Oroszország csodálatos hely lehet, nyilván jó sok panelház van, és jó sok szegény, buta ember, akik azt hiszik, hogy a tizediken forgatott pornóból majd meg lehet gazdagodni.

Az internet is csodálatos dolog, mert ha nem lenne a panelblog@gmail.com e-mail cím, valószínűleg sosem kapom meg azt a linket, amiből ezt a videót butíthatom le. (Vigyázat! Felnőtt tartalom! Csak az nézze meg a videót, akit nem zavar az ilyesmi! A többiek nézzék csukott szemmel, csak a hang miatt, nagyon vicces!)

Csak emlegetni kellett tegnap Arthur királyt, máris kaptam e-mailt egy bolond angolról a panelblog@gmail.com címre.

Adrian Reeman nem átlagos panellakó: 23 évig dolgozott azon, hogy Southampton-ban található kilencedik emeleti lakásának belseje megszólalásig hasonlítson a Versailles-i kastély barokk szobáihoz. A végeredményt a Daily Mail-nek mutatta meg:

A képre kattintva még több fotóhoz jut el!

Az öregnek egyébként semmiféle belsőépítész vagy műszaki végzettsége sincs, hajószakács volt kereskedelmi járatokon. Saját bevallása szerint 1986-os költözésekor fogott hozzá a lakás csinosítgatásához, mert "csak egy randa tapéta fedte a falakat, ami egyszerűen undorító módon nézett ki". A kastélydizájn sem tudatos döntés volt, a jómunkásember "csak úgy" elkezdte fával burkolni a falakat, "oszt' ez lett a vége". A felhasznált anyagokat persze, hogy lomtalanításokról, használtbútor-áruházakból szedte össze a Daily Mail által csak barkácsfüggőnek nevezett Reeman.

A cikk arról nem szól, hogy bírták elviselni a 23 évig tartó kopácsolást, fúrás-faragást a szomszédok. Azt viszont megírta a lap, hogy az öreg rendesen megszívatta magát. A lakás ugyanis nem a saját tulajdona, hanem az önkormányzattól bérli. Márpedig Southampton-ban (mint mindenhol) az a szabály, hogy a bérleményt eredeti állapotban kell visszaadni kiköltözéskor. Nos, ez az, ami valószínűleg nem fog menni. "Úgy tűnik csapdában vagyok, itt kell laknom addig, amíg az egész házat le nem bontják" - mérte fel helyzetét kiválóan Adrian Reeman.

Mi is csak gratulálni tudunk innen Szolnokról!

A Delmagyar.hu cikke alapján találtam meg ezt az eladó panellakást:

Az ebédlő így néz ki:

További információk a lakásról ide kattintva érhetők el.

Olyan, mintha a kerakasztal lovagjai panelba költöztek volna. Szinte látom magam előtt, ahogy Artúr király és Lancelot ülnek az asztalnál, és tárgyalnak.

- A számlák be vannak fizetve, Lancelot?

 

- Majd holnap, Jó Királyom, ma nagyon sokan voltak a postán...

 

- Rendben van, hű vazallusom, de ha megint borra költöd a villanyszámlára valót, vörösre verem a segged az Excalibur tompább felével, cseszd meg!

 

- Ne bánts, Jó Királyom, tudod, hogy Ginevra miatt van ez az egész... ha józan vagyok, egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből azt a nőt, valami kis felejtés nekem is jár, nem?

 

- Pedig jó lenne, ha túl lennél már rajta, a többieknek is elege van már az állandó sírásból! Más egyéb?

 

- A szomszéd tegnap az ablakon öntötte ki a hamutálat, egy pár darab csikk a mi erkélyünkre is jutott. Átmentem teljes vértben, párbajra hívtam, de gyáván megfutott. Azért menekülése közben levágtam mindkét karját, úgyhogy többet nem fog bunkó módon szemetelni a marha.

 

- Helyesen cselekedtél, hű vazallusom, előbb-utóbb jó modort tanulnak ezek a dobozlakók. Még valami?

