Nem ismerem a budapesti Wekerle-telepet, így abban sem vagyok biztos, hogy az alábbi történet panelházban játszódik-e. Mindenesetre a levélíró engem talált meg, hogy segítséget kérjen.

A szomszédok ugyanis meglehetősen bizarr eszközöket választottak 70 éves édesanyja őrültebe kergetésére: olyanról még én sem hallottam, hogy valakinek olajos vízzel locsolják a lakása előtti területet, vagy bogarakat szórjanak az ajtaja elé. Bár ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy az egyik lakó folyamatosan egy ásóval hadonászik az udvaron. A hétköznapi horror további jelenetei B. Zs. leveléből:
 

Tisztelt Uram,

édesanyám 70 éves, társasházban lakik, és megkért hogy írjak Önnek, talán tud tanácsot adni az ő esetére.
Wekerlén lakik a XIX. kerületben egy 12 lakásos társasházban. Az elején nem volt semmi gond, mindenkivel jóban volt. A ház társadalmi felépítése: lakik ott egy 80 éves hölgy, aki 2 lakásnak a tulajdonosa. Ő irányítja az ottlakókat. Van 2 - mondjuk úgy - hűbérese, az egyik édesanyám felett lakik, a másik meg a fenti szomszéd mellett. Bármi történik a 2 lakást tulajdonló hölgy mondja meg mi lesz egy-egy trsasházi szavazás végkimenetele.

Azután kitört egy verekedés 2 szomszéd nő között egyik kb 50 a másik 70 éves. A ház úrnője a 70 éves pártjára állt. Lévén édesanyám látta hogy a 70 éves rohanta le az 50 évest egy kamu indokkal - nem tudom mi volt az -, megvédte az 50 éves nőt. Onnantól kezdve a a következő dolgok történtek, a teljesség igénye nélkül:

- olajos vízzel locsolják a lépcsőjét,

- verik a vakolatot a ház oldaláról, ahol ő lakik - sehol máshol,

- betörtek a sufnijába, elvittek 2 kerékpárt,

- betörték a bejárati ajtó ablakát miután rácsot szereltetett fel, a felső szomszéd éjszaka dübörög- ugrabugrál a padlón,

- Vegyirtóval permetezik a gyümölcsfáit, hogy kiszáradjon mind,

- Mindenféle bogarakat szednek össze és odaszórják az ajtó elé.

A fenti lakó naponta órákon át kalapál, azt mondja diót tör. Amennyi diót megtör minden nap évek óta, azzal nemzetközi diókereskedelmi hálózata lehetne, ugyanis egyetlen diófája van a kertben.

3 évvel ezelőtt amikor külföldön voltam 1 métert elvettek a kertünkből, amikor édesanyám vissza akarta állítani az eredeti helyzetbe, ásóval fenyegette meg a felső szomszéd hogy kiloccsantja az agyát. Kicsit később majdnem be is váltotta a fenyegetését, aki szerencséjére megbotlott, így elkerülte az ásó. Csak úgy menekült meg hogy berohant a lakásba, és bezárta a rácsot, ám a felső szomszéd követelte hogy nyissa ki az ajtót... fejbeverés végett.

A legutóbbi szópárbajkor édesanyám újból átélt egy támadást. Megint ásóval, ám most édesanyám ellökte a támadót, aki elesett és beverte a fejét a betonlépcsőbe. Beperelte édesanyámat, hogy az életére tört, mivel a füle mögött felszakadt a bőr és össze kellett varrni. Habár senki sem látta a verekedést-lökést, tanúi vannak a 2 lakásos tulaj és a mellette lakó személyében.

