A magyar panelfelújítási program egyre inkább kezd egy tragikomikus kabaréra hasonlítani. A lakóközösségeket eddig is nehezen lehetett rávenni a beruházásra, de a három halálos áldozatot követelő miskolci tűz óta már nemcsak a pénztárcájukat, hanem a testi épségüket is féltik az ellenzők. Biztosan nem tett jót az ügynek a rengeteg össze-vissza beszéd, valamint az sem, hogy szinte minden hónapra jut egy híradás a tűzoltók utóbb végzetesnek bizonyult hibáiról.

A felületes szemlélő pedig azt gondolhatja, hogy a lánglovagok a hungarocellen töltik ki minden frusztrációjukat. Vagy legalábbis ahol tudnak, keresztbe tesznek. Az Indexen jelent meg ez a hír, hogy aszondja:

Leállt a pécsi panelprogram

A szigetelést végző kivitelező szerint a tűzoltóság a miskolci paneltűz óta óvatosabb az engedélyek kiadásával. (...) A legújabb tűzvédelmi előírások szerint azonban csak akkor lehet a szokásos hungarocellel szigetelni, ha legalább 1,3 méternyire vannak egymástól az ablakok. A pécsi panelházak többségében azonban csak 55-65 centi függőlegesen a távolság.

(A teljes cikk ide kattintva olvasható)

Utánanéztem egy kicsit a dolognak, hogy akkor most tényleg vége van-e a panelszínezés korának, vissza kell-e bontani, ami már eddig elkészült, és egyáltalán lesz-e sóval behintés, fogaknak csikorgatása. A következőket tudtam meg Kruchina Sándortól, a szigetelőhabokat gyártó Austrotherm marketing vezetőjétől:

Olvastam én is a híreket, és attól tartok, ez egy kicsit össze lett kavarva. Nincs olyan, hogy "nem szokásos" polisztirol, a másik termék a kőzetgyapot lenne. A jelenlegi Országos Tűzvédelmi Szabályzat szerint viszont a szigetelést sem szokásos, sem nem szokásos polisztirollal, de még kőzetgyapottal sem lehet folytatni, mivel a franciaerkélyes homlokzatra nincsenek tűzvédelmi vizsgálatok. A tűzoltóság valószínűleg azt engedélyezte volna, ha kőzetgyapottal szigetelnék, de ez az érvényes jogszabályok szerint nem lehetséges.

Most kifejezetten a franciaerkélyről van szó, a többi panelt továbbra is szigetelik polisztirollal. Pécsett azért juthatott idáig a dolog, mert a kivitelező már számos épületet szigetelt, gond nélkül. Nem vette észre, hogy ez egy másik eset, de mint írtam, a pécsi tűzoltóság sem észlelte az eset speciális voltát, rosszul értelmezte a helyzetet.

A panelprogram tehát nem áll le, csak a franciaerkélyes lakások esetében nem szabad egyelőre elkezdeni. Ja, a franciaerkély az a nagyon kis alapterületű erkély, ahová max. a használaton kívüli vasalót lehet kipakolni. Kábé így néz ki:

A levelezésből viszont az is kiderült számomra, hogy a tűzoltókat úgy egyébként nem igazán érdekli a felújításokhoz használt szigetelőlapok tűzvédelmi vizsgálata. Pedig elég látványos esemény az ilyesmi. Szentendrén időnként konkrétan felgyújtanak egy próbapanelt, csak úgy:

Kruchina úr ezt írta:

A méréseken többnyire nem jelennek meg tűzoltók. Amikor legutóbb egy ilyen vizsgálaton részt vettem, és a Katasztrófavédelem jeles képviselői is ott voltak, nem lehetett nem észrevenni, hogy mennyire meg lettek győzve a demonstráció sikerétől. Abban a vizsgálatban 20 cm vastag polisztirol került fel a falra.

 

A szervezők nem hívják őket. Korábban egy ilyen eseményre kivonult a Szentendrei Tűzoltóság, de soha, semmi dolguk nem volt. Gondolom, ezért nem jelentek meg a későbbiekben. A katasztrófavédelem részéről meg talán az volt az álláspont, hogy az ÉMI (építésügyi minőségellenőrző állami cég - a szerk.) megvizsgálja, és ha jó, jó, ha nem, nem. Mivel itt egy termék vizsgálatáról van szó, gondolom, csak a gyártó és a vizsgáló egyetértése esetén teheti be oda más a lábát.

Azért, ha tudnék róla, engem egy ekkora tűz érdekelne. Főleg, ha megvan az esélye, hogy nekem kell eloltanom hasonlót, de valódi panelban a közeljövőben.

