmaradni a negyven fokban.

 

Uborkaszezon van, a Délmagyarország újságírói rá is csaptak a témára, megszólaltattak néhány úgynevezett lakót. Az úgynevezett lakó egyébként minden rendezvény kötelező kelléke, ő az, aki szerint elviselhetetlen a zaj, másnap dolgozni kell menni, meg különben is, menjen mindenki a francba, neki rossz, és ezért másnak se legyen jó. Idén azonban elhangzott egy életszerű felvetés is, miszerint a székelykapu balesetveszélyes, mert a télen szánkózó gyerekek könnyen nekimehetnek. A felvetés jogos, bár persze ha én gyerek lennék keresnék egy másik szánkódombot oszt' annyi, de mondom, témaínség van, értem, hogy valamiről írni kell.

 

A képviselő úr viszont ahelyett, hogy vállat vont volna (engedélye van az építkezésre is, meg a rendezvényre is), tollat ragadott, és írt - mit írt, komponált - egy olvasói levelet. A Délmagyar meg ahogy azt kell, változtatások nélkül közölte. Én meg most nem bírom ki, hogy ne másoljam ide, mert még sosem találkoztam igazi, élő lakótelepi sámánnal. (Elöljáróban annyit, hogy a Vértó egy panelházak között álló csapadéktározó, ahová a város régi vágóhídjának csatornája is vezetett - innen a név, ugyebár).

 

"sulyok erzsébet főszerkesztő asszony kezeihez!

tisztelt főszerkesztő asszony!

az ön által szakmailag vezetett lap a közelmultban többször adott hírt a magyarok és székely testvéreink készülő nagy szegedi családi találkozásáról.ezenbelől a 8 székely szék magasztos fölajánlásáról a 8 székelykapuról amit szeretettel hoztak szeged népének válaszul a világon elsőként szegeden a vértónál fölállított székelyhimnusz emlékművéért.ezzel kapcsolatban több /ellenőrizetlenül!/megjelentetett észrevétel,vélemény is napvilágot látott.1.a vértói szánkozás: a szánkózás biztonsága a többszörösére emelkedik! a szánkópálya 90 százaléka marad!! a kapuk melett 1--1,5 méter magas un.füvesitett föld védő, szánkóterelő sáncokat építünk alakítunk ki! miután a szánkózás nem csak egyszeri lesiklásból áll így különválasztottuk a biztonság növelése érdekében a szánkó "főlhuzó sávot"!!!! a kapuk alatt föl!! az idősek és csak a nemzeti emlékhelyet érkezők számára a harmadik sávot ahol padokat is elhelyeztünk hogy az idősebb magyar testvéreinket se zárjuk ki a nemzeti emlékhely megtekintéséből!!!


igy álmodtam és terveztem mög 28 évvel ezelőtt mint ipoly sor 7/b alatti lakos! az egész vértó szeged,rókus makkosház,dorozsma, szőreg, a határon túli magyarság összefogásából született!!TÁRSADALMI MUNKÁBAN!!én sosem kértem,vártam sem kaptam köszönetet.csak azoktól az ott élő nagyszámu gyermekseregtől- csabától és kis barátaimtól akik valamennyien derekasan kivették részüket a közös munkából!!! az ő szemeik mindent megköszöntek!ezúton köszönöm nektek-VÉRTÓ NÉPÉNEK!! a bajban sohasem azt keressétek ami szétválaszt hanem ami összeköt!!gyertek!!! ÁLDÁS! apró juhász jános.ŐRZŐ

az ön riportere a helyszínen általam elmondottak pont az ellenkezőjét írta és félrevezető módon tájékoztatták az olvasókat!! a goda zsuzsa "SZÉKELY VICC!"ét az egész székely föld népe 1--',5 millió székely magyar testvérünk NEM VICCNEK VETTE! mi a szívünket faragtuk a kapukba és így fogadják???!!!kérdezték ma sokan tőlem székelyfődről!!! és egy "gyönyörű eseménnyel" zárt a mai nap a felelőtlen hagulatteremtés és a háttérben szervezkedő gyáva galárdak : FÖLGYÚJTOTTÁK A CSIKIEK SZÉKELY KAPUJÁT!!! MA délután ÚJKENYÉR HAVÁBAN. itt tartunk!!