 

- Hát, csupán az, hogy nem nagyon tudunk már felvenni több lovagot, mert félő, hogy ebben a városban is hoznak egy olyan rendeletet, mint amilyet a messzi Északon: csak annyian lakhatunk a lakásban, hogy mindenkinek jusson 6 négyzetméternyi hely. Most heten vagyunk, rajtunk kívül Galahad, Gawain, Parszifal, Erek és Iwein költözött ide. Még mindenkinek van 11 négyzetmétere, de őszintén szólva így is érzem, hogy Sir Galahad-nek rohadtul büdös a lába... szóval rendelettől függetlenül sem erőltetném én ezt a tagfelvételt.

 

- Jól van, nyugodjál meg, úgysem jelentkezik senki, mióta a válság elvitte Camelot várát. Az összes léhűtő odaköltözött, aztán nem tudták fizetni a bérleti díjat, mi, tulajdonosok meg szívtunk az árfolyamkockázattal. Persze a szemét ingatlanos nem szólt ilyesmiről, úgy sózta ránk a hitelt svájci frank alapon, de ha elkapom, esküszöm, felnégyelem!

 

- Ne izgasd fel magad Jó Királyom, inkább menjünk le ide a Tésztaházba, együnk egy  milánói makarónit. Aztán esetleg mégis ihatnánk egy jó kupa bort is!

 

Végül persze, hogy isznak, utána meg egész este nyomatják a Flatley-féle kelta szteppet. Nem szeretnék alattuk lakni...

Vannak ezen a blogon vicces, és vannak kevésbé vicces bejegyzések. Most egy kevésbé vicces bejegyzés következik.

Miskolcon elfogadtak egy abszurd rendeletet:

A miskolci önkormányzat képviselői legutóbbi ülésükön egyhangúlag fogadták el azt a rendeletet, amely korlátozza, hogy egy városi lakásba hányan költözhetnek be - írta szerdai számában az Észak-Magyarország.

 

A rendelet azt is kimondja, hogy egy embernek minimum hat négyzetméternyi lakóterület kell. (...)

 

Fodor Zoltán, az avasi lakótelep egyik önkormányzati képviselője a lapnak úgy nyilatkozott: van olyan lakás, amelynek az esetében huszonhat beköltözőről tud. Sőt, nem egyedi eset, hogy a bejelentkezők ott is élnek az ötven négyzetméteren.

 

(Az Index teljes híre itt olvasható, a Borsod Online témával foglalkozó cikke pedig itt.)

Nem vagyok jogász, de a hír alapján úgy tűnik, hogy a rendelet korlátozza a magántulajdon használatát (azt engedek a lakásomba akit akarok), talán adatvédelmi szempontból is problémás lehet (ki, és hogyan számolja a lakásomban lakókat?). Az abszurd rendeletet persze nem jókedvükben fogadták el a miskolci képviselők, nyilvánvaló, hogy egy abszurd helyzetre próbálnak így reagálni.

 A videón a Miskolc TV riportja látható

Annyit viszont még egy ilyen blogizén is érdemes elrebegni, hogy bármilyen nagy lett hirtelen a politikai összetartás Miskolcon, első lépésnek ez a lakcímkártyásdi nagyon-nagyon kevés lesz. Ha most kezdődne a bőrszíntől és etnikai hovatartozástól akkor is, és csak azért is teljesen független őrület, talán még lehetne ilyen eszközökkel a problémához nyúlni. Így viszont nagyon úgy tűnik nekem, hogy az önkormányzat a választók előtt próbálja menteni a becsületét: úgy tesz, mintha eddig nem tudott volna cselekedni.

Ráadásul - ahogy a Boon.hu is írja - az Alkotmánybíróság idén júliusban már megsemmisített egy hasonló rendeletet, amire a lapnak nyilatkozó miskolci képviselő válasza mindössze annyi, hogy 3-4 év, mire dönt az alkotmánybíróság az ügyben, addig sok mindent tehet a város.

Az ilyen cinikus hozzállás miatt borítékolható felhajtás ismét csak árt azoknak, aki régi, normális életüket szeretnék visszakapni.

Szánalmas és elkeserítő ez az egész.

(A kommenteket most először lezártam, ehhez a bejegyzéshez, mert nem szeretném, ha elöntenék a blogot a gyűlölködő hozzászólások.)

Nem panelban laksz, de egy barátod, aki viszont ilyen helyen él, meghívott magához? Elmondjuk, mit ne kérdezz meg tőle, ha jót akarsz!

