Bepróbálkozunk ezekkel a webkettes dolgokkal, hogy akkor végülis mire is jók ezek. Most legyen Twitter, estére lesz Facebook is! Lett, itt van: Facebook oldal. Kevéske még, de folyamatosan alakul.

Naivak ezek a svédek. Bíróságra mentek, mert túl hangosan dugott az ifjú pár a másodikon. Azt írja az újság, hogy:

Nem lakoltatnak ki túl hangos szexzajongásáért Svédországban egy párt - szomszédaik nem kis bánatára.

 

A 28 éves férfi és a 26 esztendős nő oly szenvedéllyel szeretkezik, hogy minden szomszédjuk szenved éjjel. Bírósághoz fordultak a stockholmi háztömb csendre vágyói, ám az ítélet a pár számára kedvező. A bíró szerint nem lehet meghatározni, hogy melyik lakásból származik a zaj, és azt sem, hogy pontosan mi okozza. "Három lakással odébb lakom, de annyira üvöltenek, hogy nálam is jól hallani. Nem hiszem, hogy kártyáznának" - idézte az Ananova brit hírügynökség egy szomszédot.

 

Forrás: Ingatlanmenedzser.hu

Nem szocpanel a hely, ez biztos. Három lakás ugyanis nem távolság, öt emeletig a magánélet a Széchenyi-n, Makkosházán (!), Avason, Újpalotán nem létezik.

Ráadásul ez a bíróságosdi... Itt eleve nem is próbálkozik senki ilyesmivel. Egy hangos este fogant gyerek jó eséllyel már iskolába jár, a szülők meg rég elváltak, mire ítélet születik.

Nálunk a megalázás megy: a múltkor például azt írta ki valaki az amúgy teljesen üres lépcsőházi hirdetőtáblára, hogy "A sikítós ébresztőórát kérjük halkabbra venni, mert hajnalban nem tudunk aludni!"

Egy hét múlva költözés volt, a fiatal albérlők hívták a tehertaxit.

Felkerültem a Subbára, szerencsére nem valami neten felejtett behányós képet talált meg rólam a mocsokblog, hanem ezt itt, a panelnaplót. Ez több szempontból hasznos, egyrészt az egyik hozzászólótól megtudhattam, hogy pszichiáterhez kellene mennem, mert "ennyi kisebberndűségi komplexus, hibás önigazoláskeresés az rekord!"

Volt viszont olyan komment is, ami abszolút az elevenembe vágott, ütött, mint a korsó kevert:

"nálunk gyerekkoromban a fölöttünk lakó emeber a 3-on a nappaliban szerelte az ETZ 250-t, 15 percenként újra-újraindítva, miközben a magnóból bömbölt: >Isten véled édes Piroskááááám!<"

Gondolom az alapjáratot állítgatta az ízi rájder. Azt nagy türelemmel olyanra kell belőni, hogy álló helyzetben, elengedett gázkarnál a motor a lefulladás határán egyensúlyozzon, de mégse álljon le. Az a menő. És valóban, a lakásban sokkal kényelmesebben kivitelezhető ez a szerelési manőver.

De egy Simsont is rohadt nehéz felcipelni a lépcsőn, az MZ-hez gondolom kellettek vagy öten!

A szabályozható fűtés elterjedése óta a legújabb divat az "energiatudatos" lakók között a fűtés mellőzése. Ők úgy gondolják, hogy saját radiátoraikat izzítani felesleges, mert ha majd a szomszéd bedurrant, jut némi hő a falon keresztül Nekik is. Ez a spórolási módszer fázós nyugdíjasok mellett még működhet is. Baj akkor történik, ha egyszerre több szomszédunk is az ilyen fajta spórolás mellett dönt.

Ekkor több lehetőségünk van: gavallérok vagyunk, és bevállaljuk a törpe hőközpont-szerepet az ezzel járó hetvenezres fűtésszámlával együtt. Dönthetünk úgy is, hogy lakástüzet, illetve szénmonoxid-mérgezést kockáztatunk az átalánydíjas gázzal működő eszközök kreatív felhasználásával.