tisztelt asszonyom ! kérem fenti írásom szó szerinti haladéktalan közlését.a rendőrségi szemle minden információt és tényt a helyszínen rögzített!! apró juhász jános önk.képviselő. a FÜGGETLEN VÁROSI SZÖVETSÉG MAGYAR EGYESÜLET elnöke. ha és amennyiben az olvasók tényszerű tájékoztatása a holnapi nap folyamán és érintettségünk okán nem történik meg ugy a szükséges lépéseket kényszerűen de megtesszük.tisztelettel ön iránt.apró juhász jános"

 

 

Vajon mit szólnak ehhez Felső Világ Urai, Tóthék a hatodikon?

 

 

 

A Fidesz is paneleket bontana

Kicsit félve vallom be, hogy nem kezdtem még az Új Széchenyi Terv (igen, csupa nagybetűvel) részletes és mélyenszántó tanulmányozásába, így nem én, hanem a Menedzsment Fórum vett észre egy érdekes mondatot az említett alapmű lakáspolitikával foglalkozó fejezeteiben:

 

"A házgyári panellakások teljes körű felújítását vagy felszámolását kell célul kitűzni."

 

 

Csak emlékeztetőül: paneldózerolásról először az MDF budapesti elnöke kezdett beszélni, amire hamar megvolt az ingyenfelújítási ígéret, mint kommunikációs ellentámadás a Fidesz részéről. Akkor még nem volt szó dózerolásról, bár hangosan - és szánalmasan - csak a szocik tiltakoztak ellene emlékeim szerint.

 

Visszatérve az alapproblémához, megreszelném akkor a torkom, és úgynevezett "lakógyűlés-stílusban" bekiabálnék néhány alaptételt a tőlem távolabb zajló nemzeti konzultáció meghitt zümmögésébe.

 

1. Nem költözöm sehova. Felőlem rombolhatnak panelt, de ha építenek helyette valami újat, akkor azt itt tegyék, mert már megszoktam a környéket, ahol lakom.

 

2. Tulajdonképpen mégis hajlandó vagyok költözni, de az sok pénzbe fog kerülni Önöknek. Nagyon sokba, és egy picivel még annál is többe. Csak nagyon súlyos nemzeti érdek esetén vagyok hajlandó lemondani a szükségesnél nagyobb állami kárenyhítésről, mondjuk, ha az én lakótelepem - akár a pesti, akár a szolnoki - helyére is űrkikötőt terveznek, mint a Kétfarkúak.

 

3. Nagyon rosszul fog mutatni a tévében, ha mégis sikerül rávenni engem a költözésre, és a nagyszabású program lezárulása után, fél évvel az új házba költözés után a málló vakolatot, az omladozó tetőt és az állami pénzen meggazdagodott, de silány rohammunkát végző vállalkozó helyesírási hibákkal vastagon megszórt magyarázkodó levelét mutogatom a kamerának.

 

Persze, az is lehet, hogy jól sülne végül el a telepromboló program, egy pillanatig sem állítom, hogy a lakótelep a létező világok legjobbika. Azt is tudom, hogy most már a nap is másként süt, forradalom volt, izémizé. A fenti három pontot csak a forradalmi erénynek nem nevezhető, viszont gyakorlati tapasztalatokból táplálkozó, a hasonló kaliberű állami beruházások iránt érzett kétely miatt kívántam leszögezni.

 

Hogy legyen miről tárgyalni, ha ideér a konzultáció a lépcsőházba.

 

 

 

 

Nem bírják az újat a telepiek

Az egészben az a legszebb, hogy tudtam: nem úszhatom meg. Már akkor tisztában voltam ezzel a ténnyel, mikor még csak szemeztem a szerkezettel. Hiába a praktikum, az olcsóság és a megtérülés, ez az egész túl feltűnő, nem kellene megvennem. Valamiért azt éreztem, hogy ezzel nem lehet kimenni a lakótelepre.

 

A képen látható összecsukható bicikliről van szó.