1. "Mennyi a rezsi?" - Túl magas ahhoz, hogy a tulajnak vagy bérlőnek kedve legyen róla beszélni. Ha mégis felteszed ezt a kérdést, háromféle válaszra számíthatsz: a) kézlegyintés, b) a szolgáltatók, közös képviselő, kormány, jóisten egész estébe nyúló szidalmazása, c) valami otromba hazugság, ami a "képzeld, szerencsém van" fordulattal kezdődik.

2. "Mi az a folt a falon?" - Beázik a lakás. Vagy mert a legfelső emeleten van, vagy azért mert a fölső szomszéd mindig elfelejti a kádba tenni a mosógép vízleeresztő-csövét, esetleg valami csőrepedés is lehet a falban, de a közös képviselő szarik rá. A lakó már megszokta, észre se veszi, a vendégnek sem illik.

3. "Csótányok nincsenek?" - Nincsenek. Tapasztalataim szerint egy ideje már semmilyen panelban nincs csótány. Nálunk viszont újabban jönnek a mezőről az egerek ősszel, ha vendégünk van, drukkolunk, hogy egy se bújjon elő sehonnan.

4. "Mik ezek a furcsa zajok a vécén?" - Nem akarod te azt tudni.

5. "Nincs meleged?" - Még mindig sok az olyan lakás, ahol nem lehet állítani a fűtést, de nyomja a szolgáltató ezerrel a hőt. Mivel a tulaj/bérlő semmit sem tud csinálni, ne akadékoskodj, vedd le a pulóvert, és élvezd a trópusi klímát.

6. "Nem fázol?" - A 8-as pontnak megfelelően, ebben a lakásban nem nyomja ezerrel a távhőszolgáltató. Esetleg már szabályozható a fűtés, és akkor a pénztárcához van szabva a meleg. Ne akadékoskodj, vegyél fel egy plóvert, vagy ha randira jöttél, mielőbb kezdj "testmozgásba".

7. "A szomszédokkal jól kijössz?" - Az átlag panellakó semmit sem tud a szomszédairól. Kisebb, 3-4 emeletes házakban még csak-csak, de a tízemeletes munkaerősilókban már nem igazán. Ennek ellenére lehetnek kivételek. Édesanyám például kifejezetten jóban van a mellete lakó idős nénivel, sokat beszélgetnek, ha valamelyikük süt valamit, visz kóstolót, satöbbi. De most nem a szomszédhoz jöttél, ráadásul a kérdés akár indulatokat is felszínre hozhat - mert például fúr a barom -, szóval a nyugalom megőrzése érdekében jobb talán mellőzni az érdeklődést.

8. "Itt akarsz gyerekeket nevelni?" - Nincs panellakó, aki ne venné sértésnek ezt a kérdést, még ha semmi bántó szándékod sem volt vele. Legjobb esetben is visszakérdezésben lehet részed: "mé', valami bajod van?" Másik lehetőség a szülők emlegetése, ebben a formában: "engem is felneveltek anyámék ötven négyzetméteren, mégis itt vagyok!" Nehéz ezek után ismét jókedvűen társalogni.

9. "Tervezel költözést?" - Nem aktuális kérdés. A legtöbb panellakó hajlamos hinni abban az összeesküvés-elméletben, hogy az ingatlanosok és bankok megállapodtak: a válságra hivatkozva elérik, a lakásárak felére csökkentését. Így, ha elköltözne valaki, vehet fel újabb hitelt.

10. "Hogy tudsz itt élni?" - A jelek szerint tudod, hogy mikor megy a legközelebbi busz hazafelé.

Kár, nagy kár, hogy úgy tűnik, még mindig nem sikerült feltalálni a barátságos beszervezős üzletet, az átverésmentes piramisjáték-szerűséget, szimpatikus MLM-hálózatot. A Sciennet körül az a fajta felhajtás van, ami valahogy mindig bekövetkezik, ha valaki "gazdagodjon" kezdetű reklámszlogenekkel plakátolja ki az országot, anélkül, hogy kiírná a THM-et vagy az EBKM-et. Az ingyenautóról már kiderült, hogy nem létezik, Tribuszernének szép neve van, a gyémánt pedig annyit ér, amennyit - hogy csak címszavakban soroljak néhány "sikersztorit".

Persze a Sciennet-ügy még sehol sem tart, bagatell félreértésekről, néhány apróbb könyvelési hiányosságról, a vallási hevület izzásától függően pedig a gonosz erők összeesküvéséről szól a történet, legalábbis gyanúsítotti szemszögből vizsgálva.