(A szentendrei vizsgálatról készült fotót Kruchina Sándor engedélyével közöltük.)

* Az eredeti címet egy kommentelő által feltárt fogalmazási hiba miatt változtattam meg. Az eredeti cím ez volt: "A tűzoltókat nem érdekli a tűzvizsgálat".

Közért. Már az elnevezéstől hányingerem van, pedig olyan divatos retróhangulata van, mint a menzának, vagy a kultúrháznak.

Pedig a velünk élő retró azt jelenti, hogy nincs sok választásunk: lehet választani rossz és rosszabb között.

A garázsbolt például nem annyira retró, a kilencvenes években született intézmény, de az ilyesmit a pofátlan árrés miatt akkor is hanyagolnám, ha a bejáratnál nem botlanék söröző, és a kívülálló vásárló megjelenésére vészjóslóan bekussoló helyi erőkbe. Marad tehát a klasszikus-retrós Közért (így, nagybetűvel), ha nem akarok városhatáron kívülre menekülni négy pillepalacknyi bubis ásványvízért. Még szerencse, hogy nem szenvedek magas vérnyomástól, így nyugodtan bevállalható egy meccs a lakótelep testet öltött rosszkedv-központjával, a békásmegyeri Profi diszkonttal - gondoltam induláskor.

A Közért a szokásos módon, övön alulival nyitná a mérkőzést, de szerencsére erre már fel vagyok készülve, nem bír betalálni: a bejáratnál nincs egy darab bevásárlókosár sem, nekem magamnak kell levadásznom a cuccot beljebbről. A manővert kicsit feldobja, hogy új szabály van, azaz a pénztár előtt kell hagyni a műanyag készséget, tehát konkrétan három emberen - egy éppen fizetőn és két sorban állón - kellene átverekednem magam, hogy megszerezhessem azt, aminek a használata kötelező. Most viszont szerencsém van, épp senki nem áll a pénztárnál - persze ennek később még meglesz a böjtje. Viszonylag zökkenőmentesen magamhoz veszem tehát a kosarat, kivédtem az első mogyorózást, 1-0 ide.

A Közért viszont váratlan sikeremen rendesen feldühítette magát, össztüzet zúdít. A bejárat a következőképpen néz ki: pöccsel/vénuszdombbal lendíthető forgóajtó, felette pedig gyomorszáj magasságban még egy rugós kar is útját állja a betérni kívánkozó vásárlónak. Dupla elrettentés, ilyet viszonylag ritkán látni. Mindenképp beleakad az ember valahol, nincs mese. Én a kosárnál fogva, a felső egységbe gabalyodom. Lefelé nem tudom kierőszakolni a kezem, mert ott a forgóajtó. Marad a viszonylag hülye disco-fever póz, "kezeket a magasba", kosárral. Így megszabadulok a bejárat szorításából, viszont  ez a mozdulat elég feltűnő ahhoz, hogy a vásárlónak álcázott biztonsági őr azonnal rám tapadjon.

Van ideje alaposan szemügyre venni, ugyanis a sikeres hudinizés után jön a következő akadály. A bejárat után közvetlenül, az üdítőspolc és a raklapra pakolt vizek között pont egy kerekes bevásárlókocsi-szélességű folyosó van. Ezt onnan tudom, hogy a helyen áll is egy ilyen kocsi, megpakolva szeméttel. Nyilván valamelyik munkatárs takarításba fogott, de végül megunta. Előre tehát csak kétféleképpen juthatok: vagy letörlöm a port a zsugorfóliázott, raklapos vizekről az egyik oldalon, vagy leverek pár dobozos üdítőt, ha a másik útvonalon próbálok elkúszni. A portörlést választom, semmi kedvem vitatkozni a károkozás mértékéről a személyzettel.

Benn vagyok, de tudom, hogy vesztésre állok a Közérttel szemben: 2-1 az állás. Sajnos már látszik, hogy összeomlottam fejben.

Mert mi mással lenne magyarázható az a szarvashiba, hogy hiába van meg amiért jöttem, menekülés helyett teszek egy kitérőt a turkálószerűen elhelyezett akciós termékek felé? Ahol egymás hegyén-hátán halmoztak fel a gyermek-alsónadrágtól kezdve a szélvédőmosó-folyadékon keresztül, a szív alakú süteményszaggatóig mindent? Ez maga a fekete lyuk: beszippant, mert azt hiszed, hogy a rengeteg ócska gagyi között találhasz valami tényleg használhatót, olcsón.