 

Két-három hetente hétvégén hazautazom Pestről Szolnokra. A Jászkun Volánt személyes okokból rettenetesen utálom, így évek óta keresek valami olcsó és kényelmes megoldást a helyi közlekedés megoldására. Az összecsukható bringa praktikus, külön jegy nélkül fel lehet tenni a vonatra, a lakótelepről pedig 10 perc alatt bárhová elérek vele a Tisza fővárosában, vagy hogy hívják most marketingesen a szülővárosomat. A baja eddig az volt, hogy túl drága, nekem 30 ezernél többet nem ér egy továbbfejlesztett, miniatürizált kemping, de most találtam egy olcsót használtan, lecsaptam rá, király, küldetés teljesítve.

 

Már az első, békásmegyeri próbakörnél lestem az emberek arcát, hogy vajon mit szólnak a kétségtelenül furcsa formájú szerkezethez. A budapestiek látnak elég hülyét minden nap, és hogy engem is közéjük soroltak, azt a rutinosan félrefordított fejek láttán szűrtem le: úgy tettek, mint mikor a metrón közvetlen mellettük állva kezd hangos gondolkodásba egy nyáron is ballonkabátot viselő polgártársuk bizonyos népcsoportok és a földönkívüliek rokonságát, vérfertőzését és összeesküvését illető dolgokról.

 

Ekkor hittem azt, hogy okés, ennél nagyobb szopás nem jöhet, ha nem szólnak be, az nekem tulajdonképpen elég.

 

Majd leszállok a vonatról, és kényelmesen, a Jászkun Volán megnyugtató mellőzésével eltekerek a lakótelepre, ahol egy korombeli, 30-as nő mellett elhaladva ezt hallom: "mi van bazmeg, kinőtted a biciklidet?"

 

Annyira ledöbbentem a kendőzetlen türhőségen, hogy meg sem álltam egy viszontkérdésre vitapartnerem löttyedt seggét és a beszólogatás intenzitása közötti kapcsolatot feszegetendő.

 

Mondjuk, átéltem már hasonlót. Emlékszem, édesanyám egyszer a saját kezével varrt nekem egy ún. "répa" formájú nadrágot. Nos, ez a fazon van annyira vicces mint a kiskerekű bicikli, viszont épp akkoriban kezdett divatba jönni. A lakótelepi kisiskolások jó részének nem volt még ilyen nadrágja, bátran mondhatom tehát, hogy divatdiktátor is lehettem volna nyolc évesen. Mégsem lettem az, ennek pedig oka, hogy a répanadrág viselése miatt akkoriban verés járt az osztálytársak részéről.

 

 

Mint ahogy egy-egy újszerű frizura, színesebb póló, idősebb korban akár az új autó, az extravagáns bútor vagy a "mostantól havonta egyszer étterembe megyünk a feleségemmel" típusú kijelentések okozhatnak nem-köszönésig fajuló ellenszenvet szomszédok között is.

 

Az ízlés nélküli emberek, a bunkók, a sikertelenek ugyanis csak egy dologban bízhatnak. Abban, hogy ők vannak többen. Mert a sok löttyedt segg között észre sem lehet venni az övéket. Ha jön valaki, aki nem szokványos dolgokat művel, az ilyenek szemében minimum gyanús.

 

Mert a szemét tetűnek tuti, hogy egy pici löttyedése sincsen.

 

 

 

Köszönet

Szolgálati közlemény következik!

 

Csak egy Szalacsi Sándortól származó, egyszerű, de annál kifejezőbb formulával akarnám kifejezni: köszönöm internetező barátaimnak a Goldenblog verseny szakmai történt jelölést!

 

Az idei év azért is különleges számomra, mert eltérően az előző esztendőktől, most saját magamat nem neveztem (tényleg nem, pedig eddig mindig...), így még édesebb a TOP-50 levegője!

 

Még egyszer, köszi!

 

Telepi

Az ember, aki orvul beszélgetett

A panelházi közös képviselők szókincse igazi hungarikum, ebben egyre inkább biztos vagyok. A múltkor felidéztük a filozófus-vonalat, most pedig egy olyan levelet kaptam, amiben a kk. látens pszichológusként állít fel diagnózist a miskolci lépcsőház Dávid nevű lakójáról. Az orvul beszélgetés csúnya betegség lehet, az embernek rohama van, aztán másnap meg csak néz, hogy mi történt. Lássuk:

 

Üdv!