Tulajdonképpen ez az egész nem is érdekelt volna, ha nem szembesülök tegnap azzal, hogy micsoda emberi sorsokat, micsoda mélységeket érint egy-egy jól kitalált MLM-történet válsága.

A Szatyi Büfé ugyanis belépett. Ott van a matrica, a bevásárlókosárral elpusztítani kívánt, de kenguruszörny-terminátorrá átalakult valami ott mosolyog a bejárati ajtón. A Szatyi Büfé egy kocsma, méghozzá lakótelepi kocsma Szolnokon.

A képlet tehát gondolom egyszerű: alkesz bemegy, iszik, abból gazdagszik, megmondta az óriásplakát is. Ha ráveszi a mellette ülőt, hogy lépjen be, akkor még jobban gazdagszik. A sör nem kerül többe vagy kevesebbe, a lényeg az, hogy minden pohár után, és minden beszervezett szomszéd után marad egy kis pénz a kifizetett pia árából.

A gyomorsav-büfögésben illatozó mennyország akkor jött volna el, ha emberünk annyi havert szervez be, és annyi sör-rumot iszik, hogy tulajdonképpen egy dolgos hétköznap után már többet keres, mint amennyit költ. A májrobbanásig hátralévő időben ki sem kellett volna mozdulni a kocsmából, a keresetet néha meg lehetett volna forgatni a cseresznyés tőzsdén.

Ezt az álmot vesztette most el. Nyert viszont még három évet a kórházig.

Elirigyeltem Bede Márton műfaját, a képzelt villáminterjút:

Panelblog: Kovács Úr, hisz Ön abban, hogy az országgyűlési, de inkább az önkormányzati választások után hitelesen el tudja majd magyarázni a fideszeseknek, hogy a Főtáv rendkívüli alapdíj-elegendő akciója nem a szocialista párt kampányának része volt?

Kovács Lajos: Nem.

Panelblog: Köszönöm az interjút!

Ma van egy hónapja annak, hogy a három halálos áldozatot követelő miskolci paneltűzről szóló írásomban a következő kijelentést tettem:

Miskolcon az eset után úgy döntöttek: érdemes végignézni a házakat. Továbbra is kíváncsi vagyok, ezért levelet írtam az Önkormányzati Minisztériumnak: mit gondolnak, más városokban nem lenne-e érdemes ugyanígy megvizsgálni a már felújított panelházakat? Amennyiben érkezik válasz, természetesen közzéteszem.

Azért pont az Önkormányzati Minisztériumot tartottam illetékesnek az ügyben, mert Jauernik István, a tárca államtitkára azt mondta a parlamentben, hogy nem kell felülvizsgálni a panelprogramot. Tette ezt úgy, hogy a tűzoltóság jelentésében megfogalmazza: a miskolci tűz "kezdeti szakaszában a hőszigetelő rendszer szerepet játszott". Ebben a jelentésben részletesen felsorolták a szakértők, hogy a panelprogram keretében házfalakra helyezett szigetelést milyen hanyagul tették fel a kivitelezők. (A jelentés itt, Bódi Zoltánnal, a miskolci tűzoltóság megelőzési osztályvezetőjével készült interjú itt olvasható, a téma kapcsán érdekességekkel pedig itt és itt lehet találkozni.)

Az Önkormányzati Minisztérium nevében parlamenti beszédet tartó Jauernik Istvánhoz három egyszerű kérdést intéztem:

- Tervezik-e, hogy állami-hatósági szinten az egész országban megvizsgáltatják - ahogy a miskolci tűzoltók saját városukban teszik -, a külső szigetelésen már átesett panelházak esetében az elvégzett munka szakszerűségét?

 

- Van-e lehetőség a hatósági vizsgálatok szigorítására, hogy a miskolcihoz hasonló szakszerűtlen kivitelezéssel elvégzett felújítást a jövőben ne lehessen átadni?

 

- Átfogó, az ország összes panelházát érintő vizsgálat hiányában mire alapozza azt a Parlamentben tett kijelentését, hogy "a tűzvizsgálat nem tárt fel olyan körülményt, amely alkalmas lehet a panelprogram megkérdőjelezésére"? (http://index.hu/belfold/2009/10/12/a_hibas_felujitas_is_segitette_a_miskolci_paneltuzet/)

A levelet megkapta az Önkormányzati Minisztérium sajtóosztálya is. Egy hölgytől, de az államtitkár e-mail címéről még aznap azt a választ kaptam, hogy "sajnos a g-mailes leveleket  nem tudja fogadni államtitkár úr, kérem, amennyiben lehetséges még egyszer küldje meg a levelét egy másik e-mail címről."

