Ez a második év, hogy az anyatermészet furcsa ajándékkal lepi meg a szolnoki Szecska (Széchenyi) lakótelep lakóit: erdei fülesbaglyokat küld a közeli kiserdőből, hogy tegyék az ünnepet minél szürreálisabbá. Ezt a képet kábé fél órája lőttem az utcánkban, egy tízemeletes tövében.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Megosztás

„A fűtéskorszerűsítés során olyan eszközök kerülnek felszerelésre a radiátorokra, melyek egyrészt lehetővé teszik a szobahőmérséklet, és így az egyéni hőfogyasztás szabályozását (termosztatikus radiátorszelep), másrészt a felhasznált hőenergia fogyasztással arányos elszámolását (fűtési költségmegosztó). Az eszközök beépítése azonban önmagában nem garancia arra, hogy minden lakó megtakarítást érjen el, hiszen ehhez a megfelelő fogyasztói magatartás elsajátításán kívül az is szükséges, hogy a társasház közgyűlése, illetőleg a lakásszövetkezet döntéshozó szerve az épület tulajdonságainak megfelelő költségmegosztási mód alkalmazásáról döntsön, és ennek megfelelően készüljön el a fűtési költségek elszámolása” - mondta Tófalvi György, a Techem magyarországi leányvállalatának ügyvezető igazgatója.

 

Sarkalatos pont annak az aránynak a meghatározása, hogy az elszámolásban milyen súllyal jelenjen meg a lakásokban felszerelt radiátorok általi hőfogyasztás, illetve az a hőfogyasztás, melyet az épületben található kiterjedt vezetékrendszer fogyasztása eredményez. Az előbbi elszámolását és lakások közötti fogyasztás arányos elosztását teszi lehetővé a fűtési költségmegosztó, míg az utóbbi elszámolására nem lehet hasonló eszközt alkalmazni, így ez célszerűen a lakások méretével (légköbméter) arányosan kerül felosztásra a fogyasztók között. A rendelet kiköti, hogy a légköbméter arányos résznek 30 és 50 százalék közötti súllyal kell megjelennie az elszámolásban.

 

„Ennek eredményeként mérséklődnek a távhőszámlák közötti szélsőséges különbségek, hiszen az épület hőfelhasználásának akár 50%-át kitevő vezetékrendszer hőfogyasztásának megfizetéséhez minden lakónak hozzá kell járulnia lakásának méretétől függő mértékben. Így ezen túl nem lesz lehetőség arra, hogy egyes fogyasztók adott esetben nulla közeli saját hőfogyasztás mellett, és ebből fakadóan aránytalanul alacsony költségek megfizetésével élvezzék a vezetékrendszer, illetve a többi lakás által vételezett hő komfortját, míg más fogyasztók ebből fakadóan kiugróan magas fűtési díjat fizessenek” – tette hozzá Tófalvi György.

 

További fontos eredmény, hogy kötelező jelleggel bevezetésre kerülnek az ún. korrekciós tényezők, melyek a kedvezőtlen fekvésű helyiségek (két külső fallal határolt helyiség, tető alatt, pince felett stb.) esetében, meghatározott százalékos mértékben (pl. -20 százalék lapostetős épület esetében, közvetlenül a tető alatt stb.) csökkentik a helyiségek fekvéséből adódó többlet-hőfogyasztást a költségek felosztásánál. Ezen túlmenően a szabályozás a lakóépület átlagos fogyasztási értékeihez képest maximalizálja a fizetendő költségeket, mégpedig oly módon, hogy a fogyasztásarányos rész felső határát az átlagos fogyasztási érték 2,5-szeresében húzza meg. 

Így a maximálisan fizetendő összeg legfeljebb az épület légköbméterenkénti átlagfogyasztásának maximum körülbelül 2-szerese lehet, szemben az eddig tapasztalt akár 300-500 százalékos eltérésekkel. A további rendelkezések között szerepel, hogy amennyiben a fogyasztó nem tette lehetővé a költségmegosztó felszerelését, vagy leolvasását, illetve önkényesen leszerelte a berendezést, fűtési díjként a lakás méretéhez képest megállapított átlagfogyasztás 2,5-szeresét kell fizetnie.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a rendelet előírásait lehetőség szerint azok a lakóközösségek is kövessék, akik a költségmegosztást már régebben alkalmazzák, függetlenül attól, hogy a rendelet előírásai esetükben csak a szerződések módosításától számítva lenne kötelező” – világított rá Tófalvi György.