Lesz hazugságvizsgálat, és jelenleg tart a tárgyalási előkészület. A szomszédok hazugságától függ, hogy édesanyám börtönlakó lesz vagy sem. Ugyanis senki sem mer ellentmondani a 2 lakást tulajdonló nőnek, aki az oszd meg és uralkodj elvet folytatja. A lakást 3 éve áruljuk, de nincs vevő. Jelenleg megint nem vagyok Magyarországon, így nem tudok jelenlétemmel biztonságot szolgáltatni édesanyámnak. Érdeklődni szeretnék az ő kérésére, hogy ilyen helyzetben mit lehet csinálni? Áldozattá nem akar válni, viszont nem hajlandó meghajolni a többiek előtt.

Köszönettel,

B. Z.
 

Érdeklődésemre a levélíró elmondta, hogy tettek már feljelentést, de a többi lakó közönye és az érintettek összezárása miatt a rendőrség sem jutott előre. A bizonyítékgyűjtéshez pedig jogszerűen nem szerelhetnek fel kamerát, mert ahhoz a többi lakó beleegyezése is szükséges. Itt akkor megáll a tudomány? Mert az ész mindenképpen.

(A levelet szerkesztve közöltem, ide kattintva olvasható az eredeti változat - Telepi)

Megosztás

Két típusba sorolhatók a panellakók, a csoportok pedig egy nagyobb, úgynevezett vörös riasztásos vihar esetén jól elkülöníthetően megmutatják magukat. Az első szegmens az ún. élhetetlenek:

Ők azok, akik képtelenek kihasználni az imént például Békásmegyeren is lezajlott özönvízben rejlő lehetőségeket, és kínos lassúsággal, autóra, járókelőre ügyelve mennek keresztül a padkától padkáig tartó, buszmegálló partját nyaldosó 20-30 centi mély tócsán.

Nem így a belevalók:

Ők kíméletlenül kihasználják az ingyenes autómosás lehetőségét, és ebben nem akadályozza őket az esetleges gyalogosok közvetlen érintettsége sem.

Mondjuk, ha valakit elkapott egy ilyen helyes kis szupercella, esetleg beázott a lakása, és éppen segítségért siet, netán a villanyt kellett kikapcsolni, mert a lépcsőház aljában áll a víz, nos, annál nyilván nem oszt-nem szoroz az újabb hidegzuhany. Jól mégsem esik, na.

És a tudat csak egy kicsit vigasztaló, hogy annak a szarnak úgyis rohad az alja, a kegyelemdöfést pedig nyilván ez a mutatvány adta meg a szovjet vasnak. 

Megosztás

Nincs mese, híres leszek: egy tévés szereplést megpróbáltam elsunnyogni, de most itt van: Kultúrház, május 2-i adás. A belinkelt oldalon látható az archívum, a beágyazott mediaplayer mellett bal oldalon, felülről a harmadik linkre kattintva lehet elindítani a mozit. Kábé a műsor közepén van egy riport a panelekről, abban szólalok meg én pár másodperc erejéig. Képernyőre termettem, az egyből látszik.

Most meg megyek a Kossuth Rádióba. Ma, azaz május 21-én pénteken délután négytől vagyok a Közelről című műsor vendége, élőben. A téma: szomszédság.

Lesz miről mesélnem, hehe.

Halgassa meg, aki szeretné!

Megosztás

Reggel óta azon gondolkodom, hogy menő-e a lakótelep közepén árvíz miatt keletkezett sebes vizű folyócskán raftingolni, vagy sem.

A miskolci Kilián-telep néhány kalandvágyóbb lakója ugyanis a beszámolók szerint azt találta ki, hogy kihasználja a katasztrófa kialakulásának pillanatában adódott kegyelmi állapotot, és kielégíti utazás- és költségigényes hobbiját, a vadvízi evezést. Helybe jött a Niagara, hurrá!

Tudom, hogy ugyanabban a városban meghalt egy ember a Szinva-patak áradása miatt. Tudom, hogy az egész országban ezreket kell kitelepíteni, mert több hónapnyi eső hullott le pár óra alatt. Tudom, hogy egyes településeken hamarosan hivatalosan is életbe lép a katasztrófahelyzet. Nagyon nagy a baj, minden épképzláb ember segítségére szükség van, hogy ne legyenek újabb halálos áldozatok. Mindezt tudom.

