Egy korábbi, távfűtési problémákat boncolgató (felszínen kapargató) bejegyzés kapcsán jelentősebb kommentroham bontakozott ki a Panelblogon. A hozzászólások közül most kiválogattam azokat, amelyekről szerintem érdemes megkérdezni a Főtáv embereit is. Egyikük Sperla Ervin néven szólt hozzá korábban a témához, felajánlva segítségét a többi kommentelőnek, másikuk balogr néven szállt be már eleve a vitába - ő Balog Róbert, a Főtáv szóvivője. Kettejüknek ezt az e-mail-t küldtem:

A kukás a nagyobb lakótelepek élő lelkiismerete. Jelemzően olyan helyeken kísért, ahol hétvégén is össze kell szedni a szemetet.

Erre a napokban döbbentem rá, mivel betegségből kifolyólag ágyban voltam kénytelen feküdni és reggel csak későn tudtam felkelni az otthoni (értsd: szolnoki) panelban. A hangsúly a "későn felkelni" kifejezésen van.

A kukás ugyanis hétköznap hagyja aludni a valószínűsíthetően éjszakai műszakból hazatérő munkaerőt. Gondolom az "ocsúval" - hétköznapi ivászatból ágyba szédülő főskolásokkal, hajnalig sör mellett bambuló, majd délben rántottát készítő munkanélküliekkel, vagy olyan gyenge beteg szarokkal mint én - ilyenkor illendőségből nem törődnek.

A hétvége viszont, de méginkább az ünnepnap - főleg ha hétfőre esik - az övék. Ilyenkor valahogy nagyobb gázzal tudnak csak befordulni a sarkon a "Rotopress", "Europress" vagy "Variopress" feliratú teherautók. Ekkor a szemeteskonténert is szélesebb ívben kell a kocsi hátuljához ráncigálni. A kukásoknak nyilván az jelenti az ünnepet, hogy hárommal többször csaphatják a raktér pereméhez a felfüggesztett tárolókat. Előfordul, hogy közben buzdítják is magukat: "kur-va-anyátok" - szól a vers az utolsó három csattanásnál. A földszinti lakásokban - szegedi számozással: első emeleten - kiválóan lehet az ilyesmit hallani.

Békásmegyeren pedig az ürítés végét jelző berendezés romlott el egy kukásautón most hétvégén: mi másért ordibáltak volna a sofőrnek hátulról, hogy "hoooopp"?

Valószínű, hogy a plebejus, munkakulturált lelkiismeret űzi a kukásokat hangoskodásba. Mer' nehogymá' aludjon a sok patkány! Főzzön, húzzon ki a telekre, menjen autót porszívózni, vagy kezdjen magával valamit a lusta disznaja, már hét óra is elmúlt! Vannak akik még ilyenkor is szagolják a szarszagot, mások meg alszanak? Hát nem!

Lehet persze, hogy nincs igazam, és csak a láz miatt tűnt halkabbnak a múlt hét szerdai kukás, mint az állandó szombati. Nemsokára viszont újra hétvége (ugye?), és akkor lehet tesztelni megint. Az ünnepnapokat pedig legközelebb Pünkösd hétfőn próbálhatjuk ki.

Egy dél-budai panellakó barátom mesélte múltkor, hogy érdekes fordulatot vett a forradalminak beharangozott lakógyűlés. Egy ilyen esemény önmagában is kabarészerű, amikor hirtelen kiderül, hogy mindenki villanyszerelő, közgazdász és térfigyelő kamera egyben, de ha a házmester forradalmat hirdet, akkor ott garantált a szórakozás. A haver ezért el is döntötte, hogy a Comedy Central-ról élőre vált, és megtekinti a rögtönzött dumaszínházat. A forradalom célja pedig nem más, mint a gonosz Főtáv elzavarása - lett volna.