Megosztás

"Nálunk panelprogram van." Szembenézünk a rideg tényekkel, elhatározzuk, hogy nem hazudunk tovább: kimondjuk, leírjuk ezt a mondatot. Eltelik három másodperc roppant csönd, majd valami végleg elpattan ott belül:

Ilyen lelkiállapotban lehetett levélírónk is, amikor végső kétségbeesésében tőlünk kért segítséget. Próbáljunk hát kezdeni valamit a helyzettel: néhány vigasztaló szó is elég lehet, de hátha van köztünk olyan, aki érdemben tud tanácsot adni Áginak, akit panelprogram ért. Íme a levél:

Szia!

 

Bocsi a zavarásért, panelos gondom van, annyi minden van a blogodban, látszik, hogy sokat foglalkozol e témával, csak reménykedem, hogy tudsz ötletet adni.

 

Nálunk panelprogram van. 3 helyen cseréltek ablakot.  A nappaliban a szélesebb erkélyidom helyett jóval keskenyebb műanyag lett berakva, igy kb 3 ujjnyi rés maradt a padlózat és az új erkély között. Ezt gondolom nekem kell helyreállítani, én fogok fázni amikor a betonon feljön a hideg. Ez a kisebb bajom. A másik szobámban a régi párkányon volt kb 20 cserép virágom, amit régóta gyűjtök.

 

 

Most olyan keskeny párkány került fel, hogy 1 cserép sem fér oda. A párkány mérete megegyezik az előzőével, de használhatósága nem. Kérdésem: a lakók egyedi igényeit figyelembe kell venniük, vagy eldöntik oszt jónapot?

 

Egyik szomszédomnál is hasonló állapot van, ő rákérdezett az építésvezetőre, aki azt mondta neki, hogy a párkány nem érhet a radiátor fölé, mert a tűzoltóság nem fogadja el... -hát mint mondjak.... távfűtéses lakás,  max. 40 fokos vizzel ellátott radiátorral, az is lejjebb van az ablaktól kb 10 cm-rel. Kérdésem: ez a válasz elfogadható?

 

 

Mit tegyünk? Igenis kérjünk szélesebb párkányt, vagy saját költségünkön csináltassuk meg?  

 

Elnézést ha zavartalak levelemmel.

 

Várom válaszodat.

 

Tisztelettel: Ági

 

Megosztás

 Nemrég tudtam meg, hogy a divatos penthouse-lakás honnan kapta a nevét. A tetőtérben, a liftakna mellett általában csövestanya volt a New York-i bérházakban, egészen a múlt század elejéig, amikor egy nap valami tőzsdecápa nagyobb tisztaságú kokaint kapott Pablótól a megszokottnál. Mikor a csávó három nap rohangálás után magához tért, egy dolgot akart: nyugiban aludni délig azon az ágyfélén, ami épp ott van előtte, úgyhogy rohadt sok pénzt fizetett a meglepetten ordítozó hajléktalannak a helyért, ahová maga sem tudta hogyan keveredett, de legalább volt fűtés. Na, így lett a gazdagok hóbortos divatja a liftaknában lakás, a jelenségnek pedig gyorsan adtak valami menő nevet. Penthouse. Fasza.

Szerencsétlen hajléktalanok a 21. században sem járnak jobban, megint jönnek a kreatív elmék, elfoglalni a lakhatásra épphogy alkalmassá tett zugokat. Lengyelországban például azt találták ki, hogy - ránézésre - két panelház közé, a korábban szeméttárolónak használt, és így a két liter kannásbor elfogyasztása után kiváló menedéket nyújtó lyukba raknak lakást. Egy elég szűk lakást. Így e':

Az építészeti-dizájn projekt... na jó, ezt a mondatot kezdjük újra. Szóval, ez az első ránézésre orbitális baromságnak tűnő ötlet a lengyel Centrala - designers' task force nevű csapatnak jutott eszébe. Az volt a céljuk, hogy egy Izrael és Lengyelország között rendszeresen ingázó írónak, Etgar Keretnek hozzanak létre lakó- és alkotóteret arra az időre, amikor épp Varsóban van. Legyen valami kerete az életének, na. (Bocs'.)