De, ha a baj már úgyis bekövetkezett, és az ellen a gépekkel jól felszerelt tűzoltók is alig tudnak tenni valamit, bármennyire hősiesen is küzdenek, akkor mi lehet egy civilizált és jó humorú lakótelepi ember válasza a természet kihívására?

Még jó, hogy bemutat a tomboló elemeknek, és a lehető legszürreálisabb módon csap még pár percnyi felhőtlen, erőnlét- és adrenalinszint-növelő mókát. Ezután nekiáll megregulázni a gobális felmelegedés, bűnös életmód, felsőbb hatalmakkal való szembeszegülés vagy ki tudja milyen okból bosszúállóvá változott patakot.

Én azt gondolom, ez jó válasz.

Remélem, hogy hamarosan vége lesz ennek az őrületnek, és a károk gyors, hatékony helyreállítása után leginkább már csak a hasonlóan vicces történetek maradnak meg a kollektív emlékezetben.

Megosztás

Egy idézettel kezdenék, amit a Zalai Hírlapból másolok ide. A cikk a nagykanizsai esetről számol be, ahol a szél lefújta egy panelház faláról a szigetelést, ripityára törve az utcán parkoló autót:

-Még belegondolni is rossz, mi lett volna, ha éppen itt tolom a babakocsit - mondta jóval távolabb az a fiatalasszony, aki láthatóan még mindig a történtek hatása alatt állt, s levegő után kapkodva beszélt arról a körülötte lévőknek.

További képek a Zalai Hírlap galériájában: kattintson ide

Hát, ja. Inkább ne is gondoljunk bele, hanem olvassuk tovább a cikket, mi a "válasza" erre a szigetelést felhelyező cég vezetőjének, bizonyos Fejes Tibor úrnak:

Feltételezése szerint talán a ragasztóanyag nem köthetett meg eléggé, mert a ház felújítását már hidegebb időben, tél eleji időszakban végezték el.

Köszönjük a gyorstippet, nyugodtabbak vagyunk, felsóhajtottunk mintegy megkönnyebbülten. Az a kurva hideg, az tehet róla, a fene egye meg, de tényleg.

Viszont, hogy ez az ijesztő hír se múljon el nevetőgörcs nélkül, ez az ember nem kertel, kimondja: ő és cége szakmai presztízskérdést csinál a helyreállításból.

A magam részéről nem is vitatom a becsületbeli ügy súlyát, de könyörögve kérem a nagykanizsai polgárokat: valaki mutasson Tibornak egy hőmérőt, és ha nem lehetetlen a feladat, a működését is próbálja neki elmagyarázni, különben megint baj lesz, ha munkához lát!

Köszönöm.

Az építésszakma rendesen orrnyergen fejelte a fújpanelozókat, mikor idén először lakótelepi házakat is díjazott az "Év homlokzata" versenyben. Az eseményt egyébként az teszi különösen szürreálissá, hogy a zsűriben ott ült maga Ráday Mihály, aki minden bizonnyal saját kezével röffentené be a vezérdózert egy lakótelep-rombolási autodafén.

Kemény lehetett a küzdelem na, de végül Angyalföld szépe, a szegény családban felnőtt Tomori Pál utcai panel győzött:

Fotó: Év Homlokzata

A zsűri a következő indoklást tette a Népszabadság Online beszámolója szerint:

"Érdekes kísérlet, mert színtervében nincs hagyományos rajzolat, a megvalósítás pedig komoly kivitelezői fegyelmet követelt."

Ahha.