A durva az, hogy majdnem működik a dolog, mert én például tegnap egy helyes kis bicajpumpába botlottam bele. Csak éppen - nem meglepő módon - az ára nem volt kiírva sehová.

A helyzet általában reménytelen: az első alkalmazott, akit megkérdezel, nem tud segíteni, ő zöldséget pakol éppen, de szól valakinek. Az érkező kolléga szemüveg nélkül, hunyorítva böngészi végig a kosarak fölé kifüggesztett árakat, mintha te ezt nem tetted volna már meg percekkel ezelőtt. Árleolvasó nincs, elviszi a kiválasztott árut a pénztárhoz, ahol ismét növelheted a népszerűséged azzal, hogy feltartasz egy vásárlót a fizetésben. Majd a számkód bepötyögése után - a leolvasó természetesen "nem veszi be" a vonalkódot - kiderül, hogy vágyaid általad 300 forintra értékelt tárgyáért 1300-at kér a Közért.

Most is pontosan ugyanígy történt. A személyzet gesztusaiból harag, megvetés és sértődöttség tükröződött, mikor a teljes állományt megmozgató művelet után közöltem: ennyiért mégsem kell a pumpa.

A kábé 10-1 után már csak leszegett fejjel tűrtem az olyan kisebb pofonokat, mint a miattam feltorlódott sor végigállása az egyetlen üzemelő pénztárnál, a pénztárosnő jajgatása, mikor kiderült, hogy ötezresnél nincs nálam kisebb címletű bankjegy a négy palack víz megvásárlására, majd a pánikszerű pakolás, mert ugye a kosarat a pénztárnál kell hagyni, nem lehet hátravinni nyugodt rámolás céljaira.

A végén még én köszöntem meg ellenfelemnek, a Közértnek, hogy a kegyelemdöfést nem vitte be: forintra pontosan annyi pénzt adott vissza, amennyi járt.

Na, bejön még a retró?

Megúsztuk, a hg.hu mostani panelfórumán nem gyújtogattak, mint az elsőn. A zuglói polghiv. házasságkötő termének pihepuha, és érzésre igen könnyen lángrakapó padlószönyegét megtapasztalva, azért ez nem olyan nagy baj szerintem. Az önjelölt "csóvás emberek" tűzvető kedvét nyilván a külső szigetelőlapokat gyártó Austrotherm céget képviselő  Kruchina Sándor vette el, aki a felújított házak tűzzel szembeni ellenállásáról tartott megdöbbentő képekkel gazdagon illusztrált előadást.

Ismét elhangzott a sokat idézett tétel: ha minden szabályt betartanak a felújítók, nem lehet baj. A fórum moderátora viszont kiválóan érzett rá a hallgatóság gondolataira: ha a tűz ilyen remekül terjed a szellőzőkön és a csővezetékeknek helyet adó réseken, akkor igen gyorsan be kell szereznem néhány tűzálló vasajtót. Vagy rá kell beszélnem a lakóközösséget, hogy sürgősen ki kell találni valamit, különben továbbra is csücsülhetünk a saját, különbejáratú időzített bombánkon.

A kép eredetije Azso fotója. Megtekinthető ide kattintva.

Ez pedig - mármint rávenni a lakóközösséget bármire - ugye a legnehezebb, de úgy tűnik nincs más út.

A legnagyobb tanulság ugyanis az volt, hogy az ember a végletekig szomszédjára van utalva, ha panelban lakik. Egyszerűen nem menekülhet, ez a kíméletlen igazság. Például az a környékünkön is elterjedt szokás, miszerint a környezettudatosabb lakók néhány sikertelen közgyűlés-puccsolás után maguk kezdenek felújításba, teljesen értelmetlen, felesleges pénzkidobás. Ilyenkor ugyanis legtöbbször az önálló, dacos ablakcserébe menekül a zöld gondolat, viszont az a helyzet, hogy ez - legalábbis energiatakarékossági szempontból - kábé semmit sem ér. A valóban kimutatható fűtési költségcsökkentéshez nem elég a tüneti kezelés, mindenképp elő kell venni a szikét: vagy szigetelés-ablakcsere-radiátorcsere kombó, vagy semmi - mondták legalábbis az előadók.