A szemétdomb helyére tervezett, megmagyarázhatatlan teljesen érthető okokból Ermitázsnak keresztelt "kapszulakás" belmagasságban mindenképp felülmúlja majd a környékbeli paneleket, ráadásul többszintes lesz, ami menő. Elférni viszont ebben sem lehet majd: a dizájnercsapat szerint eséllyel indulnak a "Varsó legszűkebb lakása" címért, ugyanis a legtágasabb ponton faltól-falig 133 centiméter széles lesz a padló. Akárhogy is nézem, ebben a lakásban csakis oldalazva lehet majd közlekedni, ami amúgy élmény lehet, biztos írásra is inspirál, meg minden.

A dizájnerek ráadásul képesek voltak olyan mondatot is papírra vetni a látványtervekhez fűzött ismertetőben, hogy a lakás "will also fulfill a function of a studio for invited guests – young creators and intellectualists from all over the world." Magyarul, ilyen értelmiségi házibulikat is akarnak rendezni a srácok a kapszulában, ha megépül. Jó bulik lesznek, a hajnali körtáncot el lehet felejteni, az emeletek közötti vonatozás viszont talán megoldható, igaz csak egy irányba, mert a fordulást nem látom kivitelezhetőnek 133 centiméteren.

A földrengés intézménye pedig egy olyan riasztó lehetőség, ami miatt tutira nem költöznék ilyen szűk lakásba. Oké, Lengyelország nem a törésvonalairól híres, de ha csak egymillió az egyhez az esélye a földrengés bekövetkezésének, én akkor sem szeretnék ott lenni, amikor az egymástól amúgy sem túl távol lévő falak a két szomszédos panel kilengése miatt elkezdenek közelebb jönni.

Huhh, futkos is a hátamon a hideg, most hogy ezt az egészet végiggondoltam...

Megosztás

Ha magasról szarol a villanyszámlára, illetve ha kibogozhatatlan számodra a "minél-több-energiát-használsz-hűtésre, annál-inkább-melege-lesz-a-Földnek" egyenlet, vegyél légkondit. Használtat lehetőleg, aminek olyan a hangja, mint egy szovjet traktor-alkatrészekből összerakott helikopteré, plusz a kondenzvíz-elvezető csövet kérlek vezesd egyenesen az alattad lakó erkélyére, hogy az audio-élmény mellett a felmosás örömeinek is hódolhasson a marhája. Nyári aerobik az erkélyen, az.

Ha titokban az LMP-re szavaztál (a szomszédnak persze "éljen a gárdát" mondasz jó reggelt helyett), illetve - helyesen - spúr vagy, akkor ne. Ez esetben megsülsz, de néhány alapszabály betartása, kombinálva pár trükkel, segíthet.

Választhatsz rossz és rosszabb megoldások között. A végéről kezdjük a sort, a legrosszabbal. A vasutasok InterFrigo-nak hívják a módszert (szerintem): jéghideg vodka, jéghideg sörrel. Három óra alatt megiszol hatot, egyrészt belül leszel hideg (hűtőkocsi-hasonlat), másrészt a negyven fokban úgy fekszel ki a koktéltól, mintha nyílt pályán elütött volna egy százzal haladó, tizenöt kocsis szerelvény a képen látható, jól telepakolt vagonokból összerakva.

Ventillátorral kombinálva elég megyőző az eredmény, főleg, hogy semmit sem érzel a kánikulából, mert alszol. A módszer viszont kockázatos: a dehidratációtól kiszáradsz, előjön a vesehomok, ami görcsös fájdalmat okoz, felkúszik a vérnyomásod, álmodban ér az agyérgörcs, hosszabb távon elhülyülsz. Csak azoknak érdemes kipróbálni, akik már megjárták a hosszabb távot, de ők anélkül is tudják ezt, hogy itt ismertetném a módszert.

