A mai reggel bebizonyította, hogy az eddig kedvező előjelek ellenére a tél idén sem marad el. Igaz, hogy még mindig sehol nem tartunk, a póló ugyan már kevés, de hideg még nincs, majd akkor lesz, ha már az alsó szomszéd sem az ablakban cigarettázik, hogy abba mi, fölötte lakók is beledögöljünk. Persze nem lennék most közös képviselő: szinte látom magam előtt, hogy a normál őszi időt szibériai télnek eladó bemondónők hatására riadóláncot képeznek a gyesen lévő anyukák és a nyugdíjasok, fűtést követelve szidják a szerencsétlent. Hiszen egyrészt a rádióban is lehet hallani, a "hideg megelőzte a fűtési szezont*", másrészt olyan csendesen telt a hétvége, ideje anyázni egy kicsit ebben a végtelen unalomban.
A lényeg viszont az, hogy előbb-utóbb csak hideg lesz valóban, ilyenkor pedig a radiátor kevés, mert még ha nem is levegős, akkor is az utcát fűti: a ma követelőzői voltak a tegnap felújítás-leszavazói. Ki kell hát találni valamit, ami egyszerre pénztárcakímélő és hatékony is.
Fűtés: a gáztűzhelyes lakás főnyeremény! A gáz ugyanis legtöbbször átalánydíjas, így "nem kerül semmibe" - azaz a mi fogyasztásunkat mások fizetik meg, akik szintén pazarolnak, mert nehogy már valaki is hülyének nézze őket. A radiátorokat le lehet tekerni egyesre, a családot meg nagypapástul kipakolni a konyhába, hiszen az átalánydíjas gáz meleget ad. Akik ügyelnek a látszatra, sütnek: a krumplis pogácsa például ár-érték arányban tökéletes választás, a fűtés mellett még a kaja is megvan olcsón. Az őszintébbek felraknak forrni egy nagy lábas vizet magában, vagy csak egyszerűen begyújtják az összes létező rózsát, és fölé állnak. A módszer hátránya a gázrobbanás kockázata.
Villanyrezsós lakásban lakni szívás, ott ha melegedni akarsz, le kell menni a kocsmába, nincs mese.
Szigetelés: csak az amatőrök próbálkoznak az ablakokra ragasztható szigetelőcsíkokkal. A szétnyitható táblák közé begyömöszölt kockás takaró már kifinomultabb módszer, de még mindig nem az igazi, a felső párkányon nagyon nehezen marad meg a pléd. Az eddigi legprofibb megoldást még gyermekkoromban láttam: az ablak beragasztásával barátom édesapja próbálkozott sikerrel. A módszer: hosszú csavarokkal rögzítsd az ablakot a kerethez, majd kend körbe a réseket purhabbal. Rengeteg purhabbal.
Igaz, hogy egész télen nem nyitod ki az ablakot, tavasszal meg vakarhatod a szigetelőanyagot, de a tűzoltók végülis betörik, ha valamelyik szomszéd túlzásba vitte volna a fentebb vesézett rezsós fűtést.
Ha nincs purhabod, vagy nincs kedved dolgozni, húzás a kocsmába, csak ne az ajtóhoz ülj!
Öltözködés: olvastam valahol, hogy a franciák télen keveset fűtenek, mert szerintük "nem szégyen télen pulóverben tartózkodni a lakásban". Munkásruhában, Főkertes pufajkában, zárolt készletről származó, lopott honvédségi zubbonyban meg nemhogy nem szégyen, hanem egyenesen elismerésre méltó cselekedet. Bizonyos kocsmákba valószínűleg be sem engednek máshogy.
Hátránya: mindenből kettő kell, mert ha nem mosol, viszketni fogsz. Bár, azt is meg lehet szokni.
És a legautentikusabb, leghatékonyabb és egyben leg-panelidentikusabb megoldás: a belső fűtés. Vodka, diólikőr, kommerszbarack, háziszilva.
Magas fűtőérték, szabályozható fogyasztás. Zöldenergia.
*Petőfi Rádió, Hírpercek