Az önálló ablakcserével például duplán szívhatunk, ha időközben mégis úgy dönt a lakógyűlés, egy visszautasíthatatlan "zöldbanki" ajánlat okán belefog a szigetelésbe. Általában ugyanis ilyenkor derül ki, hogy a mi méregdrágán vásárolt ablakkeretünk nem jó, mert nem lehet miatta a párkányra hajtani a szigetelést védő hálót. Vagy túl alacsonyan van ahhoz, hogy például egy sikeres felújítás után ki lehessen nyitni magát az ablakot. És akkor dobhatjuk ki az egészet a francba.

Láttunk - és remélhetőleg hamarosan itt a blogon is láthatunk majd - képeket olyan tervekről, amik az óbudai paneldzsungel házait kívülről dobnák fel. Nem is sejtettem volna, hogy egy kicsit fantáziadúsabb színezéssel milyen kiválóan elgörbíthető a szocialista-realista téridő-kontinuum.

Persze, azért a rögvaló itt is gátat szab a fantáziának: az óbudai faluház (képünkön) ugyanis lehetett volna még színesebb, ha a lakók nem tesznek keresztbe sajnos érthető okból a művészi fantázia szárnyalásának. Ők ugyanis festkesvödörrel harcolnak a falfirkálók (tegelők) ellen. Azaz: hülyegyerek firkál, lakóközösség másnap fest egy foltot a firkára. Megint firkál, megint lefest. Majdcsak megunja, remélik a lakók, akik azért elhúzódó frontharcra rendezkedtek be, azaz jó előre betáraztak festékből. Egyszínűből. Tehát, ha túl színes a ház, lehet új vödröket vásárolni a hülyegyerekek ellen, arra meg kinek van pénze?

Mert a hülyéket sajnos nem lehet belekalkulálni a kamattámogatásba.
 

Mindig tudtam, hogy Vona a radikáljobb Kelemen Annája. Akár önpusztító hülyeségekre is képesek ők ketten egy kis szeretetért, vagy legalábbis valami olyasmiért, amit szeretetnek hisznek.

Annácska a következő módszerrel dolgozik: "olyan vagyok, mint a szomszéd plázacica, csak én tényleg megmutatom a cicimet neked. Ha recskázol rám, az már majdnem olyan, mintha szeretnél".

A nemzet Gábora - mindannyiunk szerencséjére - nem hímtagmeredeztetéssel akar szimpátiát kelteni lénye iránt. Őt akkor éri a bizonyosság, ha ikszelnek a saját, illetve a pártja neve mellé. Az alábbi plakáton például azt bizonygatja nekünk, hogy nem más ő, mint a szomszéd srác, akihez csak néha kell átkopogni, mert túl hangosan szól a Kárpátia - viszont ha boltba megy, minket is mindig megkérdez, hozzon-e tejet.

Kelemen Anna példája egyébként nem véletlen. Emlékezzünk: neve hallatán a munkahelyi férfiöltözők népe egészen addig tört ki egyetemes "húúúú, bazzeg, dugnám, mint a lopott biciklit" csatakiáltásban, amíg nyilvánosságra nem került egy hangfelvétel: ezen azt állítja a szőkeség, hogy ezer euróért végülis bárkivel szobára megy. Ezer euró pedig nagy pénz, annyija nincsen a gyárban senkinek se egy numerára, úgyhogy Annánk azóta csak "retkesbüdöskurva" - szertefoszlott tehát az illúzió.

Borítékolhatóan így jár majd Vona szomszéd is, hacsak nem akar egész életében panelban lakni. Mert ugye a parlamentben szükségszerűen tolvajok ülnek, ez legkésőbb egy évvel bármelyik választás után nyilvánvalóvá válik minden "normálisan gondolkodó" honpolgár előtt. Mikor az a rohadt kerítés csak nem akar kolbászból lenni. Mikor sokadik ráolvasásra sem folyik bor a közkútból.

Gáborunk ott cseszte el, hogy a "lehető legnormálisabban gondolkodókat" szervezte egyenruhás falanxba. Na, ők óriásit fognak hördülni, ha kedves vezérük - a jóféle parlamenti fizetésnek köszönhetően - lelép a sok-per-béből, ők meg maradnak ugyanazon az ötven négyzetméteren.

Akkor majd a falanx kérdőn lobogtatja ezt a plakátot is: "a radikális változás alatt solymári családi villába költözést értettél, Gábor?" Még az is lehet, hogy újra lesz iránya a Magyarok Nyilainak - főleg, ha tényleg kikerül a mostanra már valószínűleg eléggé sértődött Budaházy.

Ha így lesz - és már miért ne lenne így, a Fidesz a hasonló forgatókönyvek levezénylésében elég jó, emlékezzünk Torgyán doktor esetére -, akkor azt kívánom jusson eszébe Vona szomszédnak Simicska Lajos örökérvényű igazsága: mindenkinek alkotmányos joga a hülyeség.