A problémám a következő: most költöztem Miskolcon új lakásba, egyelőre mint albérlő. Elég zajos környék, az egyik főutca mellett, éjjel is van minimális forgalom. Éjszaka a játszótéren és az utcán rengeteg fiatal mászkál, néha hangosabbak a kelleténél. Van egy kisbolt is alattam, reggelente jön a kenyereskocsi, tolatásjelző hangja, ládapakolás, beszélgetés, boltnyitás stb... Valamint a rendőrség és a tűzoltóság is 50 méteres körzetben van, sziréna elég gyakori... Lényeg a lényeg: van zaj.

Történt egyszer, hogy a tulajdonos feljött hozzám, miszerint itt hajnalokig tartó bulik vannak, kihívták a rendőrséget de rájuk sem hallgattam. Elkerekedett szemekkel figyeltem, hogy miről beszél, buli sose volt itt és a legtöbb ember a lakásban 3 fő volt + én.

Akkor megbeszéltük, ő azt mondta, hogy ha akarom, buli is lehet nyugodtan, csak ne legyünk túl hangosak.

Eltelt pár hét, itt volt 1, azaz egy barátom nálam este, beszélgettünk, semmi extra, még alkoholt se igazán fogyasztottunk - 2-2 sör fejenként, ugye attól senki sem lesz részeg.

Hajnal 5-6 körül vihar volt, égzengés, szakadó eső, közeli lecsapó villámok stb, mi pedig kb. 1-2 percig álltunk az erkélyen, néztük a vihart és közben beszélgettünk teljesen normálisan, nem üvöltözve, halkan - bár szerintem egy tigris harciüvöltését is elnyomta volna a vihar.

Délután feljött egy hölgy, aki állítása szerint a lakásfelügyelő, majd mondta, hogy ismét panaszkodott rám az alattam lakó, mert zajongtunk egész éjjel és kibírhatatlan volt.

Megint csak csodálkozó fejjel bámultam, még a tv is 4-es hangerőn ment, ami azért egy olyan tévénél, ahol a maximum 100, eléggé ciripelésnek mondható...

Aztán közölte, hogy mi orvul beszélgettünk.

Azt mondta, hogy ha még egy ilyen lesz, hogy én beszélgetek az erkélyen, rámhívják a rendőröket és majd jól elvitetnek.

Itt már kiröhögtem, hiszen tudom jól, hogy max. 30 ezer ft lehet a bírság, kétlem, hogy életfogytos lennék a csillagban egy beszélgetés miatt...

Viszont most már nem merek járkálni a házban, a wc-t is félve húzom le és néha, amikor a szomszédból vagy a közelből hangok hallatszanak át, félek attól, hogy a rendőrök "rángatnak ki" az ágyból.

Üdv:

Dávid


 

 

 

 

Lakógyűlés biztonsági őrökkel

Ismét hallatott magáról a blogunkban nemrég szereplő filozófus házmester, aki szerint "szabad akarat van", és "az időt nem lehet leelőzni".

 

 

Az ilyen kreatív elmék egy általában rettenetesen impotens lakógyűlést is képesek feldobni. Persze, kellenek az előzmények: az elhúzódó és éppen ezért a lakók egy része szerint csőddel fenyegető panelfelújítás. A mérges lakók erről kérdeznék, mire ő bukott vállalatvezetőket megszégyenítő gyorsasággal dönt az izomemberek bevetése mellett. Névtelenséget kérő olvasónk így számolt be az eseményekről:

 

Összehívott egy tájékoztató közgyűlést, ahol megjelent a kivitelező, a műszaki ellenőr,  az ablakgyártó, stb. A pályázatíró cég három képviselőjét először nem engedte be, majd a közgyűlés nyomására végülis egyikük a háromból bejöhetett. Tőle tudtuk meg, hogy  100 millió helyett 140 millió hitelt vett fel. Nem válaszolt rá, hogy miért. Helyette végig az ajtóban állt és attól rettegett, hogy a másik két képviselő is bejön. Néha kinyitotta az ajtót és lökdöste őket. Botrányos volt az egész.