A pályázatra egyébként összesen 13 felújított lakótelepi ház nevezett be. A nyertesen kívül díjazták még a paksi Tulipános-panelt is, aminek népies mintája a hetvenes években építészeti-ideológiai vitát váltott ki, mára azonban védendő helyi értékké vált:

Fotó: Év Homlokzata

Arról, hogy egyáltalán miért engedték be a paneleket egy ilyen - akárhonnan is nézzük - elitklubba, szintén a nol.hu ír:

A homlokzat egy épület legfeltűnőbb eleme, és meghatározó jelentősége van az utca arculatára. A versenynek önmagán túlmutató jelentősége van. Nem titkolt szándék, hogy a díjazott pályaművek ízlést formáljanak, és követendő példákat jelentsenek. A panelkategória fontosságát hangsúlyozva kiemelték: a felületek hatalmas mérete miatt a homlokzati megoldások tízezrek esztétikai komfortérzetét javíthatják egy-egy városrészben. A panelprogram keretében megvalósuló beruházások ezért nem csupán hőszigetelési, vagyis energetikai szempontból fontosak, hanem a környék arculatára gyakorolt rendkívül jelentős hatásuk miatt is.

Ezeket olvasva ujjongok, öklömet a levegőbe szúrva felüvöltök, hogy Lehet Más a Panelház! Akkor is, ha a felületnek hatalmas a mérete, legalább van mit fogni rajta, hogy bunkó módon felidézzek egy "Teltkarcsú Miss Universe" versenyt. Ők - mármint a panelházak - is örülhetnek, mert végre nem kell ilyen kurvásra festeniük magukat egy kis odafigyelésért, mint ezeknek a moszkvai lakótelepeknek:

Fotók: English Russia

Ajjajaj, tudtam, hogy ez lesz, még vége sincs a választásoknak, máris ugrálhatunk az öntudatra ébredt agytrösztök bizonytalan lépései, meg a kormányozhatatlanná vált think-tankok vadul csörgő lánctalpai elől.

Az Index címlapon harsogta tegnap, hogy nem lesz adó, most az Origo meg azt, hogy szocpol viszont annál inkább. Meg - és itt tessék megkapaszkodni -azt is, hogy visszajön a tanácsi lakás!

De tényleg:
 

Tőkejuttatási céllal visszahozná a lakástámogatási rendszerbe a megszüntetett szocpolt, kiterjesztené az előtakarékosságot, és évi 5-10 ezer lakásos bérlakásépítési programot indítana az az otthonteremtési koncepció, amelyet szerkesztőként a Társaság a Lakásépítésért Egyesület jegyez. (...) A bérlakásépítés egy ezerlakásos pilotprojekttel indulna, de cél az évi 5-10 ezer lakás. (...) A program számol azzal is, hogy a magántulajdonú lakások egy része bérlakássá válik. Erre kerülhet sor akkor, ha a panelből másik lakásba távozottaktól az önkormányzat veszi meg a lakást, és azt bérbe adja, vagy ha a hitelt törleszteni nem tudók lakásaival történik ugyanez.
 

Aztamindenit, akkora a kádári lendület, hogy Bokros Lajos bajszát levinné a szél, ha a fejét ki merné dugni a fékezhetetlen agyvelejű háttérintézmények keltette szélviharba.

Első ötlet: ha pénzem lenne, és meggondolatlan lennék, azonnal vennék 4-5 panellakást. Most ugye olcsó, ha meg el tudom adni az önkormányzatnak később, tutira fogok a bizniszen vagy 20-30 százalékot. Nem nokiadobozban, hanem mert az állammal (önkormányzattal) történő üzletelésnek ez a természete. Ha valami kell az államnak, például autópályaépítéshez a földterület, akkor hajlandó érte többet is adni mint a magánvevő, ez a világ minden részén így van. Már ahol az einstandolás tilos. Itt még egyelőre igen, bár a Jobbikkal nem szívesen üzletelnék: bemondok egy magasabb árat, oaszt' egyből népellenség vagyok, jön a kézlevágás.