Persze nem fog, és persze megérdemli, hogy nem.

Egy törzsolvasó hívta fel a figyelmem erre, az Urbanista blog Főtávos posztjához fűzött epigrammai tömörségű kommentre:
 

nyu 2010.03.06. 22:07:31

@martin86: "Persze ha egyedi hőmennyiség mérés lehetséges"

Akkor +30%-ot rak ra a fotav a hodijra...

Lasd: fotav.hu/fotav-zrt/tarifatablazat/lakossagi-ugyfelek/

"2. Hődíj
a) Hőközponti hőmennyiségmérés esetén Ft/GJ 2 782
b) Épületrészenkénti hőmennyiségmérés esetén** Ft/GJ 3 617"
+AFA.

Szoval lehet, hogy oko+-szal megtakaritasz 30% homennyiseget, de hogy nem fogsz kevesebbet fizetni annak a rablobandanak, az is hetszentseg

Mivel a rablóbandázás felcsigázott, utánanéztem a témának. A Főtáv fentebb linkelt oldalán kiderül, hogy valóban 23 százalékkal magasabb hődíjat kell fizetnie annak, aki modernizál, és bevezeti az épületrészenkénti hőmennyiségmérést. Megkerestem Balog Róbertet, a Főtáv Zrt. szóvivőjét, hogy megtudjam: miért bünteti (szerintem) a Főtáv a korszerűsítőket. Így alakult a levélváltás:

Balog Róbert: Az épületrészenkénti hőmennyiségmérés lakáshőközpontot jelent egyedi víz és hőmennyiségmérővel, teljes önállósággal és a lakásra szóló közüzemi szerződéssel. Ez a megoldás lényegében a meglévő épületek esetén egy teljes átalakítással valósítható meg. Új építésű ingatlanoknál viszont – mivel teljes önállóságot eredményez – jól alkalmazható költséghatékony módszer. Ezzel a módszerrel átalakított épület egy található jelenleg Budapesten. Az ehhez szükséges minihőközpontot, vagy lakáshőközpontot több cég is forgalmaz. Egy ilyen hőközpont 20X40X60 centiméteres, akár egy szekrényben is elhelyezhető. Lényege, hogy a fűtést és a meleg vizet a lakáson belül (égés nélkül) termeli meg. (Megszűnik például az épületen belüli melegvíz-cirkuláció)  Ettől kezdve a lakás Önálló szerződéses és elszámolási egység.

Itt tehát nem a hőközponti mérésről és költségosztásról van szó, vagyis nem a fűtési rendszer „egyszerű” korszerűsítéséről.

Panelblog:  A Főtáv Zrt. lépten nyomon hangsúlyozza, hogy környezettudatos cég, a távfűtés pedig a leginkább környezetbarát fűtési forma. Az egyedi hőmennyiségmérést szintén környezetbarát vívmánynak szokás tartani, hiszen mindenki a saját igényei szerint optimalizálhatja a lakás hőmérsékletét, így nincsenek túlfűtött, energiapazarló lakások. Ehhez képest nekem furcsának tűnik, hogy a vállalat "pénzbüntetéssel" sújtja az egyedi hőmennyiségmérést.

Balog Róbert: A Főtáv nem csak hangsúlyozza a kérdésben szereplő pozitívumokat, de tesz is érte. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ráfizetéssel kéne működnie. Az eltérő tarifának az az oka, hogy a hőközponti hőmennyiségmérés és a lakások fogyasztásának összege között mintegy 30 százalék eltérés van. Ez az eltérés két tényezőből származik: 1. a házban keletkező (a házat fűtő) hőveszteségből, valamint 2. a mérők eltérő pontossági osztályából. Ez utóbbi nem télen, hanem nyáron jelentkezik problémaként, amikor  szinte minimális a hőfelhasználás. A problémát tehát kezelni kell, mert ha minden ilyen épület veszteséget termel a szolgáltatónak, akkor az előbb utóbb általános költségnövekedést okozna. A logikus elv azonban az, hogy ne legyen keresztfinanszírozás az egyes termékek között, minden terméket a saját költségén lehet megfizetni.

Itt is megismétlem: ez nem egy költségosztós rendszer, hanem egyedi mérő és egyedi közüzemi szerződés az adott lakás tulajdonosával. Innetől nincs épület szintű központi fűtés, csak lakásfűtés van, és az elszámolás/mérés is a lakáson belül a lakás szintjén hitelesített hőmennyiségmérővel történik.