 

A számvizsgáló bizottság ezután kérte, hogy  az évi rendes közgyűlésen tűzze napirendre a leváltását, de ő ezt nem tette meg.

 

Magára a közgyűlésre csak szigorú felügyelet mellett mehettünk be. A biztonsági őrök úgy vigyáztak ránk, mint a rabokra. Mikor elkezdődött, nagyterpeszben álltak fel velünk szemben és figyeltek, mint valami bűnözőket. Végül elküldte őket hátra, mert addig kiabáltunk és követeltük, amíg nem volt más választása.

 

A felújítást kivitelező cég ügyvédjét meghatalmazással sem engedte be. Az egyik lakót sem akarta, azzal az indokkal, hogy "nem ismeri" és szerinte ennyi elég is.

 

Bónusz: a panelfelújítás körüli bonyodalmakról a HírTV is készített riportot. Sajnos embeddelni nem lehet, de ide kattintva megnézhető a felvétel, ahol a tülekedést is meg lehet tekinteni, sőt a Milton-rajongó házmesternő is nyilatkozik. Amikor a HírTV logó alatt 10:29-et mutat az óra, oda kell tekerni.

 

 

 

Megosztás

 

Őzet nevelnek a szegedi panelban

A nagyobb testű emlősök - például lovak, sertések - pletykák és videók tanúsága szerint általában rosszul járnak, ha panellakásba veti őket rossz sorsuk: leölik, feldolgozzák, majd elfogyasztják őket az emberek.

 

Szegeden viszont fordult a trend: nem bántani, hanem ápolni vitte magával az érző szívű panellakó az állatot, amelyik ráadásul e egy őzgida. Ezt írja a Délmagyar.hu:

 

A néhány hetes, sete-suta négylábú talán „rátévedt az országútra, és megbotlott egy kidőlt fába" – ugyanis eltört a lába. Így talált rá a gyámoltalan kis porontyra két hete a zsombói erdőben egy kiránduló család. Bevitték a Szegedi Vadasparkba, ahol begipszelték a lábát. Rudi gondoskodó pótmamája a park egyik dolgozója, Szalma Margit lett, aki háromóránként eteti a kicsit. (...) Rudi mindennap megvárja, míg Margit végez a munkával, majd együtt mennek haza a panellakásba.

 

 

 

 

Ő Rudi, a Delmagyar.hu fotóján.

A képet Frank Yvette készítette.

 

A cikk azt is megemlíti, hogy nem érdemes életvitelszerű bambitartással foglalkozni a panellakásban:

 

A kis bicebóca egész jól feltalálja magát a civilizált világban, problémát csak a parkettán és a padlólapon való közlekedés jelent neki – rendszerint szétcsúsznak vékonyka lábai.

 

Szerencsére Rudi sem lesz örökre a betonbörtön foglya, sőt, ha minden jól ment, már a reggeli össznépi vécéöblítés hangjáról mesél őztársainak: két hét alatt ugyanis meggyógyulhatott törött lába, és beköltözhetett fajtársai mellé a Vadasparkba.

 

 

 

Megosztás

 

A butaság barikádjai

Körülbelül egy hete csatazajra ébredek Békásmegyeren. Emberek dobálnak fém- és fahulladékot földre, teherutóra, időnként egymásra. Reggel öt órakor kezdik, este tíz-tizenegy körül fejezik be: zajlik a lomtalanításnak nevezett középlangyos polgárháború, aminek ma állítólag a karhatalom (kukások) bevetése vet véget.

 

 

Az ország és a világ szerencsésebb tájain élőknek röviden összefoglalom, hogy néz ki nálunk a lomtalanítás: az emberek egy év hordalékát - a "használt" pornóújságoktól a kiégett számítógép-monitorig - kihordják az utcára, pillanatok alatt szeméttelepet varázsolva lakókörnyezetükből. A könnyebb hulladékot a szél fújja szanaszét, a nehezebbeket pedig furcsán öltöző és beszélő emberek válogatják napokig nagy hanggal, hogy a számukra használhatónak ítélt cuccokat elvigyék valami ismeretlen helyre. A folyamat a közlekedési útvonalak elbarikádozásával, hajnali és éjszakai üvöltözéssel, bűzzel, a zöld területek letarolásával és mindezek tetejébe etnikai színezetű konfliktusok kialakulásával jár. A kilencvenes évek Belgrádja felköltözik kicsit Budapestre, amit én a korai ébredést leszámítva izgalmasnak tartok, de állítólag ezzel nincs mindenki így.

