A garázsbolt intézményét mindig van ok elsiratni, először ugye azért, mert jön a gonosz multináci, aztán majd nem lesz pénze a tulajnak használt BMW-re. Aztán meg azért, mert az eu jön, és ha a macskazabáló trianongeci bürokratája beveri a fejét a plafonba, bezáratja az egész kócerájt. Következmény, lásd fentebb.
A garázsbolt viszont valahogy sosem akar megszűnni. Biztos sok szakdolgozat születhetne a mezőgazdasági főiskolák varázslatos elnevezésű pénzügy szakirányain a témában, én azonban megpróbálom rövidebben összefoglalni az okot: az üzletek tulajdonosai valahogy mindig találnak az éppen forgalmazottnál olcsóbb, ezzel arányban igénytelenebb és károsabb féldecis szeszesital-fajtákat. Ez az üzleti modelljük.
Lucifer-likőr. Halálfejes rum. "Izű szeszesital". Víz, finomszesz, aromák, színezék.
A különleges árukínálathoz pedig különleges igények társulnak. Van, aki csak itt kap hitelt, van, aki hallucinációi miatt már fél a nagyobb boltokba bemenni. Szegeden olyat is láttam, hogy az öreg már a másodiktól a lépcsőház aljáig tartó pár métert is megspórolta. Kihajolt az ablakból trikóban, mosdatlan feje messziről fénylett a napsütésben. Nézelődött, rá-rágyújtott. Zsolti a boltos időnként felkiabált neki, hogy "kell-e valami Zoli bá'?" Az öreg ilyenkor leszólt, hogy egy fél vodkát felküldhetsz, ha gondolod. Aztán eltűnt egy kicsit a lakásban, majd egy spárgára kötözött kosárral tért vissza. Benne a pénz, leengedte, Zsolti belepakolta a cuccot plusz az esetleges visszajárót, aztán már ment is fölfele az életmentő nedű.
A lakók is hozzászoktak két borulás után, hogy Zoli bácsi ablaka alatt teherlift üzemel, a balesetveszély miatt érdemes kerülni.