Szerencsére pénzem sincs, és meg sem hülyültem. Az Origo Bencsik Jánost, a Fidesz lakáspolitikusát idézi, aki szerint "a Társaság a Lakásépítésért Egyesület által szerkesztett Otthonteremtési Program beépíthető a választáson nyertes párt kormányprogramjába". Magyarul, most hajtás van a kétharmadra, de mint azt korábbról tudhatjuk, a választási program nem egyenlő a kormányprogrammal, majd meglátjuk, mi lesz később.

Ezzel a tanácsi lakással viszont van még egy problémám: minek ez, ha van szocpol, félszocpol, kamattámogatás, 20 ezer új bérlakás meg még ki tudja milyen finomságok? Kinek fog ez így kelleni?

Naná, hogy annak, akinek még a rengeteg elképzelt támogatási formával sincs meg az önereje valami újra, valami normálisra. Nem tudom belegondoltak-e Társaság a Lakásépítésért Egyesületnél abba, hogy hová vezet, ha a legszegényebbeket beterelik a mások által elhagyott lakótelepekre. Mert ha nem, akkor csak úgy halkan jegyezném meg, hogy ide:

A videó 2005-ben, a párizsi külvárosok lázadása idején készült. A felvételen 01:54-től látható, hogy hol élnek azok, akik zavargásba kezdtek: lakótelepen, amit mások otthagytak.

Először is a botrányszagú száraz tények, így a kampánycsend vége előtt alig pár órával. Az Ingatlanmenedzser.hu oldalról kell megtudnom, hogy Mesterházy Attila MSZP-s min. elnök jelölt egy 68 négyzetméteres, óbudai panellakásban él.

Vona Gábor, a Jobbik Mesterházyhoz hasonló szerepet betöltő vezetője nem is olyan régen, jó politikai celebhez méltón szórólapon kürtölte világgá, hogy ő bizony egy közülünk, mert lakótelepen lakik.

Most akkor "napvilágot látott", hogy mégsem a radikáljobb vezére az egyetlen, aki tudja milyen érzés, ha a szomszéd üvöltve anyázza a Híradót a belpolitikai hírek alatt.  Ez politikai kommunikációs szemszögből nézve kicsit talán ciki, de a történetnek ez a része engem pont nem érdekel.

Sokkal elgondolkodtatóbb az, hogy Vona saját állítása szerint szintén óbudai, mint Mesterházy.

És akkor ez így hoppácska!

Nem szomszédok ők véletlenül? Mert az mondjuk érdekes lenne... Mostanában például átjárhatnak egymáshoz Kurucot szemlézni titkos adatbázis-ügyben. Korábban, még békésebb időkben pedig férfimagazinokat bújhattak szomszédolás esetén, mert kábé egyszerre jöttek rá, hogy a körszakáll ciki.

Ez a szakáll dolog amúgy akár bizonyíték is lehetne. Nálunk például az van, hogy ajtócsere után a szomszéd is bevesárolt ugyanabból, nehogy már lemaradjon. Nem feltétlenül irigység ez, inkább csak annyi, hogy a mellettünk lakónak is lehetnek jó ötletei. Mesterházy borotvát ragadott, követte a Vona szomszéd, ilyen egyszerű.

Vagy az is lehet, hogy hülye vagyok, nem tudom. Nem szomszédok, és nem egymást utánozzák a borotválkozással, csak ők is költöznének már, mint ahogy egy korábbi lakótelepi srácnak sikerült is. Gondolom van egy ilyen politikusbabona: ha panelból akarsz politikai karriert csinálni, borotválkozz meg előtte. Mert így nem lehet...

Végülis, mindegy, hogy szomszédok-e vagy sem. A lényeg, hogy vasárnap lehet menni szavazni.

Akár szakállasan is.

Rengeteg hülye él panellakásokban. Mint ahogy rengeteg hülye él családi házakban. A hülye panellakókról azért volt érdemes blogot indítani, mert a hülyék és a normálisak alig pár centire élnek egymástól, így kiválóan, és viszonylag szórakoztatóan - néha pedig felháborítóan - megkeserítik egymás életét.