Nocsak, nocsak, levelet hozott a posta, a panelblog@gmail.com-ra! Akár nyithatunk egy panelhomár rovatot, hogy az egyáltalán nem meglepő átveréses eseteket kibeszélhessétek magatokból. Volt már szó vízzel permetező csótányirtókról, nem takarító házkezelőről, most pedig egy klasszikus beleszarós történettel találkoztunk, bónusz tanulsággal a végén. Íme.

Szerencsére egy paraszt sem talált még fejbe csapágygolyóval, miközben galambokat csúzlizott, de szerintem a kipöckölt cigicsikk után ez sincs már messze. Megelőzendő a bajt, megpróbálok egy kicsit segíteni, annál is inkább, hogy a múltkori poszthoz érkezett kommentek között volt egy idevágó kérdés:

A garázsbolt intézményét mindig van ok elsiratni, először ugye azért, mert jön a gonosz multináci, aztán majd nem lesz pénze a tulajnak használt BMW-re. Aztán meg azért, mert az eu jön, és ha a macskazabáló trianongeci bürokratája beveri a fejét a plafonba, bezáratja az egész kócerájt. Következmény, lásd fentebb.

A garázsbolt viszont valahogy sosem akar megszűnni. Biztos sok szakdolgozat születhetne a mezőgazdasági főiskolák varázslatos elnevezésű pénzügy szakirányain a témában, én azonban megpróbálom rövidebben összefoglalni az okot: az üzletek tulajdonosai valahogy mindig találnak az éppen forgalmazottnál olcsóbb, ezzel arányban igénytelenebb és károsabb féldecis szeszesital-fajtákat. Ez az üzleti modelljük.

Lucifer-likőr. Halálfejes rum. "Izű szeszesital". Víz, finomszesz, aromák, színezék.

A különleges árukínálathoz pedig különleges igények társulnak. Van, aki csak itt kap hitelt, van, aki hallucinációi miatt már fél a nagyobb boltokba bemenni. Szegeden olyat is láttam, hogy az öreg már a másodiktól a lépcsőház aljáig tartó pár métert is megspórolta. Kihajolt az ablakból trikóban, mosdatlan feje messziről fénylett a napsütésben. Nézelődött, rá-rágyújtott. Zsolti a boltos időnként felkiabált neki, hogy "kell-e valami Zoli bá'?" Az öreg ilyenkor leszólt, hogy egy fél vodkát felküldhetsz, ha gondolod. Aztán eltűnt egy kicsit a lakásban, majd egy spárgára kötözött kosárral tért vissza. Benne a pénz, leengedte, Zsolti belepakolta a cuccot plusz az esetleges visszajárót, aztán már ment is fölfele az életmentő nedű.

A lakók is hozzászoktak két borulás után, hogy Zoli bácsi ablaka alatt teherlift üzemel, a balesetveszély miatt érdemes kerülni.

Sok szó esett mostanság azokról lakótelepi a tahókról, akik hangoskodnak. Azokról a tahókról viszont még nem beszéltünk, akik messiásként hisznek saját magukban, és azt gondolják, hogy nekik minden áron fenn kell tartani a rendet, jelentsen az bármit is.

Képesek becsöngetni a szomszédhoz, ha az meg van fázva, és hangosan mer krákogni. Szólnak neki, hogy hagyja abba. Minden érkező vendégtől megkérdik, hova megy. Ha abban a szerencsében van részük, hogy bevághatják az orra előtt a bejárati ajtót, be is vágják. Külön szép, hogy a húsz éve helyben lakókkal is simán megcsinálják ugyanezt, majd az üveg mögül kidüllesztett szemekkel magyarázzák, hogy "ha itt lakik van kulcsa, ha meg nem, akkor csöngessen."

Egyik barátom pechjére egy települési önkormányzatnál dolgozik, ráadásul olyan városban, ahol meglehetősen sűrű a paneldzsungel. Nos, az ő történetei közül kiemelkedik annak az embernek az esete, aki rendszeres időközönként, hol szóban, hol írásban azzal kereste fel a hivatalt,hogy a fölötte lakó tereget a saját erkélyén. Ez a feljelentőnek nagyon nem tetszett.