Panelblog: Mi történik akkor, ha egy régóta távfűtésen lévő panelház lakói felújítást - külső szigetelés, fűtésrendszer korszerűsítése - végeznek el a házon, és be szeretnék vezettetni a lakásonkénti hőmennyiségmérést? Ebben az esetben - gondolom - szerződésmódosítást, adott esetben új szerződést kell kötniük a Főtáv Zrt.-vel. Amennyiben az új szerződéssel "átminősítik" magukat a csillagozott rész szerinti "2008. január 1-jét követően távhőszolgáltatásba bekapcsolt épületté", a felújítással járó lehetséges megtakarítás egy része nem realizálódik, hiszen az épületrészenkénti hőmennyiségmérés esetén magasabb díjat kell fizetni.

Balog Róbert: Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre már lényegében válaszoltam, de a rend kedvéért ismétlek. Az átalakítással megszűnik az épület központi fűtés, helyette lakásonkénti fűtés lesz, amit távhő működtet. Természetes, hogy új szerződést kell kötni. A mérési eltérésből következően a megtakarítás nem tűnik el. Ezt a következő példán látni lehet: Eddig 100 egység hő érkezett a hőközpontba, amit maradéktalanul szétosztunk a lakások között. ( nincs veszteség, mert ez is a közös házat fűti, mérési pontatlanság, mivel csak a költségek szétosztása valósul meg a hőközponti mérő segítségével).

Az új rendszerben – tekintsünk el a példa kedvéért a használatból mindenképpen keletkező megtakarítástól - a hőközpontba továbbra is 100 egység hő érkezik, de a lakások mérőinek összegzése csak 70 egységet mutat. Láthatóan a szolgáltatónál hiányzik 30 egység. Ez kerül érvényesítésre a magasabb egységárban.

Mint a példából látható, változatlan fogyasztás mellett a költség nem változik, csökkenő fogyasztás mellett a költség csökken.

Jelzem azt is, hogy ebben az esetben érdemes teljesítményarányos alapdíjat tartalmazó szerződést kötni.

Mint ahogy az autóverseny-közvetítésekre is azért szoktam rá gyerekkoromban, mert elég sok látványos kicsúszást, ütközést és pördülést lehetett látni (amiknek többségében szerencsére nem sérült meg senki), úgy fogok szerintem Panelfórum-függővé is válni. A múltkor például gyújtogattak egy ilyen rendezvényen, kifejezetten sajnáltam, hogy nem voltam ott. Szerencsére a hg.hu most küldött meghívót a zuglói szeánszra, úgyhogy elmegyek, hátha megint történik valami izgalmas.

Szóval:

Panelfórum Zuglóban! Időpont: 2010 március 17. 17 órától. Helyszín: Zugló polgármesteri hivatala, Pétervárad utca 11-17. (házasságkötő terem).

A Panelfórum célja:

hogy az energiatakarékosságot célzó felújítások érintettjei a sajtónyilvánosság előtt találkozzanak egymással, vitassák meg a témával kapcsolatos kérdéseket és tájékoztassák a panelban élőket a legkorszerűbb lehetőségekről. A lakók független szakértőktől kérdezhetnek a pályázás és a kivitelezés menetéről.

A Panelfórum jelentősége:

hogy a panellakások tulajdonosai több forrásból ismerhetik meg a gazdaságos lakásüzemeltetés lehetőségeit. Kérdéseket tehetnek fel, amire azonnali és releváns választ kapnak a témában jártas építőipari, minisztériumi és önkormányzati szakértőktől.

Kiknek szól a Panelfórum?

Minden lakástulajdonosnak, aki szeretne energiatakarékos beruházások útján gazdaságosan üzemeltethető épületben élni. Minden közös képviselőnek, aki szeretne még több információt megtudni a legkorszerűbb technológiákról.

A Panelfórum programja:

17.00– 17.10 Dr. Weinek Leonárd, Zugló polgármestere mond köszöntőt.

17.10 – 17.20 Bokor István, a Zuglói Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója beszámol a kerület panelépületein eddig sikeresen végrehajtott energiatakarékossági felújításokról.

17.20 – 18.00 Krikovszky Péter, Zugló főépítésze bemutatja a kerület iparosított technológiával készült épületeinek helyzetét, valamint a lehetséges homlokzati megoldások hazai és külföldi példáit.