Kevés szó esik viszont a normális panellakókról. Persze, mert ők csendesek. És nagyon kitartóak. Minden lépcsőházban él egy ember, aki rendszeresen felmossa a lakása előtti folyosórészt, akkor is, ha van takarító a lépcsőházban. Egy idő után olyanok ajtaja előtt is takarít, akik maguk azt soha nem tennék meg. Nem azért, mert annyira jófej, hanem mert nem szeretné, hogy a kosz átjöjjön a tiszta részre. Olyat is láttam már, aki havonta egyszer kertet csikkez a lépcsőház előtt. Két nap, és a cigarettavég ugyanúgy beborítja a jobb sorsra érdemes virágágyásokat, de mégis, minden hónap elején újra és újra tiszta a kert - legalább arra a kis időre.

Nos, valószínűleg ők azok az emberek, akik szólnak valakinek, ha tudják: a ház falán van valahogy egy fecskefészek, vagy mondjuk denevérek élnek a hasadékokban, tehát vigyázni kellene rájuk a felújítás közben. A múltkori dühkitörésem (anyázás, meg minden) után kerestem fel kérdéseimmel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet, hogy egy kicsit bővebben is tudakozódjam az általuk felvetett problémáról, miszerint a panelfelújítások során nem ritka, hogy élve elfalaznak sarlósfecskéket vagy denevéreket. Ezt a választ kaptam:

Az egyesület központjába havi szinten több mint 2000 e-mail, és mintegy 1000 telefon (a 30 helyi csoportunkat is figyelembe véve ennek minimum a duplája) érkezik a legkülönbözőbb témákkal kapcsolatban. A panel probléma kapcsán - szerencsére - csak néhány telefont kaptunk, illetve két éve egy szegedi tagunk általános problémaként említette a városban.

A befalazásról - a dolog jellegéből adódóan - a bejelentések nem konkrétumként, csak reális veszélyként számolnak be. A madarak fészeképítés időszakában nagyon gyakran a fészekellenőrzésekkor sem ugranak fel: ezeket a madarakat kézzel fel lehet emelni, majd vissza lehet tenni a tojásokra. Ennek ismeretében - sajnos - kijelentjető, hogy a sarlósfecskék esetében a május-júniusi felújításoknál a tojások és fiókák (és akár kotló madarak is) mindenképpen a falban lehetnek és maradhatnak.

Szerencsére a figyelmes lakók sokszor már a szigetelési munkák megkezdésekor jelzik nekünk, vagy valamelyik helyi szervezetünknek, hogy tudnak a panelházak réseiben megbújó madarakról, denevérekről, és megkérdezik, hogy ebben az esetben mi a teendő. Ha a felújítási munkák a költési időszak végén, vagy azt megelőzően kezdődnek, akkor a sarlósfecskék már kisebb veszélyben vannak. A denevéreket pedig óvatosan el lehet távolítani a résekből, ők találnak maguknak új helyet. Abban az esetben, ha tudomást szerzünk ilyen problémáról, helyi szervezeteinken keresztül felvesszük a kapcsolatot szakemberekkel (például a Budapesti Denevérvédelmi Csoporttal), akik gondoskodnak az állatok biztonságba helyezéséről.

Szeretném hozzátenni, hogy kimondottan a panelfelújítások társadalmi fontossága miatt nem is volt, és nem is célunk a vizes lepedő ráhúzogatása bárkire is. Az MME a mindennapi természetvédelmi, környezetállapot-jobbító munkájában nem hisz a botránycsinálásban, sokkal járhatóbb útnak tartjuk a párbeszédet, a problémák közös körüljárását, tárgyalásos rendezését. Éppen ezért a hírünkben és a kapcsolódó fecskevédelmi oldal(ak)on sem pusztán a jelentkező problémákra, olykor anomáliákra hívjuk fel a figyelmet, nem is ezekre helyezük a hangsúlyt, hanem alternatívákat, megoldási javaslatokat kínálunk - a panel kérdésben több megfontolható lehetőséget is felvázoltunk. Ezért is készítettük el a nemzetközi szakirodalom és a hazai tapasztalatok alapján azt az odúcsaládot, ami segíthet ellensúlyozni a madarakkal közösen "használt" élőhelyek kapcsán óhatatlanul előforduló súrlódásokat.


