Ezért tényleg kár volt felnőni. Tizenöt évesen a szolnoki lakótelepi nyárban elég volt bemászni a gimnázium kerítésén, egy kisebb méretű kulccsal megnyitni a kerti locsoló földbe rejtett csapját, spriccelt a víz, ugráltunk a vizes fűben, vizes a gatya, lányokon vizes a póló, nem hiányzott a dögönyöző. Ha mégis nyakig akartunk ülni a vízben, irány a Zagyva, a folyó persze büdös, de az meg ugye poén.
Most meg strand kell, ha nem is dögönyöző, de vízforgató legalább. Meg kabin. Budapesten, közelebbről Pünkösdfürdőn, a panelházak tövében, minden hétköznap öttől zárásig (persze, mert így féláron van, hahaha) meg is kaphatjuk. Ha akarjuk. Akarjuk.
A strand csodaszép. Uniós. A személyzet lakótelepi.
Belépéskor verőfényes napsütés, jegyvásárlás után közvetlenül leszakadó ég. Volt ilyen mostanában, hogy rohadjanak meg a klímaterroristák, mindahányan. Tíz perc múlva már csak csöpög, de azért még mindig jó idő van. Akkor menjünk, több időt ne vesztegessünk. Kabinos néni ideges. "Most akarunk menni?" - kérdezi. "Most" - válaszoljuk. "Csöpög az eső" - mondja. "A medencében így is-úgy is vizesek leszünk", mondjuk. Remeg, magában beszél, kabint nyit.
Átöltözünk, már csak nem is csöpög - nahát -, megyünk a vízbe. Jó. Nagyon jó. A medence is, tiszta, kevesen vannak, nincs tele teljesítménykényszeres öregasszonyokkal, akik legszívesebben felkennének a falra, ha lassan úszol. Lehet nyugodtan lenni. Kábé egy óráig, ekkor megint elkezd erősebben esni. Ingerküszöböt meghaladja, kimászunk, kabinoknál, védett helyen várunk. Kabinos néni mosolyogva jön, hogy akkor megyünk-e. Hét óra van ekkor, nyolckor zárnak. Mondjuk maradunk, hátha... Remegni kezd, magában motyog. Mosoly nincs.
Persze a szekuritis ember haverjai már mennek. Nem baj, majd holnap - mondják. Ingyen, hogyne. A kopasz bekiabál a szigorú arcú barátnőjének a kabinba: "kijössz meztelenül?" Az eső nem csillapodik. "Szauna!" - súgja fülembe kedvesem. Nagy ötlet, menjünk. A szauna jó. Nagyon jó.
Ajánlott idő: 10 perc - ez van az ajtóra írva. Nem tudjuk megszegni a szabályt, mert 07:20-kor kikapcsolják. Negyven perccel zárás előtt. Megyünk a kabinhoz. Igen, öltözni. Kabinos néni mosolyog. Szemetek vagyunk. Külön-külön készülődünk. A kabinos néni szatyorral a kezében remeg. Motyog is, persze. 07:40-kor kilépünk a strand kapuján. A kulcs már a nagykapu zárjában. Erőteljesen dallamos "viszont látásra" köszönés, értjük.
Rossz hírünk van: a strand annyira szép, a víz annyira jó, a szauna annyira kellemes, hogy megyünk még. A személyzetet meg kibírjuk. Panelban lakunk, láttunk már durvábbat is.