A kevésbé kockázatvállaló többségnek egy szabályt érdemes betartania: bármennyire is paradoxonnak tűnik, ne nyiss ablakot! A külső levegő felizzik a rengeteg betontól, ne engedd be a lakásba! A sötétítő függöny elhúzása igazából nem javít a helyzeten, de a placebo-hatás nem elhanyagolható. Egy ablak elé szerelt redőny jobb ötletnek tűnik, főleg jó világosra festve - talán visszaver valamit a napsugarakból, így azok nem jutnak a lakásba. Vigyázz! Az állandó sötét depressziót okozhat: menj le néha az alagsori garázsboltba, így egy kis napfényhez juthatsz.

Több érv is szól a szutykos, bejárati alkoholistákkal torlaszolt, más esetben utálatos kereskedelmi egységek mellett. Az első, hogy a nagyobb ABC messze van, meghalsz, míg odaérsz. Ha mégis odaértél és bemész, megfagysz, de legalábbis egy gyors tüdőgyulladásra benevezel, mert az ott dolgozók inkább húznak pulóvert, mint 20 fok fölé engedjék a klímát - gondolom úgy vannak vele, hogy nekik ez a kafetéria, a hideg.

Viszont a garázsboltban olyan rohadt forróság van az állandó ajtónyitogatás és a rendszeres ritmusban egyszerre betóduló utcai sörfogyasztók kipárolgása miatt, hogy a lakást egy ilyen rövid kisbolt-túra után már kifejezetten hűvösnek érzed majd. Az út közben keletkezett izzadságcseppekre - ismét csak tüdőgyulladást kockáztatva - közvetlen vetillátorszelet is ereszthetsz, pár percig jó lesz neked.

És végül egy semmire sem jó, de a panellakók körében rendkívül elterjedt módszert is meg kell említenem. Igen, az ablak elé fellógatott sötétítőfüggönyről van szó.

Igazi magyar paneltalálmány ez, a módszer elterjedése a kilencvenes évekre tehető. Az eredményességet hiteles mérések is igazolják. A fölöttünk lakó ezermester és egy kritikus, a fúrógép hangjára érzékeny szomszéd kis híján ökölharcba torkolló párbeszéde például így zajlott gyerekkoromban:

- Kimostad a függönyt, Jóskám?

- Két fokkal hűvösebb lett a lakásban!

- Majd szólj, ha le kell törni a jégcsapot az orrodról!

A poszt végére pedig a kötelező blogmodor: ti hogy hűsöltök a panelban?

Megosztás

 Nincs már messze a pillanat, amikor eljönnek Ők! Biztos vagyok benne, hogy hamarosan meglátogatnak minket a Civilizáció képviselői, hogy laza félmosollyal és az ujjukból kifröccsenő fénnyel negyed szempillantás alatt megoldják az emberiség összes problémáját. Szerencsénk van, velünk kezdik. Angyalföldön szállnak le, a Gyöngyösi utca végén, egy lakótelepi szökökútból átalakított űrkikötőben. Itt:

 

Megosztás

Legutóbbi, hirtelen felindulásból elkövetett posztommal erőteljesen megráztam a pofonfát: nem elég, hogy olyasmin gondolkodtam hangosan amihez nem értek, ráadásként ezt még le is írtam, így jogosítva fel az arra hajlamosakat, hogy elhaladóban a blogketrec mellett beköpjenek egy jóízűt a rácsokon.

Szerencsére mindenki kifújhatja magát, az Index vezető anyagként hozza azt a cikket, amiben bőven szó esik egy esetleges masszívabb földrengés panelházakra gyakorolt hatásairól is. Szakemberek, névvel címmel (úgy értem, tudományos fokozattal) mondják meg a tutit, hiánypótló munka, köszönjük!

 Dulácska professzor és a tanszéken megkérdezett több kollégája szerint nem kell félni a panellakásokban, még akkor sem, ha keletkezik egy-két repedés. (A beszámolók szerint egyébként a mostani földrengésben kárt szenvedett házak egy részében már korábbi repedések nőttek tovább.)