18.00 – 19.00 Építőipari szakemberek tapasztalatai a panelfelújításokról – szigetelés, futés, nyílászárók. Előadók: Kruchina Sándor, az Austrotherm Kft. mérnöke, Obermayer Balázs, a Rehau építőmérnöke, Makk Árpád, a Viessmann Kft. referense és Barborják Károly, az Energoeco Kft. ügyvezetője.

19.00 – 20.00 Kérdések órája - Moderátor: Siklósi Máté, fogyasztóvédelmi szakérto, a CP Contact tanácsadója.

A legutóbbi posztban már volt szó arról a panellakóról, aki robbantással fenyegette meg szomszédját, mert annak 21 hónapos kisfia járni tanul. Mivel ilyesmivel még nem találkoztam paneles pályafutásom során, a részletek után érdeklődtem a fenyegetés elszenvedőjénél, aki korábban egy tanácstalan kommentben érdeklődött lehetőségei iránt. Kiderült, hogy már nem is egyszer fenyegetőzött az alsó szomszéd.

Az alattunk lakó szomszédom a robbantáshoz valószínűleg a konyhai gáztűzhelyét használná, mivel tudomásom szerint nincs más alternatíva. A fenyegetése 1x telefonon keresztül történt, és hétvégén egy véletlen találkozás alakalmával. Kijelentette, hogyha neki fáj a feje, akkor mindenre képes, és akár berobbantja az egész lakását. Így nekünk se lesz, meg neki se.

 

(A szomszédot a levélíró 21 hónapos kisfia idegesíti, pedig) éjszaka jól alszik a gyerek, időnként fel-fel sír pár percre, de hamar megnyugszik. Egyébként nem is a sírás zavarja. Az egész úgy kezdődött hogy  elmondta milyen hangos amikor a gyerek közlekedik. Akkor még nem tudott járni, ép akkor próbálkozott. Elmondtuk hogy amikor tudni fog járni, nyilván kevésbé fogja zavarni a napközbeni lakózaja. De nem így történt, :( A gyerek zokniban közlekedik a lakásban, van lent szőnyeg is.

 

Kezdetben nemtetszését a klasszikus helyi hülye módjára próbálta elintézni, amit fal-, és fűtőtest-ütögetéssel mutatott be. Ekkor szóltunk neki hogy talán nem kellene ezt csinálni, de nem használt a szép szó. Egészen addig csinálta a falverést, és radiátorcső-verést amíg el nem mondtam neki, hogy amit hall, az egy kisgyerek lakózaja, amit meg ő csinál az csendháborítás. Azt is hozzátettem, hogy beszéltem már az önkormányzattal a zajkeltése ügyében, és nagyon kíváncsiak voltak rá. Ekkor történt meg az első fenyegetés.

 

Valóban beszéltem az önkormányzattal, de nem tettem feljelentést, nem akarok senkinek rosszat. De ezzel még nem volt vége. A postaládáról egy nap eltűnt a nevünk, kaptunk névtelen levelet is. És természetesen azt az igét  hirdeti hogy mi vagyunk a rossz lakók.

Természetesen sokszor voltam a gondnoknál, jeleztem neki a problémát. De sajnos nem tud vele mit csinálni. Mert ezzel a lakóval már 30 éve gond van. Rendőrégre is bementem, de nem tudnak mit csinálni amíg nincs komolyabb gond, vagy nincs a fenyegetésekről hangfelvétel.
 

Kérdésem volna: most akkor tényleg meg kell várni, míg ez az inkább szánalomra méltó alsó szomszéd valóban bekattan, hülyeséget csinál? Feltétlenül muszáj vállalni azt a kockázatot, hogy az ideggyenge szomszéd kiszúrja a mobilos trükköt és depressziós elkeseredésében csakazértis kárt tesz magában vagy másban?

Miért ennyire impotens az összes hatóság?

Híreket böngészek, eljutok a Blikk.hu-ra is, ahol elolvashatom egy édesanya és egy tűzoltó párbeszédét. Az anya lakásában tűz van, segítséget kér, de nem kap. A lakásban tartózkodó emberek - az anya és két gyermeke - később meghalnak.

- De hogy fogunk kijutni, az ajtó sem, nem tudunk kimenni!
- Próbáljon keresztülmenni, hölgyem, a lakásból az ablakhoz!
- De már nem kapunk levegőt!
- Az ablakhoz vagy ajtóhoz kell kimenni, kinyitni!
- De nem tudunk, mindkét oldalon égünk, ennyi eszem nekem is van!

Egyetlen kimerevített és nagyon hosszú pillanat telik el, mire a telefonbeszélgetés leiratát végigolvasom. Olyan, mintha örvénybe kerültem volna, egy fekete lyukba, és amikor a végén kidob ez az örvény, más valóság fogad ugyanabban a szobában.

