Sok szó esett mostanság azokról lakótelepi a tahókról, akik hangoskodnak. Azokról a tahókról viszont még nem beszéltünk, akik messiásként hisznek saját magukban, és azt gondolják, hogy nekik minden áron fenn kell tartani a rendet, jelentsen az bármit is.
Képesek becsöngetni a szomszédhoz, ha az meg van fázva, és hangosan mer krákogni. Szólnak neki, hogy hagyja abba. Minden érkező vendégtől megkérdik, hova megy. Ha abban a szerencsében van részük, hogy bevághatják az orra előtt a bejárati ajtót, be is vágják. Külön szép, hogy a húsz éve helyben lakókkal is simán megcsinálják ugyanezt, majd az üveg mögül kidüllesztett szemekkel magyarázzák, hogy "ha itt lakik van kulcsa, ha meg nem, akkor csöngessen."
Egyik barátom pechjére egy települési önkormányzatnál dolgozik, ráadásul olyan városban, ahol meglehetősen sűrű a paneldzsungel. Nos, az ő történetei közül kiemelkedik annak az embernek az esete, aki rendszeres időközönként, hol szóban, hol írásban azzal kereste fel a hivatalt,hogy a fölötte lakó tereget a saját erkélyén. Ez a feljelentőnek nagyon nem tetszett.
"Berepül a gombás pinaszőr még az ablakon is" - ez volt a szavajárása. Rendes birtokvédelmi ügyet sikerült kiprovokálnia ezzel az egy mondattal. Elismételte az ellenérdekelt fél előtt is. Egyszerűen eluralkodott rajta a gombás szőr pszichózis.
Az ilyen emberekkel szemben hatástalanok a rendcsinálás fegyverei. Egyszerűen azért, mert mindig mindenütt ott teremnek. Kinyitnád a kismegszakítóhoz* vezető kapcsolószekrényt? Akkor jön fel a lépcsőn! Összeragasztóznád az ajtaján a zárat? Otthon van, és a legkisebb zörrenésre is előugrik a lakásból. Mindig figyel, mindig éber, és igen, állandóan, gusztustalanul, bántóan józan.
Egyetlen dolgot lehet tenni. Nem foglalkozni vele. Az idegesíti. És onnantól már csak annak kell drukkolni, hogy ő hamarabb kapjon agyvérzést, mint te.
* nem kismeKszakító :)