Ha megátalkodottan ragaszkodunk ahhoz a tévképzethez, hogy normális emberek között élünk, akkor csak a szokásos szintig csavarjuk fel a fűtést. Ilyenkor mi nem fagyunk meg, viszont néhány fokkal alacsonyabb lehet a hőérzetünk annál, mint ami kellemes lenne. Ezen a helyzeten viszont lehet segíteni.

Ha sok pénzünk van, elővehetjük a mozsárágyút: nekiállhatunk belülről szigetelni a falakat. Ehhez azonban tényleg sok pénz kell. Amit én találtam és jó módszernek tűnik, az például majd hetvenezer forint, akciósan 10 négyzetméterre - ennél pedig általában nagyobb felületet kell kezelni. Ráadásul nem csak a szigetelőlapokat kell megvenni, hanem az igazán rendes munkához mestert kell hívni. Szakértelem nélkül nem érdemes nekiállni, mert már a tűzvédelmi szabályok betartása is feladhatja a leckét, ha meg a felragasztás közben rontunk el valamit, jó eséllyel szemezhetünk a penésszel később.

Lehetőségnek ott van még a hőszigetelő festék. A módszer megbízhatóságába vetett hitemet nagyban csökkenti az egyik termék haladó MLM-hálózatépítők által is valószínűsíthetően vállalhatatlannak tartott reklámszövege: "pénzeső az űrből" - brrr... Ebből is van viszont többféle márka, az egyik kevésbé cikisen agyondícsért cucc 10 négyzetméterre, munkával együtt akár harmincezer alatt is megvan. Saját magunk ebben az esetben is csak épületgépészeti szakértelem, vagy feltétlen önbizalom esetén fogjunk hozzá a munkához.

Lehet kapni hőszigetelő tapétát is, ami ugyan nyilván nem ér fel egy rendes belső "drájvitolással", viszont legalább a tudat megvan, hogy mi mindent megteszünk. Ráadásul olcsóbb, mintha szigetelőlapokat ragasztgatnánk, és saját magunk is hozzáfoghatunk a felhelyezéséhez.

A legegyszerűbb megoldás viszont az lehet, hogy ha egyszerűen átverjük magunkat. Női portálok tele vannak ilyen megbízható információkkal: "kutatások kimutatták, hogy ugyanabban a lakásban ötfoknyi hőérzetkülönbséget érhetünk el, ha hideg színek dominálnak, illetve, ha meleg színeket alkalmazunk".

Ha tehát didergünk, érdemes betárolni tűzpiros falfestékből, melegbarna ágytakaróból és narancsszínű huzatból. (Tarthatunk egy nyári szettet is, amikor a hófehér díszpárnákkal kombinált hidegkék asztalterítő nyilván optikai légkondiként működik majd. Viszont télen dugjuk el, mert ha véletlenül a szemünk elé kerül, egyből lefagy az orrunk.)

Ha viszont eljön a mínusz tíz, azért tényleg próbáljunk meg beszélni a szomszéddal, az ő érdekében is.

Belépek a lépcsőházba, és egyből megcsapja orrom az éppen sülő rántott csirkecomb illata. Hogy a petrezselymes burgonya aromáját már csak én képzelem-e hozzá, vagy az is ott terjeng finoman a levegőben, nem tudom, mindenesetre tény, a gyomrom nagyot kordul, nyelnem kell egyet. Megyek fel a lépcsőn, nem liftezem, rossz. Az illat egyre erősebb. Kinyitom a lakáshoz vezető folyosó ajtaját, már nemcsak az orrom dolgozik, összekoccanó fogaim ropogósra sült prézlit vélnek felfedezni, szemem pedig a falon is a hús fakó fehérjét látja.