(A hölgy beosztását nem ismerem, nem árulta el, gondolom a titkárnője, de lehet, hogy a dadusa az államtitkár úrnak.)

A levelet ismételten elküldtem (még mindig október 26-án), csak az államtitkár címre, mert a sajtóosztálytól nem válaszoltak már az első értesítésre sem. A "nem g-mail-es" levelet az államtitkár hivatalában megkapták, érkezett róla a visszaigazolás.

A kérdésekre viszont senki nem válaszolt, ezért november 4-én küldtem még egy mail-t, amelyben az iránt érdeklődtem, hogy van-e esély a minisztériumi válaszra.

Pár perc múlva jött a visszaigazolás, a levelet megkapták.

A kérdéseimre válasz viszont azóta sem érkezett, se annyi, hogy türelem, se annyi, hogy menjek a fenébe, semmi.

Így menetelünk tehát a lakótelepi utcákon a szolgáltató állam, illetve az elektronikus közigazgatás felé.

Üdvözlettel:

Telepi János (név és - e-mail - cím az Önkormányzati Minisztérium államtitkárságán)

A kismegszakítót (a.k.a.: biztosíték a villanyórán) fegyverként is lehet használni, ezt tudtuk. Pillanatragasztóval kombinálva viszont olyanná válik, mint az amerikai bunkerromboló bomba: célzott, pontos és elképesztően hatékony.

Kommentelőnk, s_timcsi valószínűleg órákat szívott a szerelőkre várva, egy baráti összejövetel után:

Mi is társasházban lakunk, fiatal pár vagyunk. Egyik hétvégén baráti összejövetelt tartottunk, hangsúlyozom nem házibulit, összejövetelt, beszélgetés, póker, italozás stb. Az egyik kedves lakó nem hogy feljött volna szólni, hogy hangosak vagyunk, hanem kétszer lement és lenyomta a biztosítékot (az első jelzésből is értettünk és visszavettünk, de ez nem volt elég, azért mégegyszer lenyomta, hogy biztosan megértsük), majd, hogy végképp elégtételt vegyen, másnap a postaládánk zárjába és a villanyóránk lenyomott gombjára pillanatragasztót nyomott!
Ki az az elmebeteg akinek ilyen eszébe jut? Ember, akkor szóljál, vagy hívd ki a rendőrséget, vagy tudom is én, de ezt ne má'! Természetes villanyóracsere, és az elműs pacákok is csak röhögtek, mert ilyet még nem láttak!

Vannak emberek, akik megőrülnek a galériázott belvárosi lakásokért. Én személy szerint nem kedvelem, mondhatnám, utálom a nagy belmagasság kettéosztását. Kevés kellemetlenebb helyzet van, mint azt motyogni hajnalban a vérző fejsebünket kötöző álmos fejű mentősnek, hogy én csak a budira próbáltam leóvatoskodni a nyikorgó galériáról, de sajnos összeakadt a lábam a lépcsőn.

Ha meg alatta alszom, mindig az az érzésem, hogy a fejemre fog esni az egész. Főleg, ha fenn is fekszenek.

Szerencsére a panelban éppen emberi a belmagasság, lehetetlen bepakolni a félemeletet. Pedig az én ismerőseim között is sokan vannak, akik az urbánus identitás fundamentumának tekintik a belső állványzatot. Nos, örülhetnek: itt a galériázott panel khmm... lakás.

HIHETETLEN ÁRESÉS ! 4,9 M ÉRT LAKÁS?
IGEN ! HÍVJON !
Eladó a III. kerületben Óbudán a Búza utcában, a lakótelepen, egy 29nm es, nyugati fekvésű,földszinti, lakásnak kialakított műhely,
állapot : átlagos
Szoba, Fürdő WC -vel + két hálószoba (Galériázott)
Hivatalos alapterülete 29 nm, valós 50 nm.
A lakás azonnal beköltözhető.
Saját tulajdonú, tehermentes.

 

(A forrás itt látható.)