"Berepül a gombás pinaszőr még az ablakon is" - ez volt a szavajárása. Rendes birtokvédelmi ügyet sikerült kiprovokálnia ezzel az egy mondattal. Elismételte az ellenérdekelt fél előtt is. Egyszerűen eluralkodott rajta a gombás szőr pszichózis.

Az ilyen emberekkel szemben hatástalanok a rendcsinálás fegyverei. Egyszerűen azért, mert mindig mindenütt ott teremnek. Kinyitnád a kismegszakítóhoz* vezető kapcsolószekrényt? Akkor jön fel a lépcsőn! Összeragasztóznád az ajtaján a zárat? Otthon van, és a legkisebb zörrenésre is előugrik a lakásból. Mindig figyel, mindig éber, és igen, állandóan, gusztustalanul, bántóan józan.

Egyetlen dolgot lehet tenni. Nem foglalkozni vele. Az idegesíti. És onnantól már csak annak kell drukkolni, hogy ő hamarabb kapjon agyvérzést, mint te.

* nem kismeKszakító :)

A múltkori poszthoz fűzött kommentekből kiderült, hogy a kismegszakító: fegyver. Éjszakai mosás, porszívózás, zenehallgatás esetén lehet bevetni.

"Simán, lakáson kívül van úgyis" - mondja szemig jimmy. "Panelban lakni ősi román szokás. Én is gyakoroltam 25 évig. Valaki említette a kismegszakítót, azt is gyakoroltam a felettem lakó ájult-részeg szomszéddal szemben, így behatolás nélkül le lehetett kapcsolni a bömbölő tévéjét" - teszi hozzá Leonard Zelig. Azso nem tudja mi az, szerencsére Borcsika segít neki: "Biztosíték. ha a lakáson kívül van a kismegszakító tábla, akkor oda kell menni, oszt lenyomni. jó eséllyel mire talál gyertyát, meg ilyesmit, addigra a szomszéd el tud aludni :-) de ettől nem fog kapcsolni, sőt vérig lesz sértve."

A kismegszakító tehát a nehéztüzérség. Kézifegyverek: seprűnyél (plafonhoz), fenőkő (kiválóan, nagy hatásfokkal lehet vele ütni a radiátorcsövet). Csúzli: felmész és szólsz...

Azt viszont senki nem gondolná, hogy a lépcsőházi dzsungelharc napalmja, ami mindent visz, nem más, mint a rágógumi.

Kamaszként alkalmaztam először. Fúrt a fölöttünk lakó, egész hévégén. Végigfúrta az egész gyerekkoromat. Kisebb koromban írtam miatta, nem bírtam a hangját, féltem tőle. Szüleim hiába kérlelték, fenyegették, dulakodtak vele: ő a házirendre hivatkozott és fúrt tovább.

Forrófejű tizennégy évesen már nem sírtam, hanem átvettem a kezdeményezést. Rágózni kezdtem, bevettem egyszerre négyet is, aztán felmentem a fúrómániás ajtajához, hogy szóljak, hagyja abba. Nem hallotta a csengőt. Nyomtam folyamatosan, de nem hallotta. Tovább nyomtam, ő ugyanezt tette a lakásában a fúróval, de én ekkor már a rágóval is dolgoztam: szép komótosan, hatalmas lelki nyugalommal és nagy odafigyeléssel nyomkodtam befele az egészet a csengőkapcsoló réseibe. Mikor végeztem, a csengő úgy maradt benyomva, a nyálas rágó odapasztotta. Csak az undorító massza kikapargatásával, vagy cserével lehetett újból használható állapotba hozni.

Öt perc után a fúrás abbamaradt. És nem kezdődött újra legalább két hétig.

A lakásnak szépnek, csinosnak és tisztának kell lennie a benne lakókkal együtt, erre néhány háziasszony este tíz óra környékén jön rá, mikorra befejezi az üvöltést gyermekével, illetve élete párjával.