Bedugom a kulcsot a zárba, behunyom a szemem, készülök a fejleszaggató illatcunamira, kitárul a bejárat, és abban a pillanatban hatalmasat csattanok a valóság kijózanító kövezetén.

Mosóporszagot érzek, pedig arra készültem, hogy az eddig szemérmesen visszahúzódó uborkasaláta is ellibenti előttem illatfátylát.

- Mi a kaja? - kiabálok be foghegyről köszönés helyett életem párjának a szobába.

- Grízes tészta - veti oda kedvetlenül, egy pillanatra sem levéve szemét a tévéről.

Sóhajtok, és elmegyek pisálni meg kezet mosni. A budiban sok egyéb mellett azt érezni, hogy a fölöttünk lakó - a mellettünk lakóval ellentétben - nem tud főzni. Talán lecsóval próbálkozott, de azt is odaégette.

Felfordult gyomorral rágcsálom a "főhetett volna még" típusú tésztát, és eldöntöm, hogy megváltoztatom életem.

Falfúró leszek. Rohadt nagy lyukakat fogok fúrni, hogy soha, de soha többé ne verhessen át senki annyira, mint ma.

Gáztűzhelyes lakásban panelfelújítás után úgyis kötelező a szagelszívó beszerelése, szerintem nem is keresek majd rosszul.

(A fúrós fotók forrása: http://www.futesienergia.hu/)

Jelentősen depresszív videó, későn fekvőknek.

Még 20 év? 25? 80? 1000? Mikor látunk ilyet Magyarországon? (Kár, hogy hirtelen ér véget a zene a klipben.)

"Luxuspanel... Ez önmagában ellentmondás.... Olyan mint az igényes pornó, a nikotinmentes cigaretta vagy az alkoholmentes sör...." - kommentelte "nemrég" az Urbanista blogon johevi.

Fene tudja, hogy igaza van-e, mindenesetre a kifejezés van annyira ellentmondásos, hogy érdemes foglalkozni vele.

Vásárolt a felettünk lakó frissnyugdíjas (vagy munkanélküli, fogalmam sincs) egy bazijó hangfalszettet. 5.1 lehet, vagy mi a fene. Viszont érdekes módon nem zenét hallgat rajta, hanem MSN-ezik és szjkájpol éjszaka, tőhangerőn.

Aludnék (panelnyelven: döglenék), mert hétfőn dolgozni kell, már épp csúszok át az álom és az ébrenlét közti határon, amikor dabadammm, "ráír" valaki a baromra éjfél körül. Persze nem egyben küldi el a mondandóját a másik barom, hanem három üzenetet küld egymás után, és kábé ilyen mélységeket érinthet:

[2009.11.08. 23:42:01] Ökör Mihály: Szia
[2009.11.08. 23:42:04] Ökör Mihály: Hogy vagy?
[2009.11.08. 23:42:07] Ökör Mihály: Én jól :)

Hosszú szünet, gondolom megy a válasz.

[2009.11.08. 23:44:03] Kantsó Józsi: Szia,
[2009.11.08. 23:44:04] Kantsó Józsi: köszi, jól,
[2009.11.08. 23:44:04] Kantsó Józsi: most néztem meg a tévében az "Elpusztul a világ reggelre V."-öt, adta az RTL, láttad?

Majd emberünk vissza haverjához a korábbi Messenger-ablakba, ahol  épp arról van szó, hogy az volt a legjobb rész, mikor a nindzsasárkány kettébe harapta a felhőkarcolót. Paraszt viszont nem ezt nézte, hanem a "Vicces takony" című vígjátékot, és most szmájlikkal sűrűn telerakott üzenetben küldözgeti a fingós poénokat Kancsó Józsinak.

Mivel mind a két csatornán folyamatos a híráram, így esély sincs arra, hogy a dabadammm elkussoljon úgy hajnal kettőig, amikorra végre elálmosodnak a marhák.