Aztán kapok egy e-mail-t, hogy új komment érkezett a Panelblogra. Lmhydra ír, szomszédját zavarja a zaj, ezért tanácstalan:

21 hónapos fiam van, este 20:00 alvás. Napközben, járkál, autót tologat, időnként szaladgál. Amikor lehet elvisszük tipegőre, és kis barátaival felváltva vagyunk egymásnál. Az alattunk lakó meg fenyeget hogy felrobbantja a lakását.

Ha a helyében lennék, ezt tenném: kinyomtatnám az anya utolsó perceiről készült beszámolót, és lesétálnék a szomszédhoz. Elolvastatnám vele a szöveget, aztán megkérdezném, fenyegetőzik-e még robbantással.

Ha a válasz más, mint egy egyértelmű "nem", akkor hívnám a rendőrséget.

Mert mostantól mindenki tudhatja, hogy miről beszél, ha tűzzel fenyegetőzik. Mostantól éppen ezért ilyet a legjogosabb indulatból sem lehet mondani.

Gyermekkorom egyik jellemző jelenete: passzos rövidnadrágokban, kempingbicaj kormányára támaszkodva hunyorgunk hárman a nyolcvanas évek narancssárga nyarainak egyikében, kulcs persze a nyakba lógatva. Azt figyeljük, ahogy a Kraz típusú szovjet teherautó nyergesvontatóján meghozza a lapraszerelt házat az épülő lakótelepre, közben találgatjuk, hogy vajon a nagyszoba, a kisszoba, netán a konyha fala lesz-e az, amit a daru épp a magasba emel. Ez a fajta nyálas retrófíling kapott el, mikor megláttam ezt a fotót, ami ráadásul nem is akkor készült, hanem inkább mostanában:

Merthogy házgyárak ma is vannak, Magyarországon is épp most készül beindulni egy. Panelházak építéséhez való elemeket gyártanának nemsokára a Tolna megyei Tamásiban, írta meg a HVG. Az üzem beindításának pénzügyi háttere persze elég bizonytalan, egy uniós pályázatot például azért bukott nagy eséllyel a leendő üzemet működtető cég, mert nem tudott időben önrészt felmutatni. Akárhogy is alakul a tolnai házgyár sorsa, a próbálkozás megér egy misét.

A HVG cikkében az áll, hogy

A számítógép-vezérelt technológiával akár egyedileg tervezett családi házakhoz is lehet elemeket gyártani, mégpedig pár nap alatt. Az égetett agyaggranulátummal, úgynevezett liaporral könnyített betonelemek hő- és hangszigetelése jobb a hagyományos épületekénél, súlya pedig csupán harmada a megszokott betonpanelekének.

A liapor "puffasztott agyaggolyó", ez van összekeverve a beton kötőanyagával. Maguk a labdacsok így néznek ki:

Ebből csinálják azokat a lapokat, amikből aztán a házak lesznek.

Mivel állítólag mindenben jobb, mint szocialista elődje, ideális lenne készházak építésére, ha a magyarokat nem verné ki a jeges veríték mikor meghallják a "panel" és "beton" szavakat. A borsodi Edelényben például már működött a rendszerváltás után házgyár, de a HVG-nek nyilatkozó egykori cégvezető szavaiból kiderül, hogy úgy jártak mint a ládagyár az egészséges erotika című filmben: állami támogatás volt, az üzem működött, csak éppen az áru nem kellett senkinek, úgyhogy rájuk rohadt a sok főfal.

Persze, ezen nem feltétlenül kell csodálkozni, ha a németeknél ilyet építenek liaporból:

Nálunk meg - követve a jól bevált kockarealizmust - ilyet:

Öko hotel Zuglóban

Ez a cím olyan Szily utánérzés, pedig nem is, valószínűleg csak arról van szó, hogy mindketten szolnoki születésűek vagyunk. Mindegy, a lényeg, hogy nagyon kerestem valami elfogadható indokot az alábbi lemezborító közzétételére:

A Hiteljugend együttes Myspace oldalán olvasható, hogy "megjelent Euschwitz szegedi panelbarakk foglyainak első lemeze". Ennyiben is van köze a panelbloghoz, na.

Az egész mindenesetre annyira rohadtul zavarbaejtően felháborító, ugyanakkor nyilvánvalóan szimpatikus módon rendpárti-házmester idegesítő, hogy nem tudok vele mit kezdeni, posztolom és kész, majd az idő eldönti, hogy mi legyen.