 

„A korábbi évtizedekben Magyarországon volt egy földrengések elleni műszaki ajánlás, amit akkor használtak, ha a beruházó kívánta. Viszont a panelházakra nem ajánlás, hanem kifejezett előírás született 1973-ban, amikor a magasabb panelek épülni kezdtek” – mondja a professzor. „Részt vettem ennek a műszaki előírásnak az elkészítésében, és bár nem számolt olyan erős földrengésekkel, mint a mostani uniós szabvány, a paksi erőművön kívül akkoriban egyedül a panelházak tervezésénél volt kötelező földrengésvizsgálat.”

Megosztás

Leginkább panelépületek károsodtak a ma szombat esti dunántúli földrengésben, derül ki az első hírekből. Az Index ezt írja:

A harmadik kerületben komolyabban a Huszti úton egy 11 emeletes panelház szerkezete sérült meg, és Oroszlányban is egy panelházban okozott kárt a rengés. A budapesti XI. kerületben, a Gazdagréti úton egy 10 emeletes épület sérült meg, a lépcső megrepedt, és egy-két lakás konyhájában és a szobájában is törés látszik a falon.

A világban tapasztalható csúnyább katasztrófák idején a magyar média rendszeresen körbehaknizza az építészszakmát. A hozzáértők ilyenkor azt fejtegetik, hogy bár nem úgy tűnik, de a panelek szerkezetükből adódóan sokkal jobban ellen tudnak állni a rengéseknek mint más épületek. Haiti kapcsán a Gazdasági Rádióban például ezt mondta egy szakértő:

Sokan a paneleket féltik leginkább az lyen fajta katasztrófától, de a lakótelepek építésekor már a hatvanas-hetvenes években is számoltak a földrengésveszélllyel és elég szilárd kötéseket alkalmaztak.

Hát, nem tudom. Laikusként én most azt látom, hogy a "kötések" valóban szilárdnak bizonyultak, mégis szinte csak panelházak sérültek meg. Fogalmam sincs mi ennek az oka, csak sejtéseim vannak: a nagy magasság miatt olyan kilengés következhetett be az épületekben, amit a rugalmatlan beton nem bírt kezelni és megtört.

Ez pedig nem túl megnyugtató annak aki eddig elhitte (én), hogy egy földrengés esetén tényleg "együtt tud mozogni" a rázkódó talajjal a panelház, mégpedig a beépített rugalmas acélszerkezetek miatt. Ezek szerint van ami együtt mozog, van ami nem. Gazdagréten a lépcső például most nem mozgott együtt a ház többi részével és megrepedt. Márpedig az emeleteket összekötő betonlépcső nagy és nehéz, nem szeretném, ha a fejemre esne.

Még szerencse, hogy ilyesmi most sem történt sehol.

UPDATE: A hvg.hu cikke szerint nagyon kicsik szerencsére a panelházakban keletkezett károk, lakóknak sehol sem kellett elhagyni az épületet. Gazdagréten például már régebben megvolt a lépcső repedése, csak most nagyobb lett, állítják a lakók. A többi helyen pedig csak a vakolat sínylette meg a rengést, írja a cikk.

Közben az origo.hu tavalyi - természetesen a haiti katasztrófa kapcsán íródott - cikkében találtam ezt: "A külső kerületekben lévő panelházak dobozos szerkezetük miatt valószínűleg állva maradnának (egy Richter-skála szerinti 7-es erősségű rengés esetén)." A vicces kedvű Origósok még "fotószimulációkat" is készítettek akkor:

Nos, úgy tűnik remény éppen van, már csak azt nem értem, hogy honnan a fenéből repültek a képen látható lakótelepre az autókat összezúzó terméskövek?

Megosztás

Úgy olvasom, tüntetésre készülnek Székesfehérváron a Vásárhelyi úti lakótelepen élő kihűlt emberek. A helyi fűtésszolgáltató ugyanis a lakók tartozására hivatkozva elzárta a csapokat. Megint.