 

Évek óta fogadkozik minden egyes kerület, így a harmadik is, hogy jövőre másként lesz, véget vetnek a menetrendszerűen bekövetkező rendkívüli állapotnak. Nos, ez idén sem sikerült.

 

Elképzelhető, hogy a lomtalanítás napját kijelölő hivatalnoknak jó oka van arra, hogy a várható morgás ellenére egy hétköznapra tegye az év legszemetebb napját. Az viszont már érthetetlen, hogy miért plakátoltat egy héttel az esemény előtt, ha a felfordulás megakadályozása a kitűzött cél. Idén elvileg tegnap, kedden kellett volna a derék megyeri polgároknak megszabadulniuk a feleslegessé vált dolgaiktól, hogy azokat ma, azaz szerdán elvigyék a kukások. Ehhez képest már múlt hét kedden kikerültek a plakátok a lépcsőházakba, és bizony, nem meglepő módon a közbeeső szombat-vasárnapon szabadult el a pokol: mindenki ilyenkor hordta le a cuccokat, annak elenére, hogy a felhíváson egyértelműen szerepelt a korai lomtalanítás tiltása (az ugyanis illegális hulladéklerakásnak minősül).

 

Öröm volt nézni, ahogy senki sem akart kimaradni a közös bűncselekmény elkövetéséből. Reszkető lábú néni tették félre kis időre a járókeretet, hogy legalább egy kimustrált könyvespolcot odavághassanak a szeméthalom tetejére. A rombolás örömétől még vérszegény bőrük is kipirosodott...

 

Miután így szabályt sértettek, újabb boldogságforrásra lelhettek: a lomisok törvényszerű megjelenésével - hiszen bőven maradt idejük a válogatásra - a helyi lakosok egy része azonnal átadhatta magát a hangos és felszabadult cigányozás sodrásának. Otthonkás háziasszonyok sipákoltak teli torokból, hogy úristen, megjöttek ezek. Jesszusmária, mit művelnek ezek. Hát ez borzasztó, hogy néznek ki ezek. Az meg sem fordult a tisztességben megőszült fejekben, hogy ha esetleg betartották volna a kétségtelenül hülye szabályokat, és nem szombaton, hanem a rákövetkező kedden viszik a ház elé a szemetüket, akkor a lomizóknak nem lett volna idejük a guberálásra.

 

A kedvenc jelenetem mégiscsak az volt, amikor egy szuzukis úr kisbaltával darabolta fel a megunt fél szekrénysort, mondván, nehogy elvigyék már ezek. Jól mutatott a tűzifa öt napon keresztül a ház előtt. Ráadásul elfedte a többi szemetet, így a lomizók kénytelenek voltak minden este 11-kor arréb dobálni a deszkákat, hátha kincs van alattuk. Ez ugye járt némi hanghatással.

 

Mert arra a derék lomizó sem képes, hogy ha már kézzelfoghatóan érzi a felé áradó gyűlöletet, tegyen valamit annak mérséklésére. Nem, ő úgy viselkedik, mintha a pusztán lenne: üvölt a másik sarkon lévő haverjának, kiül széken a járda közepére, hogy nem lehet mellette elférni, és igen, a lehető legnagyobb ívben dobálja a platóra a szemetet, hadd csattanjon. Aztán meg csodálkozik, ha ráhívják a rendőrt azok, akik az előbb még maguk is vétettek a törvény ellen.

 

Szerencsére ennek ma állítólag vége, idén is megúsztuk vér nélkül. Holnap már csak a letarolt bokrok, a fűszálakra ragadt, tépett papírlapok emlékzetetnek a  hivatali tompaság, lakótelepi nemtörődömség és szegénység nászából született agyatlanság tombolására.

 

Megosztás

 

 

Creative Commons License
Panelblog by Lakótelepi Blog Közösség is licensed under a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el! 2.5 Magyarország License.
Based on a work at www.panel.blog.hu.

süti beállítások módosítása