Sajnos, két reklámújságot is láttam a héten. Az egyik műszaki áruház nyitási akciót hirdetett, a másik meg ingyen hitelt. Gondolom ez Karácsonyig még csak durvulni fog.

Már csak attól tartok, hogy a felettünk lakó meglepi magát egy DVD-lejátszós plazmatévével is, aztán már Szenteste hallgathatjuk, ahogy MSN-ezés előtt újranézi azt az átharapós jelenetet.

Éljen a technikai fejlődés!

(A bejegyzést ninezero ma hajnali 01:42-kor küldött elkeseredett hozzászólása ihlette. Ne csüggedj haver, nem vagy egyedül!)

Megint kigyulladt egy panelház. Egy ember meghalt, a lépcsőházat statikus vizsgálja. Egy darabig még nem tudjuk meg, hogy mi is történt valójában, a tűzoltók egyelőre annyit mondtak, hogy a lángok gyors terjedését elősegítette a kiégett lakásban felhalmozott nagy mennyiségű ruha, rongy és lom.

Nemrég elég sokat látogattam a miskolci tűzoltóság weboldalát. Ott futottam bele egy olyan dokumentumba, amit első olvasásra meg is mosolyogtam. A borsodi megyeszékhely tűzoltói ilyen - beruházást nem igénylő - tanácsokkal látták el a városlakókat:

- Csak a legszükségesebb használati tárgyakat tároljuk lakásainkban, és a tároló helyiségekben. Minél több éghető anyag jeleneik meg otthonunkban, egy spontán tűz hatása annál pusztítóbb. Használjuk ki a lomtalanítási akciókat a már nem használt bútorokat, könyveket, újságokat, ruhanemüket dobjuk ki.
- A lakásban található könnyen gyulladó anyagokat (újságok) rendezetten polcon, szekrényen – hőtermelő eszköztől, berendezéstől távolabb -, tömbösen tároljuk, mert így lassabban égnek, mint ha rendezetlenül jelennek meg a térben.
- Erkélyeken lehetőleg ne tároljunk éghető anyagokat.
- Ne dohányozzunk ágyban, a csikket ne dobjuk ki szemetesbe, csak ha előtte elnyomtuk egy nem éghető hamutálcában. Nyílt lángú díszítő elemeket (gyertyákat, csillagszórókat) csak kellő óvatossággal és csak állandó felügyelet mellett használjunk.
- Elektromos berendezést, konyhai tűzhelyeket csak állandó felügyelet mellett üzemeltessünk.
- Tűz észlelése esetén menekülésünk során - legyen az bár milyen irányú-, az összes útba eső ajtót zárjuk be magunk mögött, lármázzuk fel az épületet, dörömböljünk be a lakásokba, a lépcsőházi füstelvezetést biztosító ablakokat nyissuk ki.

Ugye milyen banálisan hat így leírva? Pedig lehet, hogy nemcsak röhögni volna érdemes rajta. Hanem mondjuk körbenézni a saját lakásunkban.

Helyes kis szakmai vita bontakozott ki egy múltkori bejegyzés kapcsán arról, hogy miként kell felragasztani a panelek falára a hőszigetelő EPS-lapokat, illetve, hogy mikor és hogyan kezd el penészedni a fal. A vita kapcsán leveleztem Kruchina Sándorral, a szigeteléseket gyártó Austrotherm Kft. marketingvezetőjével. Ő ezekre a felvetésekre reagált:


-  Sancho   2009.10.28. 08:20:43  

 
Az EPS habnak tényleg rosszak a páratechnikai tulajdonságai. Pont emiatt teszik fel tappancsokkal a falra, hogy a tappancsok között a párás levegő a kéményhatás miatt felfelé ki tudjon menni.


-  Bit Rot   2009.10.28. 09:10:20  

 
Ez a kéményhatás egy vicc! Ha lenne kéményhatás, akkor a szigetelés mögött is ugyanolyan hideg lenne, mint "kint".