Bonyolult és szövevényes ügy ez az egész, én is foglalkoztam már a történettel itt a Panelblogon. Legyen elég összefoglalásként annyi, hogy a fűtést egy kis seychelle-szigeteki szolgáltató biztosítja, a cég szerint pedig néhány köcsög lakó sose fizet, ezért az egész telep büntit érdemel. A rendszer értéke viszont valóságos közgazdasági csodát produkál, mert a fogyasztók fizetési hajlandóságával fordítottan arányos módon növekszik: tavaly még harmincmillióért kínálta a szolgáltató a cuccot az önkormányzatnak, idén már 90 milliós árról fantáziált. Mondom, aranyos sztori, a fenti linken vannak a részletek.

Most a közgazdasági aspektusoknál nem kevésbé bonyolult, a posztmodern közéleti performanszművészet magasságait karcoló szimbolikával szeretnék foglalkozni, ami ezt az egész ügyet körbelengi.

Ott van mindjárt a cég neve. Hogy hívják azt a vállalkozást, amelyik abból akar sok pénzt keresni, hogy rendszeresen elzárja a fűtést télen? Na, hogy? Hát úgy, hogy STOPPING Kft. Azért ez óriási nem? Fogékony vagyok az életre kelt szóviccekre, és tudom, hogy a valóság tulajdonképpen egy nagyra nőtt szociopata csecsemő, és a kis rohadék mostanában elemében van: jelen esetben is csak nézek bamba tekintettel magam elé, és ízlelgetem a mondatot, ami úgy szól, hogy "már megint LEÁLLÍTOTTA a fűtést a STOPPING, bazmeg". (Mellékszál: ugyanezt a bénító, de mégis jóleső zsibbadást éreztem, amikor megtudtam, hogy a Nemzeti Kábítószerügyi Koordinációs Igazgatóság vezetőjét Portörő Péternek hívják.)

A másik, még zseniálisabb véletlen, hogy az egész történet egy kis darab elmúlt rendszerben játszódik. A lakótelep ugyanis egy félkész állapotban elhagyott szovjet laktanya, aminek az építését mi, magyarok fejeztük be. Hát, így sikerült. Omlik össze az egész a fejünkre, szaródik el minden, cinizmus, gazemberség, és gonosz butaság lesz az úr.

Bármit mond a feljelentett felbujtó, attól félek igaza van Mr. Cohen-nek az Observer-től: büdös van itt. Csak sajnos az ilyesmivel közmondásosan együtt megtapasztalható meleg valahogy időközben eltűnt.

Megosztás

A mai gyerekek biztos nem láttak ilyen építkezést:

A kép a Retronóm blogról származik.

Nos, egy doboz legóval nincs veszve a múlt:

(A kép katalógusból szkennelve.)

Mikor megláttam a fentebb szkennelt katalógusképet, kihagyott egy pillanatra a lélegzetem. Nem csoda, a hirtelen időutazás sokkoló: 1984-be repültem vissza, mi már beköltöztünk tavasszal a lakótelepre, de mellettünk még építettek egy utcát. Nem házat, hanem tényleg egy egész utcát, szalagházastól, játszóterestől, parkolóstól. A srácokkal a kemping bicaj kormányára támaszkodva, megengedhetetlenül szűk rövidnadrágban néztük a szinte testközelben zajló daruzást, ahogy kisebb nagyobb gyufásdobozokat emeltek a helyükre. Időnként valamelyikünk jelentőségteljesen megjegyezte: az ott egy konyha lesz. Mindent tudtunk a világról.

És akkor most itt van ez a legó, daruzni is daruznak ezerrel, lehet, hogy épp a konyha kerül a helyére?

(A kép katalógusból szkennelve).

Csak fantázia kérdése.

El tudsz képzelni annál nagyobb élményt, mint hosszú téli estéken újra felépíteni a gyerekkel a miskolci Avast? A budapesti Havannát vagy Békásmegyert? A szolnoki Szecskát? Közben mesélni neki a saját gyerekkorodról? A kemping-bicajról meg a rettenetes rövidgatyákról?

Ha nem, szaladj el valamelyik játékboltba, még maradt pár napod Szentestéig!

Megosztás