Régen mutatkozott a Panelblogon akkora aktivitás, mint a múltkori Főtávos bejegyzés publikálása után. Az íráshoz 114-en szóltak hozzá, a billentyűzetet ragadók többsége - panellakóhoz méltatlan módon - egész normálisan nyilvánult meg, értelmes kérdéseket tett fel. Az akkor kommentelők között akadtak vállaltan Főtáv-alkalmazottak (Sperla Ervin és balogr néven), akik segítségüket ajánlották a kérdések megválaszolásában. Éppen ezért gyűjtöttem össze egy kisebb adagot azokból a felvetésekből, amelyekre a hozzászólások között nem érkezett válasz, illetve amelyek engem is további kérdezésre ösztönöztek.
A Főtáv reakciói - Balog Róbert szóvivő billentyűzetéből - megérkeztek, az emészthetőség és a további viták elmérgesítése végett részletekben közlöm azokat: minden napra jut egy kis idegesekednivaló, jót tesz ez testnek, s léleknek.
Kezdjük azzal, hogy a Főváros lobbiereje túl kicsi, a hőszolgáltatónál pedig nem lopnak. (Feketével a korábbi hozzászólás, sárgával kiemelve az én kérdéseim, zölddel pedig Balog Róbert válasza.)
pollypudlipötty2 2009.05.11. 21:49:43
3. Budapesten különösen magas a hődíj.
A FŐTÁV a hő nagyrészét erőművekből vásárolja. Ez az úgynevezett (az áram mellett) kapcsoltan történő hőtermelés. Ebben a játékban a hőtermelés minimális mértékben növeli a villamosenergia termelés költségeit, a melléktermék pedig jó áron eladható. Civilizált országokban (a félreértések elkerülése érdekében: a miénk nem ilyen) a kapcsolt hőtermelés pénzügyi eredményén megosztozik a szolgáltató és a fogyasztó. Vagyis: az így termelt hő minden mással összehasonlítva nagyon olcsó. Nálunk a legkorszerűbb erőművek drágábban adják el a kvázi hulladékként megtermelt hőt, mint amilyen önköltséggel azt a legrosszabb hatásfokú, leglepukkantabb fűtőmű termelte (azóta már leszerelték). Hülye szerződéseket kötöttek; a politika tojik rá.
Összefoglalva: a távhőellátás fogyasztói finanszírozzák az erőművek extraprofitját.
Megoldás: a körmére nézni ezeknek az erőműveknek. Mondjuk az új ipari miniszter éppen a Budapesti Hőreőmű vállalatnál volt főfejes: lehet tippelni, mennyire fogja a távhőfogyasztók érdekeit védeni egy ilyen vitában. (Mert az erőművek tudnak sírni ám! Jogászokra meg bőven van pénzük - megfizetik a távhőszolgáltatás fogyasztói!)
Nem véletlen, hogy azokban a városokban, ahol a korszerű hőtermelés a távhőcégek birtokában van (pl. Győr, Szombathely), a távhő olcsóbb a gázfűtésnél. A keresztfinanszírozás, az esetleges műszaki hiányosságok ellenére is.
- Amennyiben valóban ez a helyzet, a következő kérdés merül fel: a Főtáv, és rajta keresztül a Főváros lobbitevékenysége túl kicsi ahhoz, hogy ezen a helyzeten a két szervezet közösen változtasson? Ha esetleg vannak is a „hivatalos” vagy „félhivatalos” megállapodásokban olyan elemek, amik miatt jelenleg még érdemes fenntartani ezeket a Főtáv fogyasztói számára előnytelen szerződéseket, a túl sok leválástól való félelem miatt a cégvezetők kívánnak-e újabb szerződéseket kötni az erőművekkel? Kevésbé polkorrekt módon megfogalmazva: az illetékesek hajlandóak-e lemondani arról a pénzről, amit a fogyasztók lehúzása után az erőművek valószínűsíthetően visszaosztanak nekik?
A helyzetelemzés elég pontos. A lobby-erő kevés, bár a főváros az elmúlt időszakban többször kezdeményezte a helyzet megszüntetését. Az előnytelen szerződések felmondása azért problémás, mert akkor nem lesz fűtés. A hőtermelő ugyanis monopol helyzetben van 1-1 körzetben. Amíg nincs helyette más, olcsóbb, addig csak tárgyalni lehet, erőből fellépni nem.
Van azonban lehetőség a rendezésre: LEHET A HŐNEK HATÓSÁGI ÁRA. Lehet szabályozni az elszámolás módját, és azt ellenőrizni.
Politikailag a helyezet nem annyira egyszerű, ahogy a kérdésben szerepel, nem visszaosztás folyik. A megállapodás lényege az alacsony áramár. Ha ugyanis a termelők nem keresnek a hőn, akkor a majd az áramon keresik meg. Ez a határozott fellépés hiányának általam vélt oka.