Az egyik fontos dolog, ami ilyenkor nem tűr halasztást, a porszívózás. A hitelre vásárolt MediaMarkt-os hiperszűrős cucc persze rögtön a garancia lejárta után két nappal tönkrement. Elő kell hát venni a beépített szekrény aljára gondosan bespájzolt Rakétát, aminek a hangja valóban emlékeztet névadójára: olyan érzése van az embernek, hogy az ötödiken egy észak-koreiai diverzáns egység épp az "éjszakai rajtaütés lökhajtásos eszközökkel" munkacímű hadműveletet gyakorolja. A szomszédok kábé 10-15 perc után kezdik komolyan venni a dolgot, és kétségbeesve keresnek fedezéket. A takarítás nem tart sokáig, de a sokk miatt képtelenség utána elaludni. A háziasszonynak viszont sikerül, ezt onnan lehet tudni, hogy három emelet hallgatja jóízű horkantásait.

A mosás szintén nem várhat, az RTL-es Jackie Chan film után neki kell kezdeni annak is. A porszívózással szemben annyi előnye mindenképp van, hogy rövid, vagy közepesen hosszú könyveket simán kiolvashatunk, míg a felettünk lakó kitisztítja ruháit - a gyapjúnak hazudott kínai műszál kímélő előmosást is igényel, ugyebár. Mikor pedig épp csukódna le a szemünk, mert végül  hozzászoktunk a túlterhelt dobbal küzdő villanymotor ütemes zúgásához, jön a slusszpoén: a rosszul kiegyensúlyozott gép centrifugálásba és ezzel együtt vitustáncba kezd. Az őrülten ugráló masina, és az így kiváltott vasbeton-dübörgés garantáltan kipeckeli szemünket az éjszaka hátralévő részére.

A reggeli turmixgéphang megváltásként jön el, pontban fél hatkor.

Nem is vágták, inkább gyökerestől kikaparták a földből, nyoma se maradjon.

Egy ringlószilvafáról van szó, a szolnoki lakótelepen. Gyakorlatilag velem együtt nőtt fel, érzékenyen érintett hát egy ideig az eltüntetése, de aztán beláttam: nem lehet mit tenni, ha a buta csürhe elindul, az "események láncolata" feltartóztathatatlan. Húgom is csak azért kiabált egy keveset, mert ő még otthon lakik, és úgy nehezebb megküzdeni azzal az élménnyel, hogy kivágtak egy fát, amit szerettünk. Aminek gyümölcsét a faluról városba került édesapánk szedte - szigorúan csak annyit, amennyit az erkélyről elért, hogy másnak is jusson.

Dehát, nem jutott mindenkinek, talán ezért kellett elbánni a fával. Persze, amíg apám nem kezdte el szedni, senkinek nem tűnt fel a gyümölcs - ott rohadt meg a földre hullva az egész. Akkor kezdett rájárni a többi lakó is, mikor meglátták a vödrünket az egyik ágon. A garázsboltban söröző alkoholisták először röhögtek, aztán meg anyáztak, hogy mit képzelünk mi.

De az is lehet, hogy zavarta az öregasszonyt, aki a földszinten lakik, és valójában meg van sértődve a világra, mert a gyerekei diplomás emberek, ő meg ott lett felejtve a lakótelepen. De ezt nem emlegeti, inkább feljárkál a fölötte lakóhoz, mert szerinte miatta ázik a plafon. 10 éve járkál fel, 10 éve derül ki minden alkalommal, hogy senki nem áztatja el. A ringlót szedő gyerekekre is mindig rászólt. Mert a gyerekek ne játszanak, ne másszanak fára. Mert akkor a saját gyerekei jutnak eszébe.

Végül elhatározásra jutottak. A "kemény mag" (mínusz öregasszony) összeállt, reggel nyolctól délután kettőig - ahogy szoktak, egy ebédszünetet közbeiktatva - ittak a garázsboltban, aztán nekigyűrköztek: gyökerestől kitépték a fát.

Nagy dolog ez! Kilencven óta nem dolgoztak semmit!