Ezért is dolgoztuk ki a Madárbarát kert program keretében a Madárbarát panel alprogramot.

Tisztelettel:

Orbán Zoltán

társadalmi kapcsolatok igazgató / Director of Public Relations Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület / BirdLife Hungary

Tanulságos olvasmány egyébként a "Madárbarát panel" program. A kedvencem, hogy bolondbiztos:

A panel- és társasházakban máshol nem jellemző közelségben élünk egymáshoz. Ügyeljünk arra, hogy ezt a közelséget madárvédelmi tevékenységünk ne változtassa átokká:

- Az odúkból, etetőkből, itatóból kiszóródó anyagok az alattunk lévőket zavarhatja, ezért ezeket az eszközöket lehetőleg az erkélybeugró belső részén használjuk.
- A kihulló anyagokat, törmelékeket, maghéjat az erkélyről is rendszeresen takarítsuk fel.
- Használjunk ürülékfelfogó fecskepelenkát! Ezzel az egyszerű eszközzel sok veszekedést megtakaríthatunk magunknak.
- A lapos tetőkön alkalmazott C odú és búbos pacsirta költőláda kihelyezésekor, és a tetőn történő mozgáskor használjuk a járólapokat, vigyázzunk a tetőszigetelés épségére.
- Ne etessük a galambokat se az erkélyünkön, se az épületek között! Soha ne szórjunk ki nekik kenyeret, kenyérmorzsát. Ez nem csak azért kerülendő, mert a galambok elszaporodásához vezet, de odavonzza a patkányokat is.
- Korunk sajnálatos problémája a vandalizmus. Ezért az épületek közti parkba, fasorra, fára kihelyezett odúkra, etetőkre naponta nézzünk rá.

Nemcsak a tűzoltók aggódnak a panelfelújítások miatt, hanem a természetbarátok is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi egyesület honlapján olvasható közlemény szerint ugyanis
 

A hazai sarlósfecske állomány stabil, de az utóbbi évek panelfelújításai egyre nagyobb problémát okoznak azzal, hogy a természetvédelmi szabályozást figyelmen kívül hagyva a költési időszakban végzett munkák tojásos és fiókás fészekaljak pusztulását okozzák.
 

A közlemény drámai hangnemét némileg rombolja, hogy az apokaliptikus hangvételű dörgedelem után nyugdíjas biosztanár stílusban folytatódik a szöveg:
 

A sarlósfecskék repülőrovar-vadász életmódjuk és az ehhez alkalmazkodó testalkatuk hasonlósága miatt kapták a fecske elnevezést, holott nemhogy nem fecskék, még csak nem is énekesmadarak, valójában a kolibrikkel állnak rokonságban!
 

Örülünk, hogy mindezt megtudtuk, de környezettudatos panelblog lévén a lényegre térnék, ami csak pár mondattal később következik:
 

Az energiaár-robbanás következtében az elmúlt néhány évben állami pályázatok segítik a lakóközönségeket a háztömbök szigetelésének korszerűsítésében, ezzel párhuzamosan viszont egyre gyakrabban érkezik bejelentés az MME-hez a falb réseiben, üregeiben költő, és itt lakó denevérek nemtörődöm befalazásáról, elpusztításáról vagy "csak" elüldözéséről. Mivel mind a sarlósfecskék, mind a denevérek természetvédelmi oltalom alatt állnak, elüldözésük, és különösen az elpusztításuk törvénytelen, a menekülni képtelen fiókák és nappal alvó denevérek befalazása pedig embertelen, kegyetlen és állatkínzó (szintén büntetendő) tett.
 

A madárvédők finom emberek, nem akarnak káromkodással ártani ügyüknek, ezért kénytelen vagyok én egy kicsit világosabban fogalmazni, hogy a panelfelújítók is megértsék: a szemét kurva anyját az olyan tahó szarháziaknak, akik képesek - akár élve - elfalazni bármilyen élőlényt, ahelyett, hogy szólnának a művezetőnek. Ha meg a művezető ad ilyesmire utasítást, akkor számára duplán is érvényes az előző mondat. Okés, én elhiszem, hogy vannak határidők, meg a madártani egyesület telefonszáma sem olyan, mint a mentőké, amit mindenki ismer, de azért nem lehet ilyen esetben felütni azt a rohadt telefonkönyvet? Vagy legalább megkérdezni az önkormányzatnál valami nagyokost, ha már úgyis oda visszük vissza a nokiás dobozt a felújításból visszajáró pénzzel, he? Mert persze van megoldás a madarak megmentésére, csak keresni kell!

Először: meg kell nézni, hogy élnek-e a panelillesztések hasadékaiban denevérek, vagy fecskék. A falak felmérésében segítséget lehet kérni az illetékes nemzeti park őreitől (telefonkönyv). Ha vannak, akkor sajnos várni kell egy kicsit a munkákkal, vagy éppen fordítva, hamarabb kell elkezdeni.
 

A sarlósfecskék pont akkor - májusban - kezdenek költeni, amikor a meleg időjárásnak köszönhetően a felújítások is elkezdődhetnek. Szerencsére ez a faj a többnyire legkésőbb július közepéig befejezik a költést, és a fiókák is elhagyják a fészkeket. Így ahol  lehetséges, érdemes a nyár második felére és a kora őszre ütemezni a felújítást. Ebben az esetben a madarak ki tudják reptetni a fészekaljat, és csak a következő évben kell új fészkelőhelyeket keresniük. Egy másik megoldás, ha a munkálatokat tavasszal, áprilisban vagy május elején kezdik el, amikor a sarlósfecskék még nem érkeztek meg vagy nem kezdtek el költeni. Ilyenkor már a denevérek is aktívak, így eltávolításuk és mesterséges denevér odúkba telepítésük az állatok kímélete mellett megoldható. Ebben az esetben a fecskéknek - mivel látják, hogy az előző évi fészekhelyek már nem elérhetők számukra - még van idejük új fészeküregeket keresni.
 

Akkor is marad viszont tennivalója a kivitelezőnek és a ház lakóinak, ha sikeresen, egyetlen madár befalazása nélkül megoldották a szigetelést. Képzeljük el, hogy elmegyünk nyaralni, mire pedig visszaérünk, a házunk nincsen sehol. Mit mondunk olyankor először? Na, pont azt mondják ilyenkor magukban a fecskék is. Azonban míg esetünkben valószínűleg kiderül, hogy mi okozta a lakás eltűnését - mondjuk véletlenül nyert a választáson az MDF és hirtelen lebontotta az összes panelt a városban - tehát kérhetünk valamiféle kártérítést. A fecskék viszont nem jogosultak ilyesmire, tehát ha van szívünk, gondoskodunk róluk valahogy. Ebben is segít az egyesület.
 

A sarlósfecskék jól telepíthetők mesterséges odúkkal. Ezeket a felújítás megkezdése, és a madarak megérkezése előtt kell kihelyezni a szomszédos épületekre, így a költésre érkező sarlósfecskék a közelben találhatnak új fészkelőhelyeket. A munkák végeztével a megújult házra is felhelyezhetők az odúk, így újabb fészkelőhelyekkel segítve a madarakat. A denevérek esetében a környék házaira vagy fáira kihelyezett mesterséges denevér odúkba történő áttelepítés is járható út.
 

Itt pedig egy odú:

Ja, és ha marad némi fecskeélet a lakótelepen, akkor talán a szúnyogok sem szaporodnak úgy el nyáron, hogy délután ne lehessen kimenni az utcára. Ezért éri meg.